Mastodon

2023 volt az az év, amikor a Kispest/Honvéd kétszer is bajnokit játszott a Csákvárral

Honvéd – Csákvár @ Bozsik, vasárnap 17:00

Bocs, srácok, rettenetesen hosszú volt a hét, és ennek a hosszúságnak az lett a vége, hogy nem maradt erő, és legfőképpen idő posztot írni. Belekezdtünk ugyan több anyagba, azonban egyet sem fejeztünk be. Ezekből a kerekebb darabokat majd valamilyen formában kiszórjuk a jövő héten.

Amit viszont nem írunk meg, hogy voltunk csütörtökön egy elég jó kis focitörténeti konferencián, ahol legfeljebb egy-két előadás közben fordult elő, hogy a mobilunk nyomogatásába menekültünk. Akit mégis érdekelnének az ott elhangzottak, jövő tavasszal figyelje a budapesti igazgatóság oldalát, mert az előző konferencia anyagához hasonlóan, ez is egész biztos megjelenik önálló kötetben.

“2023 volt az az év, amikor a Kispest/Honvéd kétszer is bajnokit játszott a Csákvárral” bővebben

A magyar poptörténet méltán elfeledett pillanata

Honvéd – BVSC @ Bozsik, 17h

volt, amikor B. Tóth László és D. Nagy Lajos duettet énekelt a Pop-Tari-Top: Sikerlista ’88 válogatáslemezre Jó reggelt, Magyarország címmel. Mutatjuk:

“A magyar poptörténet méltán elfeledett pillanata” bővebben

Toljunk egy hamisítatlan zokni-szandált

Honvéd – Ajka @ Bozsik, 17:00

Vállaljuk fel magunkat. Húzzuk sípcsontközépig a fehér nejlonzoknit, csatoljuk fel az elnyűtt műbőrszandált, és a férfiember összes létező büszkeségével szálljunk fel a tömegközlekedésre. Nem baj, ha a hőségtől szagot áraszt, az arcunk tükrözze a felvállalást, a magabiztosságot. A mi célunk a kényelem, miközben az indulási helyünkről eljutunk a célunkig.

Legyen Csertői mester a Kispest zokni-szandálja, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a szettől elválaszthatatlan mindent átható ájer. A lényeg, hogy kitartson a dolgok valódi fontossági sorrendje mellet, miszerint nem az utazás, és az utazóközönség, hanem az úti cél a fontos.

Út közben természetesen nem tilos nézegetni a kirakatokat, különösen a cipőboltok kínálatát, és amikor azt hisszük, épp senki sem lát minket, egy pillanatra előkerülhet a tárcánk fényképrekeszében sárguló fotó: David Hasselhoff, az ember, akit világ életünkben példaképünknek tartottunk. Az álmodozás szabad, a képzelet szárnyal, az unikornis egy zárt cipő.

“Toljunk egy hamisítatlan zokni-szandált” bővebben

Futballistának lenni vagy nem lenni

Vasas – Honvéd @ Fáy, 20:00

Fasírt vagy fasírozott? – igazából valószínűleg mindegy1. Ahogy az is, hogy egy Vasas-Honvédot hol, melyik osztályban rendeznek. Persze, a körítés lehet tervezett, úgymint finomfőzelék {fujj}, tökfőzelék {fujjjj}, vagy mondjuk zöldborsófőzelék {nyami}, és lehet egyéb jellegű menzakoszt, mint a mai. Ha tetszik, ha nem, ez van, nevezhetjük tényleg bárhogy, a lényeg, hogy rád van kényszerítve.

A franc se akar az NB II. tabellájának alsóházában ácsorogni, arra megvannak a megfelelő vidéki kisvárosok csapatai. Ahogy a franc se akar hétfő este meccsre menni, mégis másfél hete elfogyott az összes vendégjegy. Aztán a francnak sincs kedve ahhoz a kilátástalansághoz, ami hónapokon, sőt, éveken át jellemzett minket, bár múlt csütörtökön Kamber azért villantott valamit, és végre újra meccsen érezhettük magunkat egy rövid időre. (Utólag is hatalmas köszönet, Kamberito, és nem lehetünk elég hálásak neked. Mint egy gyorstöltő, úgy pörgetted fel a bőven a vörösben villogó aksijainkat.)

“Futballistának lenni vagy nem lenni” bővebben

Mivel utálok elengedni meccset, így most sem teszem, pedig

Honvéd – Paks @ Bozsik, 19:30, kupa

ennek a mai kupának annyi sportértéke lesz, mint halottnak a csók.

Először is, ha nyerünk, akkor jönni fog a kérdés, hogy miért nem voltak erre képesek az edzőváltás előtt? Ha azonban mégis kikapnánk, akkor az természetesen az elcseszett felkészülés, koncepció, edzőváltás, a sérülések és miazmás hibája lesz.

Nem ma fogjuk megtudni, hogy mi és mennyi van ebben a csapatban. Tizenhárom forduló és egy kupa ment le eddig, idén van még öt bajnoki és a mai kupa, vagyis az arányok egyértelműen az elmúlt felé billennek, ha a darabszámokat nézzük. Ezt a csapatot egy új edző legfeljebb felrázhatja, nagyon hozzátenni nincs idő, és nincs meccs. Sőt, ha Kambiék maradnak még a Vasas ellen is, akkor marad négy bajnoki az új szakinak.

Ezt az őszt tehát odadobtuk.

“Mivel utálok elengedni meccset, így most sem teszem, pedig” bővebben

Vannak bajok a fejekben, plusz Csábi Jocó, 1989/90, 2014/15, Kazincbarcika és mindenféle összefüggéstelen dolgok

Honvéd – Kazincbarcika @ Bozsik, 17h

A legutóbbi három hazai meccsen hét pontot szereztünk, ami persze kilenc is lehetne, viszont három mérkőzés óta veretlenek vagyunk itthon, míg korábban nyertünk a Tiszakécske és a Győr ellen is, összességében pozitív, hogy gyűjtöttünk értékes pontokat, ezt kell folytatnunk.

önkényesen kiragadott részlet Pinezits Máté vezetőedző, a Honvéd oldalának adott nyilatkozatából.

{kapaszkodó} Ha valami eredményt kellene kiemelnem ebből az évből, sőt, az elmúlt nagyjából négy évből, akkor én is azt mondanám, hogy a legutóbbi három hazai meccsünkön hét pontot szereztünk. Tényszerű, igaz állítás, a szerzett pontjaink közel fele (44%) ezen a három meccsen keletkezett. Kár, hogy az idényben nem három, hanem eddig tizenkét meccset játszottunk.

“Vannak bajok a fejekben, plusz Csábi Jocó, 1989/90, 2014/15, Kazincbarcika és mindenféle összefüggéstelen dolgok” bővebben

Utólag kicsit sajnálom, hogy egy ilyen remek témát pattintok el a pécsi beharangozóra

Pécs – Honvéd @ Pécs, 17h

Nem ide tartozik, de pár régi ismerőssel pont Bognár Gyuriról volt szó. Van, aki szerint előremutató, amit csinál Pakson, látványos, szórakoztató, foci. És van, aki szerint Bognár egy rákfene, akinek iszonyat nagy mázlija van, hogy itt tart a magyar foci, és kényelmesen lehet benne lubickolni. Szerintem is rákfene, de legalább hasznos. Erről azért pár szót ejtsünk, mert van átkötés belőle Kispestre.

Magyarországon tombol az álprofizmus. Magyarországon státuszok vannak, és nem működés. Magyarországon átveszik a pozíciókat külföldről, azonban nem határoznak meg célokat, a célokhoz mérföldöveket, a mérföldkövekhez visszacsatolást, ellenőrzést, Magyarországon nincs következmény. Magyarországon egy Lukic simán lehet dagadt, hiába van dietetikus, sporttudományos vezető, sportigazgató, ügyvezető, tulajdonos, Lukicnak a simogatás jár, hiszen ő a legjobb gólvágó, nélküle hol lennénk? Vagy akár említhetnénk a soktízmilliós gépparkot, a hozzá tartozó szakképzett üzemeltetőkkel. Látták, hogy ki él sportszerűtlen életet (igen, ki az, aki piál), mégsem tettek ellene semmit. Vagy a mérés volt rossz, vagy a következmények hiányoztak.

“Utólag kicsit sajnálom, hogy egy ilyen remek témát pattintok el a pécsi beharangozóra” bővebben

Kimegyek lézengeni,

Honvéd – Mosonmagyaróvár @ Bozsik, vasárnap 15h

mert menet közben valahol elengedtem ezt az idényt. Szégyen egy Honvédnál, hogy már októberben, és még csak nem is valami hű de nagyon komoly célt, hanem egy szimpla feljutást az NB I-be.

Hihetnék még a csodában, azonban

  1. 2017-ben már megvolt talán egy életre,
  2. 2019 áprilisa óta szívós munkával leszoktattak a csodavárásról.

Marad tehát a lézengés.

“Kimegyek lézengeni,” bővebben

A Kispest-Honvéd mégis elmegy Szegedre

Szeged – Honvéd @ Szeged, 17:00

Utoljára szinte napra pontosan húsz éve játszott bajnokit a nagycsapatunk Szegeden. Alig pár évvel, de már épp a rezsimen túl, azt követően, hogy megszületett a

Kispest-Honvéd soha nem megy Szegedre,
Itt maradunk ezer éven át, (…)

kezdetű dal.

Akkoriban az ISM névre hallgató sportminisztérium élén Deutsch Tamás tolta túl a Rákosi Mátyást, és azt gondolta, hogy az Újpesti MTK, vagy a Szegedi Kispest milyen jó ötlet. Hát, nem az.

Végül azért sikerült a Kispestet annyira ellehetetleníteni a többiekhez képest, amihez vaskosan hozzátett a klubházunk is, hogy 2003-ban, történetünk során először kiestünk az NB I-ből – és mehettünk mégis Szegedre, a valamelyik Szegedhez.

“A Kispest-Honvéd mégis elmegy Szegedre” bővebben