Lóra, lóra, rabló jő

Ezek inkább vadászok és nem rablók, de legalább Réber László (lásd lenn)

Még általános suliban, a wekerlei I. számúban (nem sokkal később Pannóniának nevezték át) Szilvi néni, az énektanár tanította be az osztálynak ezt a csodás dalocskát, és bár utáltam énekelni, mert nem volt hangom, ezt valahogy már akkoriban sem vetettem meg. Jó volt a dallama, volt benne valami vészjósló dolog, és tényleg elhittem, hogy jön az a rabló, akit úgy képzeltem el, ahogy Réber László rajzolta a rosszarcú fazonokat a Janikovszky könyvekben. Nagyon metál volt összességében. A dal is, Réber is. Na ez így kezdésnek egy akkora ’80-as évek fröccs, hogy mindjárt hallgatok is egy kis Yazoo-t.

“Lóra, lóra, rabló jő” bővebben

Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen

A debreceni beharangozóhoz a következőket voltunk lusták kitalálni: cím és tartalom.

Péntek este egészen véletlenül elkeveredtem egy kiállítás megnyitójára. Vagyis nem egészen, és inkább már az első mondatot felejtsük el, és kezdjük elölről a történetet, hiszen nem volt túl precíz a megfogalmazás. A megnyitó helyszínére még véletlenül sem csak úgy odamentem, ahogy az ember odamenni szokott valahova, hátha lesz egy jó kis darkos buli, hozzá a falakon néznivaló fotók, mert az egyrészt nem érdekel túlzottan, másrészt amúgy a törzshelyemről beszélünk, ahol minap szóltak, hogy fogyóban a csapra szerelt Inside IPA, utána Hangover lesz Armandótól, tehát spuri van, a korábban felrakott hordók még éretlenek voltak, talán majd most.

Nem kellett csalódnom.

“Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen” bővebben

Elkapott a Hantavírus. Paks beharang, kibeszélő meg minden.

Lassan én leszek a blog Pölője, lássuk be: le vagyok igazolva, ott vagyok a keretben, csak ritkábban látnak játszani, mint a csapatorvosnál… Ugye ilyenkor általában az az indokom, hogy sok a meló, ami most is igaz – LESZ, hétfőtől az év végéig, viszont az elmúlt két hetet nagyjából pihenéssel töltöttem, előbb a Dél-Dunántúlon, aztán Madridban, hogy rohaggyak meg, de mentségemre szóljon, hogy ilyen nagyobb szabit már rég csináltam, gyakorlatilag évekkel ezelőtt, szóval rám fért. Mint ahogy a mai nap végén a hazamenetel is, hogy készítsek valami jobb vacsit a spanyol fővárosban beszerzett progjazz CD-m mellé, amikor pittyeg a chat, Fanta az, “bocs, hogy ezzel zargatlak, de ígértél paksi beharit “, utal vigyorogva a másfél héttel ezelőtti sörözőtörzshelyén való összefutásunkkor tett könnyelmű ígéretemre, úgyhogy kabát vissza a fogasra, és jöjjön a beharang, hiszen most még épp van pár szabad percem… “Elkapott a Hantavírus. Paks beharang, kibeszélő meg minden.” bővebben

Ez nekem (viszont) poszt

* követhetetlenül hosszú, többszörösen összetett körmondat a semmiről és mindenről, szokásos RW-stílusjegy

Az történt, hogy ma reggel bejöttem, leültem a gép elé, megnéztem, mennyi a meló (k. sok), bele tudok e sűríteni egy beharangot (nem), Hanta írt -e valamit a máról (igen), azaz kell-e valamit feltolni. A válaszok  nem abba az irányba mutatnak, hogy bármire is szükség lenne részemről, ha egy, az újságírás és a professzionalitás mércéje szerint működő blogról beszélnénk, de a CSAK (asszem) még nem az. “Ez nekem (viszont) poszt” bővebben

Epilógus

Epi tavaly rendesen beverte a zöldeknek. Nehéz lesz ismételni, de kéne…

Ülök itt a gép előtt, szombat kora reggel, és azon gondolkozom (szokás szerint), hogy milyen elképesztően gyorsan elrepült ez az év. 365 napja ilyenkor közepes gyomorgörccsel készültem a debreceni túrára, pakolgatva össze a napi cuccokat a hátizsákba, nem is sejtve, hogy egy 5-2-t tolunk a végén a szezon legjobb első félidejével. Aztán jött a felejthetetlen utolsó hét, amit csoda, hogy túléltem, a bajnoki döntő napján még a kocsmakvíz országos döntővel is. Nos, a Quiznight döntőjébe ezúttal is bejutott a csapatunk és ma oda is megyek – viszont onnan eljőve mindenre megyek, csak bajnoki döntőre nem.

“Epilógus” bővebben

Egy jó Debrecen, egy jó Húsvét, egy jó nap? Sajnos nem ilyen egyszerű

Egy jó Nagyerdő. Legjobb. Remélem nem fürdünk be (DIRR).

Ha itthon játszanánk, már tölteném is be a sablon húsvéti RW-beharangot, amit kb. minden, de minden évben leírok, hogy ugye, HA Húsvét és HA itthon, akkor etc, etc.. Na most a keresztény ünnepkör jeles eleme pipálható, de hazai meccs az nem, és hát a körülmények, azok sem a tuti irányba mutatnak. Nem mintha az említett Húsvétoknak a tuti lett volna a lényege: mármint a győzelem persze tuti volt, de az esélyeink pont hogy nem, mégis mindig nyertünk, szóval ez alapján akár bizakodhatnék is most…mégsem teszem.

“Egy jó Debrecen, egy jó Húsvét, egy jó nap? Sajnos nem ilyen egyszerű” bővebben

Na akkor vegyünk egy nagy levegőt, és fussunk neki másodszor is: MOST indul a tavaszi szezonunk

A posztcímben feldobott ukáz két szinten is igaz: a csapat sem úgy rajtolt idén, ahogy szeretett volna. A télbe csúszó tavaszkezdésben volt itt minden, amit nem szeretünk: nagy zakó az Üllőin, nyögvenyelős majdnem-önsorsrontás a Sió ellen oda-vissza, elmaradó meccsek sora. A nagy tervekkel indított tavaszt tehát ideje igaziból megkezdeni. És igaz ez az egyéni szintemen is: a siófoki és fradipályás végigfagyoskodást követően egy héttel később a tél utolsó megfázáshulláma úgy tett a torkommal, mint Budovinszky szeretett volna a Debrecennel 2005 február végén – ám a bacilusok ezúttal eredményesebbek voltak az egykori kispesti bombázónál. Kihagytam a hólapátolást a Vidi ellen, majd az MK-gyötrődést, de ma visszatérek, hogy számomra és a csapat számára is elkezdődjön, most már igazából, a tavasz. “Na akkor vegyünk egy nagy levegőt, és fussunk neki másodszor is: MOST indul a tavaszi szezonunk” bővebben

Szombat 19.30-ig tuti a futballünnep, remélem, utána is…

Az utóbbi 30 évünk 2 legjobb légiósa vezeti az aktuális Kispestet Mordorban: Warzycha (balra) és Lanza (jobbra)

Erős kezdés” – nyögné az egyszeri szakkomentátor a sorsolásunkra nézve, mely szerint a tavaszi (tavaszi…) bajnoki sorozatot előbb egy Groupama plázás vendégjátékkal, majd egy hazai, Videoton elleni, jelenleg enyhén szólva is kétes kimenetelűnek jósolható meccsel. Aztán még jön a Vasas is… Legendás pesszimizmusomat most félretéve, ez még akkor sem lenne egyszerű, ha a tavalyi őrült májusi formánkban tolnánk az önkívületet. Attól pedig jelenleg picit messzebb vagyunk.

“Szombat 19.30-ig tuti a futballünnep, remélem, utána is…” bővebben

Előre a Legjobb Középcsapat címéért a Középcsapatok Nemzeti Bajnokságában!

Diósgyőr – Bp. Honvéd @ Debrecen, 18:00

  • Tizenkét forduló után négy csapatnak is nullás a gólkülönbsége – közte nekünk és a Diósgyőrnek.
  • A Dió meccsein 44, nálunk 40 gól esett, vagyis a két legtöbb gólos csapat játszik ma egymással.
  • A Debrecen ugyan most nagyot fut, és igazából ide kéne számolnunk, mégis: a negyedik és a kilencedik hely között négy pont van, szinte nulla gólkülönbség, vagyis idén hamar kialakulni látszik valamiféle középmezőny.
  • Ennek lenne jó minél előbb az élére kerülni.

“Előre a Legjobb Középcsapat címéért a Középcsapatok Nemzeti Bajnokságában!” bővebben

Utazós két hét következik, bónusz válogatott után térünk vissza, ami nem mindig jó nekünk (bónuszextra Andó-Szabó) – a poszt persze tök másról szól

Haladás – Honvéd @ Sopron, 15:30

  • 10.14. Haladás @ Sopron
  • 10.18. Sutjeska U19 @ Bozsik
  • 10.21. Diósgyőr @ Debrecen
  • 10.25. Budaörs @ Tatabánya // Magyar kupa
  • 10.28. Balmazújváros
  • 11.04. Felcsút @ Bozsik

Két hét alatt bejárjuk a fél országot, és majdnem mindig azzal játszunk, aki nem csak névleg, hanem valóban is a házigazda. NB I., 2017 – a Balmazújváros Balmazújvárosban fogad minket.

De addig még Sopron, Haladás, második kör.

“Utazós két hét következik, bónusz válogatott után térünk vissza, ami nem mindig jó nekünk (bónuszextra Andó-Szabó) – a poszt persze tök másról szól” bővebben