Mastodon

Akkorát megyünk most demagógiában, hogy nyugodt szívvel ránk lehetne bízni a rezsicsökkentés kommunikációját is

Igen, annyira komoly a téma, hogy viccet csinálunk belőle.

Egyszerű játékra hívunk titeket: a hajtás után öt részletet idézünk a Honvéd kommunikációjából az elmúlt három hétből, és a ti feladatotok az, hogy kiderítsétek, melyik a kakukktojás, tehát melyik az, amelyik nem illik a sormintába.

„Akkorát megyünk most demagógiában, hogy nyugodt szívvel ránk lehetne bízni a rezsicsökkentés kommunikációját is” bővebben

A hülyének is megéri

– hát még nekünk!

Mély demagógiával írnánk le a következő mondatot // Kozármislenyben a teljes fociklub működtetése kevesebb mint negyedannyiba került 2023-ban, mint csak a bérköltség a Honvédnál: 505 millió vs. 2298 millió forint. (via kozarmislenyfc és a beszámolója, honvedfc)

Az előző bekezdéshez kapcsolódva: részlet az NB II. tabellájából //
5. Kozármisleny, 25 meccs, 12 győzelem, 42 pont
9. Honvéd, 25 meccs, 8 győzelem, 33 pont

„A hülyének is megéri” bővebben

Ennyi meccset ilyen rossz teljesítménnyel talán még nem kapott edző Kispesten

Mielőtt történelmet írt volna, felmondtak Ferinek.

Illetve igen, Aldo Dolcetti, azonban ha valaha jogosan lehetett körülményekre hivatkozni nálunk, akkor 2005-2006-ban mindenképp. Haász János, az index újságírója épp ebben az időszakban csinált végig egy alapozást a csapattal, hogy a cikkei ma már egészen hihetetlennek tűnő képet fessenek a Pini-éra végnapjairól.

Ehhez képest a lehetőségekben össze sem mérhető Dolcetti és Horváth között mindössze meccsenként 0,04 pont a különbség az utóbbi javára. A 0,04 pont a jelenlegi bajnoki szisztémában idény végén mindössze 1,32 pontot jelentene a tabellán.

„Ennyi meccset ilyen rossz teljesítménnyel talán még nem kapott edző Kispesten” bővebben

Figyelem, olyan kőkemény demagógiával szállunk bele páros lábbal a klubba, hogy már féltávnál elnézést kérünk és visszaszívjuk az egészet

Ilyen a minőségi, nívódíjas magyar blogolás.

A Bozsik Stadion nézőszáma dinamikus növekedésnek indult az utóbbi három szezonban, ami a csapat teljesítményének, a klub játékosokra és marketingre vonatkozó stratégiájának és a szurkolókkal való viszonya megreformálásának is köszönhető. A Budapest Honvéd FC egy tudatos építkezési folyamatot kezdett meg évekkel ezelőtt, amiből akkor még nem sokat láthattak a szurkolók, de a mai eredményesség alapjait már évekkel ezelőtt lefektette az egyesület egy komplex terv formájában, amelynek az egyik legfontosabb eleme utánpótlása fejlesztésre vonatkozott. (honvedfc.hu, 2017.10.02.)

Eltelt két és fél hónap, és lássuk, mi lett a dinamikus növekedésből, a komplex tervből, vagyis a szurkolókkal való viszony megreformálásásából. Igen, az: zártkapus meccsek sorozata.

„Figyelem, olyan kőkemény demagógiával szállunk bele páros lábbal a klubba, hogy már féltávnál elnézést kérünk és visszaszívjuk az egészet” bővebben

Izland kijutott a világbajnokságra

Apró demagógia egy grafikonban.

Mellékesen ha már számolunk: az MLSZ fejlesztésekkel foglalkozó oldala szerint az elmúlt években összesen 1002 pálya épült, összesen 1,93 km² játéktérrel, valamint felújítottak további 1513 pályát, amit ugyan nem részleteztek, de ha átlagoljuk az új pályákra a méreteket, akkor az is legalább 2,91 km². Vagyis Magyarországon mostanság legalább 4,84 km² futballpálya épült, ami Izlandra lefordítva: minden polgárra jutna 14,5 m² felújított vagy új magyar futballpálya, ez pedig valamivel nagyobb, mint egy szabvány lakótelepi lakás kisebbik szobája. (Mellékesen Izland teljes lakossága hatszor elférne az MLSZ pályaépítési programja keretében létesült új pályákon, és akkor egy főre kényelmesen 1 m²-t számoltam.)

Egyszerű következtetés, fél gondolat: talán nem az épült pályák számában kéne mérnie saját sikerességét a szövetségnek. (Igen, tudom, ha nincs pálya, akkor nincs hol futballozni.)

update // az átláthatatlan háborús övezet, a selejtezőit a malajziai Melakában játszó Szíria az ázsiai pótselejtező ausztráliai visszavágóján, egy hosszabbításban kapott góllal maradt le az interkontinentális pótselejtezőről, és így a világbajnokságról. Vannak még csodával határos történetek, csak általában nem mi írjuk őket.