mert célunk csak egy van
Erre mondják, hogy: venném! (Hordanám!)
Már most remegve várom, hogy mivel készül a csütörtöki online csetre. Komolyan mondom: hősöm!
(A cím egészen mást jelent, mint az ötvenes években.)
Öt visszatérő a férfi A-válogatottban, a teljes keret hamarosan az https://t.co/xNeorXPACC-n! #magyarok #csakegyutt #HUNEST #HUNFIN ⚽️⚽️? pic.twitter.com/SwMAlveZss
— MLSZ (@MLSZhivatalos) November 5, 2018
Marco ismét keretet hirdetett, és ezúttal kimaradt Gróf és Nagy Geri, cserébe ott van Gazdag, ami legalább elvárható, még ha Kovács Pistike épp formában van, akkor is.
Mellette Baráth és a Sámcsi által már a Bundesligába álmodott Holcsika.
Nem lennék most a finnek és az észtek helyében.
Jön felém a szomszéd tegnap öt előtt egy kicsivel, hogy visszaadná a gyerekem, most már vigyázzak én rá – ő Brüsszelből, én Budapestről kerültünk ugyanabba a faluba pár napra, gyerekeink spontán együtt játszanak évi egy hetet négy részletben – mindkét kislány nyafogni kezd hogy ők még játszani akarnak, úgyhogy felajánlom, hogy jöjjön át a Brüsszeli Lány is. “Nem zavar?” “Dehogy zavar. “Nagyon rendes vagy” – érzem, hogy ezt gondolják, sütkérezek egészen a garázsig, mégha ez önös érdek is, ha van valaki, aki játszani akar a gyerekemmel, akkor nekem nem kell, én a meccset nézem. Végülis csak a háromnegyedét, de az összes gólt.
“Ütöttük a Várdát, máris a Bundesligába látom a Holcsikát” bővebben
Kisvárda – Bp. Honvéd @ Kisvárda, 17:00
Konkrétan semmi.
Mármint úgy semmi, hogy tényleg semmi. Ültem délután a gép előtt, kéne valami beharangozó, aztán nem ültem a gép előtt, hanem megettem az ebédről maradt rizseshúst, majd elmentem ruhát venni, aztán a Bambiban volt egy találkozóm, majd hazajöttem, megettem a rizseshús maradékának maradékát, közben megnéztem egy sorozatepizódot a The Big Bang Theoryból (bár ne tettem volna, nem véletlenül nem nézem évek óta), és most újra a gép előtt görnyedek, hátha kijön belőlem valami Kisvárdára.
Meccsnap: december 4. vagy 5. // ÉS Jászberény – Bp. Honvéd 0-1
A Jászberény elleni parádézás után maradunk az NB III. Keleti csoportjánál, és az aktuális második után az aktuális kilencedik ellen is próbára tesszük, mire képes egy olyan összetételű csapatunk, amelyik a kezdőnk peremembereiből áll, vagyis azokból, akik ha bármi történik azonnal tűzközelbe kerülhetnek.
// a kupakör teljes sorsolását megtaláljátok az MLSZ oldalán.
Természetesen Tiszaújvárosban (vagy ahogy ma írták viccesen: a Tiszaferr ellen) se kell lemondani az ismerős nevekről, például ott lesz Faggyas Milán, aki 2012-ben a negyediket lőtte az utolsó fordulóban Pécsett, és ezzel odaértünk a negyedik helyre, az pedig akkoriban egy igen rég nem látott sikernek számított Kispesten.
A másik ismertebb játékosuk Lipusz Norbert korábban megfordult Diósgyőrben és Kaposvárott is, azon kívül, hogy fene tudja miért, de emlékeztem a nevére, igazán mély nyomot nem hagyott a magyar futballon. 2010-ben például kiesett a centenáriumát ünneplő Dióval.
(Jászberényben játszott a kispesti nevelés, és az NB I-ben is bemutatkozó Fejes János, a csak kispadig jutó Szöllősi Ferenc, valamint egy korábbi kapusunk, Miski Zoltán és egy csatárunk a 2006/07-es szezonból: Sándor István. Bónusz, az edzőjük, Arany László is megfordult Kispesten.)
Igen: Kisvárdára.
Ha már sorozatban avatjuk a számunkra új stadionokat, úgymint Szombathely, Kisvárda, a félkész paksi, Székesfehérvár, gondolam megnézem, mennyi az NB I. stadionjainak átlagos jegyára, hátha mutat valami érdekeset.
Kutatási módszertannak a lehető legegyszerűbb és leghozzáférhetőbb megoldást választottam, mégpedig:
“Gondoltátok volna, hogy a liga második legdrágább stadionjába látogatunk szombaton?” bővebben
Ilyesmi mondatok hallatszódtak tegnap a meccs után, mind a képletesen, mind a képletességet elhagyva a józanabb és nem józanabb emberek szájából kifelé, bele a szombathelyi estébe, mintegy kritikaként, miközben hatalmas ünneplés a folyosón, dalolászás, hangoskodás, miegymás.
Az ambivalencia maga a tipikus Kispest, kérem alásan.
Haladás – Bp. Honvéd @ Szombathely, szombat, 17:00
ugyanis az elmúlt napokban elhavazás áldozata lettem, amire egyrész a szociális életem fellendítésével próbáltam reagálni, valamint a valódi elhavazástól való félelmemben, impulzusdöntéssel vettem egy átmeneti kabátot, amiről már az első viselés során kiderült, hogy inkább téli lesz az. Cserébe a Honvédkára igazából annyi időm se volt, hogy a mellettem ülő, szintén kispestes kollégával legalább kibeszéljük Holcsikát, Batik gólját, sőt, a kettejük egymást felrúgó megoldásáról se esett egy árva szó sem. Elmentünk mellette minden mással foglalkozva.
“Nagy tisztesség ez nekünk, Király Gábor visszavonultatása” bővebben
Tényleg, mit lehet ehhez hozzátenni? Talán ha kijön majd Youtube-on, akkor rátoljuk a Benny Hillifiert.
