…és az megvan, hogy ma este a BAJNOKCSAPAT megkezdi az új szezont?

Ízlelgessük nyugodtan a fenti címet, nyammogjunk rajta és dőljünk hátra elégedetten estig a kis fotelunkban otthon, mert ez még mindig egy összehasonlíthatatlan érzés. Ma este elindul az NB1 új idénye, és a csúcsmeccs az ugyanúgy a Bozsikban lesz, mint 1991 augusztusában az akkori első fordulóban, amikor a Győri ETO-t fogadta a regnáló magyar bajnok; most egy másik nyugati csapat, a Hali jön, de a BAJNOK és a stadion ugyanaz, és már alig várom a kezdő sípszót! “…és az megvan, hogy ma este a BAJNOKCSAPAT megkezdi az új szezont?” bővebben

A Nagyerdőben folytatjuk a tavaszi őrületet

Beharang, kibeszélő holnapra.

Egy hete az MTK előtt azt írtam: ne számítsatok tőlem értelmes, összeszedett beharangozóra, mert fejben szétestem, mint Odikadze, mikor rástartolt Abraham a 2009-es kupadöntőn. Jelentem, azóta eltelt egy hét, és a helyzet csak rosszabb lett – nem alszom, a melóban néha katatón állapotba zuhanva Kispestszurker- rigmusokat kántálok, és a monitoromon a kötelező munkaanyagok elmosódnak előttem, és helyettük mindenféle meccsemlékeket vetít elém a képzelet Piroska Atti borvirágos orrától Dubecz hajpántján át Szabó Tibi MK-döntős ismételt tizenegyesén keresztül Lanza debreceni mega-szabadrúgásgóljáig. Főleg az utóbbit. És érzem, ezzel nem vagyok egyedül! “A Nagyerdőben folytatjuk a tavaszi őrületet” bővebben

Beharang’Out of the blue…

A mostani csodaidényhez képest borzalmas emlék a Vérhód-éra, melynek MTK-Kispestjén Nagy Geri és Kanta párosa itt a ‘csúti pályán méregeti egymást. (mtk.hu)

Out of the blue, azaz ≈ hasból, ahogy az angol (vagy az egyszeri kispesti klubtulaj) mondaná. Hasamra ütve jön ugyanis a mostani beharang/kibeszélő, mert nem tudok egyszerűen előre megfontolt, értelmes dolgokat írni, hiába jár 0-24-ben az agyam hetek óta vörös-fekete üzemmódban. És hiába dumáltunk chaten a csakblog csapattal egész héten hogy mi-hogy-miként lesz szombaton, most csak ülök és nézek ki a fejemből, a pulzusom meg valahol az egekben.

Holnap meccs. “Beharang’Out of the blue…” bővebben

Holnap idén harmadszor: ‘kövesd!

Amúgy összességében meg negyedszer, mert egyszer már voltak ugye fenn az NB1-ben, mi meg ezáltal vendégként lenn náluk, lett is vereség, asszem arra írtam anno, hogy Matyó Kátyú, egy remek hegyiiváni modorcímadással. És persze ez az “összességében negyedszer” ténylegesen a Zsóryt nézve igazából csak “háromszor”, hisz pár hete épp Diózni voltunk a gyógyvízi arénában, akkor nem a kék-sárga áfium volt az ellen. De mindegy is, eddig akárhányszor mentünk, mindig baj lett belőle. Holnap vajon mi lesz? “Holnap idén harmadszor: ‘kövesd!” bővebben

#mégötmeccs (#máröthónapja tudjuk, hogy akarjuk)

Kezdjük egy igazából mindegy hírrel: Karakó (Vasas, tavaly) helyett az eredetileg Alapvonali asszisztens 1-nek jelölt Szőts Gergely viszi ma a Gyirmót elleni meccset.

Szőts utoljára tavaly ilyenkor fújt nekünk, amikor a Haladás 1-0-ra nyert a Bozsikban (Botkát kiszórta, Holender tizit hibázott, Király szinte élete meccsét védte), azóta csak alapvonalkodott, de legalább mindig egyesként (Paks itthon 3-1, Mezőkövesd idegenben 1-3, MTK idegenben 2-1, Paks megint itthon 2-0).

“#mégötmeccs (#máröthónapja tudjuk, hogy akarjuk)” bővebben

Megint Sopron – de mégis mennyire más hangulatban

Csakblog on tour #Sopron – itt még tét nélkül, tavaly nyáron (Fotó: Babar-1909foto.hu)

Legutóbb nyáron rándultunk le a Civitas Fidelissimába (majd a töriszakosok kijavítanak, ha rosszul írtam), és akkor egy szokásos megfáradt, szürke idényre készültünk lélekben. Azóta ez a szezon minden lett, csak szürke nem, így a jól megszokott punnyadt tavaszközepi hangulat helyett most megint összeszorult gyomorral ülhetek autóba… és ez nem csak azért lesz így, mert Old Babar Kratelli Dzsozefinnel és K.O. Lacival tölti fel (Hantát boldogítva) az autós daltárat. “Megint Sopron – de mégis mennyire más hangulatban” bővebben

Brutális hét, második felvonás

Az utolsó katartikus Vidi elleni idegenbelink, mikor Perea császár verte a győztes gólt a végén. A képen Nagy Geri, Hidi és Daud köszönti a puhos gólvágót.

Az álmunk egyik fele elszállt sajnos. De nincs idő a szomorkodásra, mert hétvégén fontos mérkőzés lesz. Győznünk kell, hogy életben tartsuk az álmunk másik felét. CSAK!” –írja Baráth Boti a népszerű közösségi oldalon, és nem tudok vele vitatkozni. Holnap Felcsútra látogatunk a szerdai MK-fiaskó után a másik (papíron) legerősebb hazai csapat ellen. Soha könnyebb napokat, yeah! “Brutális hét, második felvonás” bővebben

Tovább a simeonei úton

Azért még nem egészen =, de az irány be lett lőve…

…és ez most nem RW szokásos mindenben Atletit látó hülyesége (dehogynem, mondja az olvasó). Rossi újdonsült nyilatkozataiban egyre többször bukkan fel a matracos mániákus kispadvezér credójának nem egy eleme (mi csapatként vagyunk nagyok; meccsről meccsre kell haladnunk; a mi keretünk nem tud rotálni, nem pihentetek; nincs különbség bajnokság és MK között; megyünk előre, stb.), ami örvendetes, hát ha még mindehhez a cholói pedagógiai képesség is társulna, már most megtenném magunkat az év meglepetésének. Így még azért vannak fenntartásaim…

“Tovább a simeonei úton” bővebben

A Hidegkutiban árazhatjuk be a kispesti tavaszt

Mi holnap avatjuk (fotó: nepszava.hu)

Sose jön be a nagy patetikusan monumentális beharang, akármikor próbálkozok is ilyennel, így most sem teszek így. Ennek ellenére hajlok a címben foglalt ítéletre: én úgy érzem, sok minden, ha nem is eldől, de legalábbis irányba áll holnap. Hát, meglátjuk. “A Hidegkutiban árazhatjuk be a kispesti tavaszt” bővebben

Holnap indulunk, kérdés, hova jutunk?- gondolkozik RW és közben mindenkit ölel

Csodásan (és vörös-feketén) zárult a tegnapi és indult a mai napom is, ennek örömére pont átbillent bennem a posztírói indíttatás mutatója, főleg, hogy tegnap este ezeket a papírdarabokat is beszereztem, amiket a fönti képen láttok. Beharang a hajtás után. “Holnap indulunk, kérdés, hova jutunk?- gondolkozik RW és közben mindenkit ölel” bővebben