Jegyzet: Az év (el)igazolásának margójára

Ennek a napnak is el kellett következnie.
Pedig mintha tegnap lett volna, amikor először megjelentél a sporttelepen. Már akkor gondoltuk, láttuk, tudtuk, hogy te egy nem mindennapi figura leszel a klubtörténetben. A hivatalos honlap is fenoménként, több flekkes cikkben mutatott be téged azon a napos, kora szeptemberi kedden, pedig szinte még át sem lépted a Lajosmizsei Sorompót.

Sikerült aztán minden nehézség nélkül beilleszkedned. Legjobb barátaidra, Filóra, Marótira, Sztojakovicsra testvérként tekintettél néhány hét után. A Tavirózsatövis Lakóparkban lévő lakásodat és a kizárólag magyar alkatrészekből álló Suzukidat nagy örömmel vetted át Pandur Robitól, a szombat éjszakai gyorshajtásokért kapott büntetéseket mindig becsülettel befizetted.
Az edzésekre mindig pontosan, a legújabb techno- és house-slágerek bömböltetése közepette érkeztél. Emlékszem, egy alkalommal a pepsifocis blogbejegyzését serényen körmölő Hemingway úr még nyugtalanul meg is kérdezte a voki tokin keresztül aktuális titkárnőjét, hogy mi ez a ricsaj, de amikor megtudta, hogy a te zenéd az, nem küldte le Gács Palit intézkedni.
Aztán eljött az, amire minden drukker várt. Az Újpest ellen bemutatkoztál. Már akkor felállva tapsolt a Stadion, amikor Pölő a taktikát vázolta Neked a kispad egy eldugott szegletében. Nem okoztál csalódást beállásod után. Bojtori elfutásaid, hornyáki cseleid, tangarás fejeseid, patriciós löketeid, mind élményszámba mentek, Herczeg Miklósi helyzetkihasználásodról nem is beszélve.
Látszott, hogy megtörtél az utóbbi időben. Három évig szolgáltad a Klubot, de már nem ugyanaz voltál, mint korábban. A kapusok egyre többször piszkálták ki pipába tartó ágyúgolyóidat, a védők is egyre többször kikémlelték szándékodat. Kissé belefáradtál, beszürkültél.
Szörnyen érintett a hír, még most is némán, lélegzetvisszafojtva elemzem, értelmezem azt a bizonyos cikket. Most locsoltak csak fel. A legjobbakat kívánom neked. Tudom, nem lesz ugyanolyan a félelmetes, hatalmas Nyugaton, de előbb-utóbb ott is rájöttek, hogy (csiszolt) gyémántot találtak. Akkor majd talán nekünk sem lesz olyan nehéz feldolgozni azt, hogy
ennek a napnak is el kellett következnie.

Végre lesz karmester?

Nos, a derék Macko, a feledhetetlen Esad vagy épp az alibikirály Sztojakovics óta már némileg cinikus vagyok ha új irányítófenomén érkezéséről szállnak a hírek a 42-es vili végállomása felől, a mai honlapos hír olvasása és némi nyomozás után mégis valamelyest bizakodó szakállvakargatásra ragadtatom magam.

Stabil kezdőposzt a Spartánál, eredményes török és belga légiósévek…Ha nem is az új RobWarzycha, de legalább egy új Geni kinézhet belőle. Ha nem, nem csalódunk nagyot mert már megszoktuk a koppanást, ha igen, akkor meg király tavaszunk lehet. Nocsak, végre csak jól jövünk ki valamiből?

 

Fotóforrás: im.sport.cz.; táblázat: wikipedia.

Válogatott csatárt igazoltunk volna Új-Zélandról?

A tegnapi Zakkarpattya elleni mérkőzésen szerepelt a csapatban egy Kris Bright nevű srác, aki amellett, hogy gólt lőtt a 2-1-es győzelemmel zárult meccsen, négyszeres új-zélandi válogatottnak mondhatja magát.

A klubhonlapon jelenleg (2011.02.04. 12:32) szó sincs róla, hogy leigazolnánk, a wikipedián (talán magát szerkeszti?) viszont már a Honvéd játékosaként szerepel.

Mellékelve betoldjuk ide screenshotban a kérdéses részt, hátha mégsem jön össze barátunknak a remekzsíros kispesti szerződés.

Aki véletlenül látná Bright helikopterét, esetleg villamosát a Bozsik felé repülni, jelezze kommentben.