Egy bíró ma belefúj a sípjába

Bp. Honvéd – Újpest @ Hungária krt., 19:30

Utolsó forduló az évben, számunkra ma befejeződik a pályán 2019, az új magyar labdarúgás néhányadik éve, és megkezdődik az új magyar labdarúgás néhány érdemének egyike: a rettenetesen rövid téli szünet. Alig öt hétvégét kell kihagyni, amiből egyet-másfelet úgyis a bejgli (bájgli) és a székely- vagy töltöttkáposzta/halászlé bűvöletében töltünk, plusz angol foci a tévében, hamar eltelik – valahogy.

De ha már téli szünet, új versenynaptár, miegymás, pont a héten került elő egy beszélgetésben a téma, és csináltam is rá gyorsan egy kimutatást az 1989/90-es bajnokságtól. Illetve nem csináltam, mert már megvolt tavalyelőttig, vagyis valahova, talán egy cikkhez kellett, így csak be kellett frissíteni.

“Egy bíró ma belefúj a sípjába” bővebben

Debrecen nagyjából arról fog szólni, mint Negrau fejese. Csak most menjen be, ha kérhetném!

Debrecen – Bp. Honvéd @ Debrecen, 17h

Szokásos péntek, szokásos törzshely, ezúttal laptop helyett tablet, a zene most mindegy, betettem egy Ligetit, onnan nem fogok nagyon szöveget idézni. A sör talán érdekes, de inkább nem, viszont felsorolom a mai szortimentet, amin tervezek végigmenni: Drink the Christmas Tree (fenyős pale ale a Fehér nyúltól), Stróman (New Englad IPA az UGAR-tól), Beet Bloot (sós-savanyú, céklás gose a HopToptól), és a végén valami kilépő.

“Debrecen nagyjából arról fog szólni, mint Negrau fejese. Csak most menjen be, ha kérhetném!” bővebben

Remélem, hogy kicsit magadra ismersz, és nem én vagyok az utolsó svájcisapkás vén komenista (írói kép!), aki a padlóra köp, ha meghallja: Kisvárda

Kisvárda – Bp. Honvéd @ Kisvárda, 17h

Ismét egy péntek, ismét leültem a törzskocsmámban egy asztalhoz, pedig nem szoktam, igazi pulttámasztó vagyok a piros bárszékemről, kirendeltem egy Supersideot (Yeastside), hozzá kísérőnek egy pohár vizet, a söralátét a tavalyi Fehér Nyúl szortimentje (címlapképünkön), az iTunesban felcsendül a Sexepil (What Do You Say), nagyjából minden stimmel, egyedül a témát kívánom a halál véreres f*szára: Kisvárda.

Merengős poszt következik.

“Remélem, hogy kicsit magadra ismersz, és nem én vagyok az utolsó svájcisapkás vén komenista (írói kép!), aki a padlóra köp, ha meghallja: Kisvárda” bővebben

Szerencsétlen Paks sem igazán tehet a saját létezéséről, de nyugalom, a történelmi példázatok szerint már nincs sok hátra neki

A körülmények szerencsétlen összjátéka folytán ismét: Bp. Honvéd – Paks @ Hungária krt. 17h

Egyrészt az van, hogy a Paks elleni hazai mérlegünk igencsak parádés, és gyűjtöttük mindezt az elmúlt tizenhárom évben, vagyis nem Puskásék, de még csak nem is Illés Béláék szórták a hármasokat a sportlapban csak halászlésekként hivatkozott csapatnak. Korábban fix döntetlenért jártunk ki a Bozsikba, aztán valami eltört, és mostanában inkább nyerünk. Meg lehet szokni, azonban a megszokás átvezet a

másrésztre, vagyis, hogy minek megszokni azt, amit nincs értelme megszokni? Vagy ami még rosszabb, hogy inkább ezt szokjuk meg, mert már szinte történelmi, és még szimpatikus is valahol (csak magyar játékosok a modell szerint), de kicsit olyan ez, mintha aközött kéne választani, mekkora lendülettel rúgjanak tökön, miközben a skála legkisebb fokozata is a Holdig repítene.

“Szerencsétlen Paks sem igazán tehet a saját létezéséről, de nyugalom, a történelmi példázatok szerint már nincs sok hátra neki” bővebben

Szegény Ádi még nem is sejti (bár tudja), hogy nem csak a pontokat, de még a kupát is elvisszük majd előle

November – tart még a reménykedés hónapja.
Bp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária, 19:30

Ha van valami, amit nagyon szerettem a újságírásban, az az ún. négykezesek írása. Alapvetően a két ember által közösen írt cikkeket hívják így, és szemérmesen elhallgatják a valódi működési elvet. Elmesélem.

Egy átlagos hétköznap délután, munka után két újságíró elmegy meginni egy kilépő sört. Három-négy óra múlva, a semmiből jön egy ötlet, a cikk, ami megváltja a világ újságírását, és olyan lesz innentől, hogy volt az eddig, majd jött valami teljesen más. Gyorsan kikérnek még egy sört, néha rövidet is hozzá, hogy ott helyben kidolgozzák az ötletet.

Másnap a szerkesztőségben két véreres szem néz egymásra a kávégép előtt: te, emlékszel még mit találtunk ki tegnap? A standard válasz a kérdésre így hangzik: valami rémlik. A napindító értekezleten ettől függetlenül – egymást erősítve – szemérmetlenül behazudják, hogy egy Valódi Vezető Anyag van készülőben, mindössze pár óra kell hozzá, de este nagyot fog futni.

“Szegény Ádi még nem is sejti (bár tudja), hogy nem csak a pontokat, de még a kupát is elvisszük majd előle” bővebben

Megpróbáltuk NEM elsütni, hogy a felcsúti sporttörténelem a világ legrövidebb könyve, DE aztán utánajártunk, és kiderült, hogy igen

Felcsút – Bp. Honvéd @ Felcsút, 14:30

Vidéki eredmények. Pásztó: Pásztói SE—Pétervásári AC 4:0 (2:0), Barátságos. Bíró: Fekete. A PSE állandó fölényben játszott. Góllövő: Laukonidesz (3), Vida dr. (11-esből). — Törökszentmiklós: T. MOVE SE— Karcagi SE 1:1 (1:0). Barátságos. Bíró: Lukács. Az első félidőben, amíg bírta az iramot, a MOVE volt fölényben, de fiatal csatárai nem tudták a fölényt gólokra váltani. Szünet után a KSE van fölényben és a MOVE-kaput csak a szerencse menti meg a góloktól. — Polgárdi: PLSE—Fűzfői AK komb. 7:1 (4:1). Barátságos. — Balatonfőkajár: Kajári Levente—Polgárdi LSE II. 5:2 (4:0). — Bicske: Bicskei Cserkészek—Felcsúti Leventék 4:0 (2:0). Barátságos.

Felcsút első említése a Nemzeti Sportban: 1931. július 8. (Puskás már elmúlt öt éves.)
“Megpróbáltuk NEM elsütni, hogy a felcsúti sporttörténelem a világ legrövidebb könyve, DE aztán utánajártunk, és kiderült, hogy igen” bővebben

A szerda déli kupameccsekben az a jó, hogy ott kell lenned, hogy lásd

Kazincbarcika – Bp. Honvéd @ Putnok, 12:30

Nem lesz beharangozó a putnoki Kazincbarcika elleni kupameccsre, mert van jobb dolgom is kedd este, mint posztot írni: behozni magam Watchmenben, amire a bejelentése óta vártam, és amit át szeretnék beszélni már csütörtökön az irodában:

Watchmen

A történet egy alternatív történelemben játszódik, ahol az álarcos szuperhősök ténykedését betiltották. A központi karakter Angela Abar, aki két „maszkot” visel: egyfelől nyomozó a tulsai rendőrségnél, másfelől feleség és anya.

Egyébként valamiféle csetelés/csiripelés, netán eseménykövetés lehet, hogy lesz a következő csatornák egyikén: a saját twitteremen, a blog twitterén, vagy a blog Telegram-csatornáján.

Trécselni pedig ez alatt a poszt alatt trécseljünk a meccs előtt, alatt és után.

címlapkép: tmdb.com

Kürtőskalács, alanyi költő, őszinteségi roham (a cím nem egy magyar underground zenekar legújabb albumának címe, hanem a poszté)

Bp. Honvéd – Kaposvári Rákóczi @ Hungária krt., 17h

2014. március 22-én játszottunk utoljára a Kaposvári Rákóczival (a továbbiakban csak Rákóczival, vagy és esetleg helytelenül: Kaposvárral (bocs, Balázs)), és az van, hogy egyáltalán nincs semmi emlékem a meccsről.

Pedig, olyan azért szokott lenni, hogy valami halvány dereng. Például az utolsó egerszegi meccsünkből is megmarat egy csomó minden, le is írtam a múlt héten, és ráfogtam, hogy beharangozó. De erről a meccsről konkrétan semmi.

Pedig, a Kaposvár azért megmaradt egy nagy általánosságban bennem, több okból is. Egyrészt a kedves cimborák a helyi szurkolók közül, akikkel szívesen töltöttem/töltöm együtt a szocializációra szánt időmet, volt, hogy még blogot is írtunk együtt; másrészt Illés János, a kurva anyád, ahogy egy tanult kollega azóta is rendre felemlegeti a fehérterrorról (sajnos a videót nem találom, ahol egy másik kollega lenyilatkozta ezt a szavat) elhíresült könnygázazós meccset. A túloldalról néztem végig.

“Kürtőskalács, alanyi költő, őszinteségi roham (a cím nem egy magyar underground zenekar legújabb albumának címe, hanem a poszté)” bővebben

Végre őszintén elmúltnyolcévezhetünk egy szaftosat

ZTE – Bp. Honvéd @ Zalaegerszeg, 17h, TV: M4 Sport

Több, mint nyolc éve jártunk utoljára Zalaegerszegen. Innen a cím.

Emlékszem, pedig több, mint nyolc éve történt, és a múlt hónapra sem szoktam teljesen tisztán, hogy odafelé menet kicsit eltévedtünk, mert menet közben, igazából a fene se tudja már mit vagy kit, de talán egy régi nyomdát, vagy nyomdászismerőst kerestünk, helyette azonban repteret találtunk, vagy valamit, ami úgy néz ki, mint egy kisebb reptér, hogy végül kezdésre essünk be főtribünre, és az elképesztő csokis-édes popcorn szagára. Vagy nem is szagára, bűzére lesz az inkább, annyira idegen volt egy meccstől. És kilencven percen át jött föl ránk, ivódott bele a bőrünkbe, ruhánkba, agyunkba. Még most is undor fog el, ha rá gondolok.

A hazai kispadon Csank János az utolsókat, nálunk Délczeg, Danilo, Abass és Hidi a gólokat rúgja.

“Végre őszintén elmúltnyolcévezhetünk egy szaftosat” bővebben

Ez neked beharagozó? – teszi fel vörösödő fejjel az egyszeri olvasó a kérdést.

Nem, ez végre egy blogposzt – szabadkozik a szerző, és elégedettség érzése tölti el a kis lelkét.

Egy számomra nagyon hosszú hét végén jön a megérdemelt bajnoki labdarúgó mérkőzés, ahová ki lehet menni, ahol jól lehet érezni magamat, ahol a Ferencváros az ellenfél, ahol majdnem minden klappol, csak kicsit még náthás, és a Hungária sem a Bozsik, bármennyire is kezdjük megszokni.

Összefoglalom. Vagyis inkább kibontom, mert lesz itt minden a felhőszolgáltatás-váltás hirtelen jött szükségszerűségén át a propaganda természetén keresztül a nem is tudom hova, csak új jöttek a mondatok, ha már a hapcik végre elmaradtak.

“Ez neked beharagozó? – teszi fel vörösödő fejjel az egyszeri olvasó a kérdést.” bővebben