Mastodon

Újabb két pont távozott az aktuális ellenfél buszán, de kardba azért nem kell dőlni

A sorsoláskor, de főleg az első forduló után, mikor fáradtan, a beer shevai hőséggel és 90 perccel a lábunkban simáztuk le (hellyel-közzel) a Haladást, én bizony 9 pontot terveztem be az első három fordulóra. Ebből lett öt, kétszer is 2:1-ről veszítve a végén 2 pontot. Ebből a szempontból tehát félig üres a pohár. Viszont a Dió előttünk is, utánunk is alázott, a Balmaznak pedig, valljuk meg, rendesen volt szerencséje (meg egy Laczkója), így ha ma 9 ponttal állnánk, sem lenne egy nagy utópia. Persze nem azzal állunk, maradt az 5, de én még nem akarok keseregni. “Újabb két pont távozott az aktuális ellenfél buszán, de kardba azért nem kell dőlni” bővebben

Döcögő játék és csodagólok, vagyis méltó CÍMVÉDŐI rajt, nincs itt semmi látnivaló

Az est hősei: Lanza, Bobál és a Tábor. (1909foto.hu)

Mikor tegnap kitettem a beharangba a ‘tube-on talált ’91-es nyitányunkat, még nem sejtettem, hogy csodás párhuzamba nyúltam az arany kezemmel: a tegnap estével konkrétan lemásoltuk az első bajnokcsapatom nyitányát. Volt itt minden, ami anno: az akkor közel teltházas bajnoki ünneplés után 2 hónappal jóval szolidabb nézőszám, döcögő játék, láthatatlan ellenfél, a küszködő Honvédtól egy-két hirtelen villanás (akkor Pisonté volt a passzcsoda), végül egy sima 2:0. Most ugyanezeket le is írhatnám, és befejezhetném a posztot. Persze nem RW lennék, ha így tennék. “Döcögő játék és csodagólok, vagyis méltó CÍMVÉDŐI rajt, nincs itt semmi látnivaló” bővebben

Szentföldi BL-kalanddal koronáztuk az idei tavaszt

Amikor a BL-selejtező 3 héttel ezelőtti sorsolása alatt chateltünk a srácokkal, már a műsor indulásakor megjósoltam (igaziból már a bajnoki cím-másnapi Gurigázáskor, hogy pontosítsak) az izraeli ellenfelet. Persze ebben több volt a poénkodás és a vágyálom, mint a saját váteszség, de mit szépítsük, én idén Honvédos nyaralást (is) akartam, akkor pedig ha lúd, legyen kövér, és történelembuzi keresztesháború-szakosként nyilván a Szentföld, a kopott tájaival, a keresztesek emlékeivel a levegőben, a nyüzsgő jeruzsálemi Óvárossal, a csodás kockaépületekkel és még csodásabb héber czukkinákkal teli tel-avivi tengerparttal, a mesebeli Holt-tengerrel, és egy becsülettel helytálló Honvéddal mindenek felett. Hát, megkaptam! “Szentföldi BL-kalanddal koronáztuk az idei tavaszt” bővebben

Napikispest 2017.06.28.

forrás: babvik – 1909foto
  • Lanza: Keringtek már pletykák a Felcsútról, a DAC-ról a bajnoki cím óta eltelt bő egy hónapban, most mégis megerősítette Lanza és a tulajdonos is, hogy marad a talján mester, sőt

“Az a célunk, hogy megvédjük a bajnoki címet.”

Na, erre varrjunk a ficakpókhálózó, a szögletzászlótörő gombot!

  • Elemez az NS: Nagy szerepe volt a bajnoki címben a Bozsiknak, a részben vagy egészben semleges pályára kényszerült csapatok rosszabbul teljesítettek. Boti szerint a fűnyírással is érdemes trükközni.
  • Sorsolás: Íme, az első öt forduló pontos menetrendje. Mindegyik szombat, mindegyik tévés, ötből három 20:30-as.
  • Hemi-blog: Napi ügyekről.
  • FONTOS: Ne feledjétek, hogy biztonsági okokból minden Izraelbe utazónak regisztrálnia kell a klubnál!

Még egy nap, még egy nap, még egy nap

Az elmúlt napokban próbáltam nem figyelni a médiát, hiszen ilyenkor a föld alól is előbújnak az okosok, hogy majd ők megmondják, mi a magyar futball érdeke. Próbáltam, de nem sikerült. Most valahogy annyian lettek, hogy lehetetlenség úgy elszlalomozni közöttük, mint Holender Kaposváron, kénytelen voltam belefutni pár érvbe. Sőt, É.R.V.-be.

“Még egy nap, még egy nap, még egy nap” bővebben

Cívis gála: beamfetaminozott csapatunk most a Nagyerdőben tolta ötgólos önkívületben!!!!

Csak a KISPEST!!! (fotó: facebook.com/KispestHonved/photos)

A tegnapi délutánra nincsenek szavak.

Valamit mégis kéne írnom, úgyhogy a hajtás után próbálkozom. “Cívis gála: beamfetaminozott csapatunk most a Nagyerdőben tolta ötgólos önkívületben!!!!” bővebben

Folytatódik a KISPESTI CSODA: újból a végén húztunk be egy thrillermeccset!

A Kanyar drapijához nem kell semmit hozzátenni…

Minden héten azt írjuk, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni.

De lehet.

Mindig lehet.

Tovább küzdünk a bajnoki címért. “Folytatódik a KISPESTI CSODA: újból a végén húztunk be egy thrillermeccset!” bővebben

Lanzafame InStat-pontszáma szombatról: 501!!!

A lényeg, hogy ez valószínűleg minden idők legmagasabb értéke, amit Magyarországon mértek.

Idén az NB I-ben Holman (28. forduló, 443 pont) tartota a rekordot, míg nálunk Eppel az ötödik fordulóban szerzett 349-es pontszámával. (forrás: InStat)

Azért vegyük át a teljesítményét számokban:

  • 2 gól;
  • 2 gólpassz;
  • 7 lövés, ebből 3 kapura;
  • 6 ellene elkövetett szabálytalanság (ebből egy ért sárgát);
  • 29 pontos passz (80,56%-os hatékonyság);
  • 11 nyertes párharc (44%-os hatékonyság)

És mozgóképen:

Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!

Trademarkosan tré RW fotó címképnek a meccsvégi extázisról, featuring Loctite könyöke

Lehorgasztott fejjel ültem a helyemen, az átkozódva sörért elporzó Hanta-Ábel duónak már csak a füstjét látva a távolban, mikor az első félidei tűző nap elől a tetőszerkezet alá felmenekülő Gyuri ereszkedett le hozzám, és elkeseredve dünnyögte: „Mi volt ez? Klasszikus pár évvel ezelőtti Honvéd szenvedés…”. Fura, hogy ez volt az első félidő összképe, pedig nem így indult az egész. Én a játékunkat annyira nem láttam tragikusnak, több helyzetünk is volt, de az engem is aggasztott, hogy hátrányból idén nem nagyon terem számunkra babér. „Pedig sokkal jobban kezdtünk, mint ugyanitt a Diók ellen”-sóhajtottam, majd Gyuri visszamászott a kakasülőre, én pedig vártam Hantáékra és egy csodára.

HÁT MEGJÖTT, ’ÁTZEG. “Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!” bővebben

A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába

Szokásos RW címkép, de eddig mindig bejött…

Kamber bedobásakor szerintem már csak néztem, de nem láttam a meccset. Minden megszűnt körülöttem, csak az utóbbi 25 évből jól ismert üres keserűség köde ereszkedett rám a kispesti estében, a bizalom utolsó kis csalfa szikráival, amik úgyis elhalnak, mert mindig elhalnak az Ady Endre út végi szürkületben. Aztán Eppel csúsztat, valaki (most már tudom, Lanza) ugrik középen, a labda hullik, én rohanok végig a korzón vissza a többiekhez, ott mindenki egymás nyakában, valamit üvöltök, de nem csak én, mindenki körülöttem… hova lehet ezt az idényt még fokozni?

De kezdjük az elején… “A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába” bővebben