Tippelgetés és hosszas beharangozás helyett

Kispest – ZTE beharangozó

A zalaiak ellen folytatjuk ma, remélhetőleg megkezdve végre a győzelmek gyűjtögetését, tovább már nem nagyon húzhatjuk...
Merre tovább?

…az én fejemben már napok óta teljesen nyilvánvaló ennek a szombatnak a kimenetele. Jó meccs lesz? Nem. Jól játszunk majd, ne adj’Isten, szépen? Nem. Visszatér sok sérült? Nem. A Zete könnyen ve(r)hető ellenfél? Nem. Jó hangulat lesz? Nem. (Mondjuk rossz se – amolyan köztes). Nyerünk? IGEN.

“Tippelgetés és hosszas beharangozás helyett” bővebben

Valamikor amúgy nyerünk a Groupamában?

FTC – Kispest beharangozó, kibeszélő, ilyesmik.

Ma azért ennyire nem lesz szép idő, mint a képen. Forrás: Welltech Zrt.

Valamikor biztos, már csak a nagy számok törvénye alapján is. De hogy ez nem feltétlen ma lesz, arra is most inkább fogadnék, bár…

Bár. Amilyen furcsa ez az idény, még egy kiszaladt siker sem lenne eget rengető meglepetés. De hogy nekünk eget rengetően jól esne, az viszont biztos.

“Valamikor amúgy nyerünk a Groupamában?” bővebben

Bele a ködbe?

Videoton-Kispest beharangozó egy vidám péntek reggelen

Csúcson a sál. A csapat hol lesz tavasszal?

Holnap elindul a szezon tavaszi fele. Normális esetben (és a csakblog eddigi közel 10 éve alatt mindig) ilyenkor, a csapat aktuális állapotától félig-meddig független kedv-túlcsurranós poszt következne, a hosszú téli hónapok után kiéhezve a focitavaszra, a megint meccsre járásra, az új igazolások élőbeni lecsekkolására, az esélylatolgatásokra, a mez/sál/Puskasarmy póló büszke visszakúszásával a kabát alá.

Nos, idén pont ez nincs meg bennem, és valahogy azt érzem: holnap a robotpilóta visz majd csak le Fehérvárra, mert menni kell. Ami persze szintén egy érvényes álláspont, csak ennek ősz végén szokott itt lenni az ideje, amikor már elég a szokásos kilátástalanságokból, nem pedig a “tavasz” kezdetekor. Valószínűleg pont itt van a gondom.

“Bele a ködbe?” bővebben

Amikor már épp menne el a kedvem az idénytől, valahogy valami mindig visszaránt

Kispest – MOL Videoton Fehérvár Parmalat FC Vidi Alba Volán stb. beharangozó

Utolsó Videotonverésünk, ahogy nézem a fotót, valami fontosabb meccsen lehetett… :)

Pár éve (volt az már 8 is), Doki barátom esküvőjén Apu éjjel 3 magasságában egy darabig Tóth Bálintos elrévedéssel nézte az elektromos cigány által ezerrel tolt “Azért vannak a jó barátok“-ra a tánctéren hőzöngő csoportosulásokat, lemondóan megrázta a fejét, majd teljesen indokolatlanul közölte a mellette álló Totóval: “…bassza meg, én már csak maradok Honvéd-drukker!” – és kiment sörért. Jelen bevezető apropója nem (csak) Fater ultraprogresszív kommunikációjának mélyelemzése és örök mementó állítása, hanem e mondat állandó újjászületése bennem. Mindig, de mindig, amikor már kifogyna az energia belőlem Kispest ügyben, például idén, a sokadik, korzós #faszkivan életérzés beütésekor: akkor történik valami, és én maradok Honvéd drukker (=húzok ki a pokolba kívánt hétvégi meccsre).

“Amikor már épp menne el a kedvem az idénytől, valahogy valami mindig visszaránt” bővebben

Lassan ki kéne egyenesedni, igaz, ehhez a legnehezebb sorozat köszönt ránk

Kispest-DVSC: az első szalmaszál

Meccs előtt biztos, de a meccs után remélhetőleg már nem főnek a ksipesti fejek

Melodramatikusan először utolsó szalmaszálat akartam írni az alcímbe, amibe kapaszkodhatunk a holnapi meccs kapcsán, de rá kellett jönnöm, ez azért még tőlem is sok lenne. Viccet félretéve, a héten posztban és kommentekben is kongattuk a vészharangot, de szerencsére ezt egyelőre időben történő ébredésként foghatjuk fel inkább, hiszen 30 forduló van még hátra, idő tehát bőven van javítani. A klubhonlap vidám, a csapat (állítólag) vidám és imádja Sanninót, Kambi szerint nincs gond, visszatért Zsoldy, mitől kéne egyáltalán tartanunk?

“Lassan ki kéne egyenesedni, igaz, ehhez a legnehezebb sorozat köszönt ránk” bővebben

Paks-Kispest: amikor csak a helyszín és az időpont biztos, más semmi

Korán kilőtt beharangozó Paksra, ahova általában halászléért és egy pontért megyünk. Szakítani kéne ezzel a hagyománnyal.

Megkérdeztük szakértőnket is, milyen idénye lesz idén a Honvédnak.

Hosszú hajrát nyitva már péntek reggel nekifutok a beharangnak, mert ma kora délutántól én már nem leszek gépközelben, és mert a XX. század egyik utolsó reliktumaként tablet és telónyomogatás nélküli ejtőzésre készülök Doki barátomnál a Ráckevei- (Soroksári-) Dunaág mentén, továbbá hogy Fanta úr cikkírás helyett nyugodtan mehessen maholnap sörvadászatra a pesti éjszakában, most enyém lesz a posztírás ódiuma. Csak kicsit korán.

“Paks-Kispest: amikor csak a helyszín és az időpont biztos, más semmi” bővebben

Krumpliföldjéről jelentjük

Bp. Honvéd – Zalgiris Vilnius @ Vilnius, 19h (helyi idő szerint: 20h)

Csütörtök reggel*, kipihentük magunkat, egy jó alvás, egy-két kávé, egy hideg zuhany**, egy kis vadászat reggelire, rendes kávéra***, hamar elmúlik a tegnapi sörözés**** minden nyoma.

Este mérkőzés, addig pár megjegyzés, utána egy minimál poszt.

*_ az megvan, hogy litvánul a jó reggelt napot vagy estét így hangzik: labas vakaras.

**_ tipikus szovjet zuhany. Kell pár perc, amíg bemelegszik a legszélsőségesebb meleg állásban, majd jön a pillanat, amikor hirtelen elviselhetlenül forróra vált. Ilyenkor, ugye, elkezdjük egyre hidegebbre tekerni, majd még hidegebbre, és még hidegebbre, és egyszer csak azt látjuk, nincs már hova tovább tekerni, de a víz még mindig forró. Ismerjük ezt, jártunk eleget Ladával, ismerjük a szovjet módit: ha egyszer bedurran, akkor az be van durranva, és tartja a végtelenségig, igaz, egyáltalán nem energiahatékony módon. Na, a szovjet, az szovjet.

***_ tipikus magyar tursták vagyunk, bizalmatlanok az országokkal. Reggel a franc se akar kávéért koslatni, tejet szerezni, én nem is cukorral, hanem pötyivel iszom (vajon hogy mondják litvánul a pötyit?), inkább hozunk magunkkal instant kávét, tejport, pötyit, reggel egy áthidalónak vállalható megoldás. Később majd szerzünk ihatót is.

****_ bakker, nyolc óra pár perckor mentünk le egy boltba, hogy az esti kocsmatúra előtt vegyünk pár üveggel a szállásra, ha visszaérünk, legyen lehetőség a folytatásra, levezetésre. Beszarás, képzeljétek, nyolc után nem adnak el alkoholt a boltban! Érthetetlen. Ha már van egy ilyen hülye szabályuk, akkor azt tessenek kiírni a határon, hogy az ember még az utolsó pillanatban dönthessen úgy, legyen mégis egy másik ország a célpont.

“Krumpliföldjéről jelentjük” bővebben

Ma este végre bedurrantjuk a focinyarat

Bp. Honvéd – Zalgiris Vilnius @ Fáy utca, 21h

Kezdjük rögtön egy klasszikus #nemértem dologgal. Tegnap került ki a Zalgiris elleni keretünk, és abban szerepelt az isteni Mezghrani. Némi konstatálás után örömtáncot lejtettünk, hogy felépült a kicsi, nagyon kelleni fog a sebessége a szélünkön, és amúgy is, tavasszal óriási kedvenc lett.

Alig telt el pár óra, és hoppá, megjelent egy másik hír is a klubhonlapon, mégpedig “Jobbulást, Moha!” címmel, és a fotón, igen, egy fotón ott áll egy fő tulajdonos, egy fő vezetőedző és pár fő játékos a begipszelt lábú, láthatóan megműtött Mézga mellett.

Komolyan? Múlt héten, amikor le kellett adni a keretet, még nem tudtuk, hogy műtét, és mint kiderült, hat-nyolc hónap kihagyás vár a srácra?

“Ma este végre bedurrantjuk a focinyarat” bővebben

Íródik -e tovább az elmúlt évek kispesti meséje? – hosszú beharangozóhajrát nyitunk a szombat elé

E kép czukksági faktorára már nincsenek szavak. Jó lenne holnap egy hasonló fotó, mondjuk Lovrics -Supka kivitelben, a hátsó pólópápa meg legyen Kaszás Kálmán <3

Hosszú hajrát nyitok a mai nappal és ezzel a poszttal a holnap elé. Lehet, hogy ez lesz végleg a beharangunk és a kibeszélőnk az IDEI NAGY MECCS elé – de valamiért úgy sejtem, Hanta sem hagyja ki a ziccert, hogy holnap reggel ne töltsön fel egy “Minden InStat mutató szerint jobb a Videoton, így fix Honvéd sikert várok” jellegű posztot, amiben 80%-ban a saját lapcsánkareceptjeit elemzi, de ha így lesz, legalább sokat olvashattok ráhangolódásként. Én mostanában is keveset írtam, munka, munka, munka, meg lekaptak a kezemről is egy ganglion nevű cuccot, ami a kinövések Rouanija: veszélytelen, ámde ronda, így gépelni se nagyon tudtam, csak olvastam a posztokat és a kommenteket, és ma ömlesztve reagálok pár dologra.

“Íródik -e tovább az elmúlt évek kispesti meséje? – hosszú beharangozóhajrát nyitunk a szombat elé” bővebben

Minimális elvárásokkal megyek holnap kirándulni, így legalább nem csalódom

A park és a vár, ami úgy néz ki, mintha Kőszeg egy saroktornyát házasítanád a Dreher sörgyárak Gitár utca decensen pusztuló tömbjével – nyilván RW pozitív!

Nohát, nohát. Nem a legambiciózusabb célkitűzéssel sokkol a cím, ezt elismerem, de az a helyzet, hogy tényleg ilyen hangulatban vagyok. Igazából két dolog mozgat meg annyira, hogy holnap autóba üljek Old Babar, Ábel és a 3 napja repetitíven a “gulyásleves” szót mantrázó gumigourmand Fanta mellé: az egyik a tavasz, amit szeretek, a kedvenc évszakom, és ilyenkor a legjobb meccsre menni. A másik pedig az újdonság-élmény: Kisvárdán -szégyenszemre – még sosem jártam, pedig gyakorló geográfusként illene ismerni az ország minden szegletét. Tehát Kisvárda még fehér folt, a város is és stadionja is, ami ráadásul új, és bár ezek a vidéki kétszéksoros – bazinagyponyvatetős megalomán cirkuszi sátrak (vagy a mezőkövesdi verzióban wekerlei hátsósufni design hodályok) egyre kevésbé hoznak lázba, azért egy pillantást megér. Várkerti stadion, végvári vigéczek, van valami hívogató hangulat ebben -holnap persze kiderül, hogy egy nagy humbug az egész, de most még… most még érdekel.

“Minimális elvárásokkal megyek holnap kirándulni, így legalább nem csalódom” bővebben