SANYI

2001 tavaszán a Szuri bá féle flúgos futam idején Öcsémmel és egy jóbarátomal néztük a korzóról a Zete elleni bajnokságvégi hazait. A második félidőben az akkoriban be-becserélgetett Torghelle hazaadott, amire lecsapott egy Zetés arc, kapuig ment, Nota felnyomja, tizi. Gól. A legendás “Esernyős” figura a lelátón felugrott, ami nem sok jót ígért a hibázó játékosnak az álmoskönyvek szerint. Így is lett. “Torgelle takarodj vissza Marcaliba, ne is lássunk” – üvöltötte a posszant szurker, mi meg vigyorogva azon évődtünk a többiekkel, hogy a magyar foci kiszámíthatatlanságát tekintve Torghelle tuti a válogatott sztárja lesz pár év múlva. Persze, ha akkor valaki azt mondja, hogy ez komolyan bekövetkezik és ezen felül 10 év elteltével Sanyika visszatérésére én külön örömposztot írok, hát csak néztem volna ki a fejemből. Már csak azért is mert azt sem tudtam mi fán terem a “poszt”.

Azóta Sanyi volt a válogatott kulcsembere, mostani hazatérésének pedig úgy örülök, mint Németh Norbiénak, előtte pedig utoljára… Kovács Kálmánnak 1997-ben. Örömszavak jönnek.

Szóval nem így indult ez. Sanyi egy hajtós, ám de nem különösebben ügyes srácnak tűnt annak idején. Korosztályából Németh Norbi, de még Kozarek is ígéretesebbnek tűnt nekem első blikkre. Aztán jött Döme, aki visszahozatta Marcaliból, a kölcsön-lét bugyraiból, és Sanyi megtáltosodott. Fitosnál dettó. Aztán kiesés, ő ment az MTK-ba, és bohócliga szinten is meghatározó csatárrá vált. Hiába, ha van körötte csapat… Matthaus, válogatott, Kahn-alázás, majd a külföldi kaland. Válogatottság, hol biztos kerettagként, hol bűnbaknak kikiáltattatás. Nem eseménytelen pályaív. Ami most Kispesten folytatódik.

Én elég hamar Sanyi párti lettem, érdekes módon legjobban MTK-s időszaka alatt. Annak idején rendszeresen kijárt az NB1B-s meccseinkre, miközben igen jó szezont futott az MTK-val. Külföldi évei alatt többször nyilatkozta: haza egy jó Honvédba jönne legszívesebben. És most látjuk: tartotta a szavát. Nem ment a Fradiba, nem ment Diósgyőrbe… ide jött. Szurkolóinknak nem kell magyaráznom, ez mennyit jelent. Ismerünk Bárányos Zsoltot, ismerünk Détárit, mindkettő nagy kedvenc  volt, mindkettő eltékozolta a bizalmat. Ismerünk Kovács Kálmit, ismerünk Mátyus Janit. Egyikük megmutatta, mi a klubhűség, másikuk úgy tudott fradistává válni, hogy nem tagadta meg a Honvéd mezt sem. Így is lehet. Sanyi most az utóbbi csoporthoz zárkózott fel.

Persze én sem azt mondom, hogy most az évszázad csatárát hoztuk haza. De nem is az évszázad csatárát várjuk. Mi egy kispesti támadót vártunk, akinek, mint nyáron Németh Norbinak, nem idegen a kispesti öltöző, a Bozsik állószektorai mögötti jegenyék, a korzón hőzöngő hang-imperátorok, az őrjöngő kanyar. Rá is igaz, mint Norbira, hogy nincs élete formájában, de a mai magyar bajnokságban igen is segíthet nekünk. A csapatnak az eredményességben -mert Esterházy Marcinak nagyon igaza van: Sanyi rég játszott már olyan csapatban, ahol nem egy szál csatárként küzd 10 védő előtt. A mienk most legalább magyar szinten ilyesmi. Egy támadóbb alakulat – nekünk, drukkereknek pedig a csapat iránti kötelék további erősödésében, mert ismét nem egy albán-német-szomáli hármas állampolgárságú, egykori andalúz U12-es tartományi válogatott szupertehetség, hanem egy beazonosítható arculat érkezik. Beazonosítható, és akivel lehet azonosulni.

Sanyit divat szidni. Belerúg a reggeli rádióműsor, a netes kommentelők a válogatott kapcsán, vagy épp a légiósainkról érkező hírek alkalmával (ebbe most nem megyek bele külön, de az én magánvéleményem szerint 1000-szer szívesebben néztem Sanyit a nemzeti 11-ben, mint bármelyik, hajtani képtelen primadonnánkat. Most, egy jó formában lévő Rudolf, Szabics és lábadozó Szalai mellett persze más a helyzet, de ha játékban lenne, a keretben én benntartanám. Mondom, magánvélemény). Kispesten azonban mindig is szerettük, és örömmel várjuk vissza. A szerződés szerint ha télen jön ajánlat, akkor megy is, én bízom benne, hogy júniusig azért marad, utána még 2-3 év külföld, majd megint Bozsik. Kellenek az ilyen pályaívek, kellenek az ilyen arcok. Úgyhogy Sanyi, trademarkos brusztolásod told már a Paks ellen is, ha meg a papírgondok nem engedik, akkor a következő körtől.

Kevés játékos van manapság aki külön posztot érdemel, ha hozzánk igazol. Sanyi, te ilyen vagy. Téged is vártunk! Üdv újra itthon.

Fotó:stop.hu

Egy (haza)igazolás margójára

Amikor még a tavalyi bajnokság vége felé beröppentek az első hírek More barátunk távozásáról, Babar kollega egy igazán helyre kis elbocsájtó szép üzenettel fejezte ki mindannyiunk őszinte fájdalmát a kis brászil kerékkötő kispesti fészekből való kirepülése kapcsán. Az a cikk remekül reprezentálta az átlag Kispest-drukker gondolatait és életérzését: pikírt volt, szarkasztikus és ironikus – pontosan azokat a hangulatokat-érzéseket koncentrálta, amikkel mi, egyszeri Honvédosok próbáljuk átvészelni az 1996 óta datálódó mélyrepülést, melyet ugyan a Hemingway-éra kezdete megakasztott, de az igazi eufória, a bajnokesélyes csapat gyors visszatérte elmaradt. Hanta már többször emlegette kettős klubidentitásos, sok igazságot tartalmazó téziseit amiről egyszer talán posztot is ír, itt most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ma végre történt valami olyasmi, ami egy más hangulatú posztra késztet. Nem pikírtre. Nem szarkasztikusra. Csak szimplán örömtelire. Kicsit bizakodóra. Kicsit vakon optimistára. Azért óvatosra. De mindenképp örömtelire. Németh Norbert hazatért.

Haza, igen, nem mentegetőzöm a patetikusság miatt. Kevés olyan játékos van a Bohócban akire még nyugodt szívvel húzhatjuk rá a jelzőt hogy a mi kutyánk kölyke. Akihez eligazolása óta sem kötődik semmi folt, aki sosem tett dehonesztáló megnyilatkozásokat, véleményes megnyilvánulásokat excsapata felé. Felénk. Németh ilyen, ráadásul pályafutásának első kispesti szakasza bizony nem is rossz emlékű. Korosztályából egyenesen a legjobbak közt tartottuk számon. A Reszeli által 1999 őszén a kerethez felhozott 3 ifjonc (NN, Torghelle Sanyi, Kozarek) közül ma is tartom ,hogy Norbi volt a leglabdaügyesebb, bár az is igaz, Sanyink nagyobb karriert futott be, megjegyzem megalkuvás nélkülisége folytán abszolút megérdemelten. De a 2000-2002 közti, NN által is fémjelzett kispesti évek azért ha nagy sikerekben nem is, kisebb szép emlékekben gazdagok (Szuri bás őrült tavasz 2001-ben, 2001 őszi Fradiverések, Détáris kis menetelés stb.). És ennek Németh Norbi is része volt.

Hemingway érkezése óta voltak már bíztató kísérletek igazolások terén. Örömtelinek véltem anno Bárányos és főleg Tóth Misi hazahozatalát. Más kérdés hogy egyik sztori sem úgy zárult ahogy annak kellett volna. A mai gyökértelen világunkban igen is szükség van a kapaszkodókra, így Némethnek kicsit önmagán túlmutató jelentősége lehet: a sok tucatlégiós mellett végre egy a “mi fiaink” közül is újra itt van, egy játékos akinek a Honvéd nem pusztán az udvariassági formulák halmozása miatt fontos klub, hanem akinek jelent is valamit. Aki itt nevelkedett. Aki a Bozsikban mutatkozhatott be az NB1-ben. És aki most úgy fogalmaz: hazatértem.

No nem kell elszállni, ezt én is vallom. Sokat vitáztam -vitáztunk Németh Norbi ügyén az utóbbi hetekben. Volt, aki meg is fedett, hogy NN nem megváltó. Nos, tényleg nem az. Még csak különösen jó formában sincs mostanság, a Tomszk kaland óta. De ne feledjük, hogy anno nálunk, vagy 2006-07 táján a Vasasnál azért emlékezeteset produkált. Nagyon bízom benne, hogy a hazai környezet és egy türelmes hazai közönség ezt előhozhatja belőle. Vagy nem. Akkor sincs tragédia. Viszont akkor is szükség van rá. Kell, mert jelenléte üzenet végre a szurkolók felé, egy tényleg szerethető csapat kialakítása felé, és ha Norbi nem is a legnagyobb vezéregyéniség arculat, azért mégis értelmesebb focisztorikat tud mesélni a fiatal akadémistáknak a jövőjük esetleges menedzseléséről vagy saját tapasztalataiból mint 1-1 pár hónapja itt élő külhoni (nem pejoratíven értve de) zsoldosjátékos, vagy épp…. s itt most nem írok le neveket inkább.

Németh Norbi tehát hazatért, ennek pedig végre örülhetünk. Örülhetünk mint télen a Zelenka-igazolásnak, örülhetünk, mint a fiatal MFA-s srácok közt a tehetségesebbek feltűnésének és örülhetünk, hogy most nem az utolsó pillanatban beeső 10 próbázóval szerződünk. Örüljünk egy kicsit, mert ránk fér. Üdv újra itthon Norbi. Már vártunk.

Fotó: honvedfc.hu

Jegyzet: Az év (el)igazolásának margójára

Ennek a napnak is el kellett következnie.
Pedig mintha tegnap lett volna, amikor először megjelentél a sporttelepen. Már akkor gondoltuk, láttuk, tudtuk, hogy te egy nem mindennapi figura leszel a klubtörténetben. A hivatalos honlap is fenoménként, több flekkes cikkben mutatott be téged azon a napos, kora szeptemberi kedden, pedig szinte még át sem lépted a Lajosmizsei Sorompót.

Sikerült aztán minden nehézség nélkül beilleszkedned. Legjobb barátaidra, Filóra, Marótira, Sztojakovicsra testvérként tekintettél néhány hét után. A Tavirózsatövis Lakóparkban lévő lakásodat és a kizárólag magyar alkatrészekből álló Suzukidat nagy örömmel vetted át Pandur Robitól, a szombat éjszakai gyorshajtásokért kapott büntetéseket mindig becsülettel befizetted.
Az edzésekre mindig pontosan, a legújabb techno- és house-slágerek bömböltetése közepette érkeztél. Emlékszem, egy alkalommal a pepsifocis blogbejegyzését serényen körmölő Hemingway úr még nyugtalanul meg is kérdezte a voki tokin keresztül aktuális titkárnőjét, hogy mi ez a ricsaj, de amikor megtudta, hogy a te zenéd az, nem küldte le Gács Palit intézkedni.
Aztán eljött az, amire minden drukker várt. Az Újpest ellen bemutatkoztál. Már akkor felállva tapsolt a Stadion, amikor Pölő a taktikát vázolta Neked a kispad egy eldugott szegletében. Nem okoztál csalódást beállásod után. Bojtori elfutásaid, hornyáki cseleid, tangarás fejeseid, patriciós löketeid, mind élményszámba mentek, Herczeg Miklósi helyzetkihasználásodról nem is beszélve.
Látszott, hogy megtörtél az utóbbi időben. Három évig szolgáltad a Klubot, de már nem ugyanaz voltál, mint korábban. A kapusok egyre többször piszkálták ki pipába tartó ágyúgolyóidat, a védők is egyre többször kikémlelték szándékodat. Kissé belefáradtál, beszürkültél.
Szörnyen érintett a hír, még most is némán, lélegzetvisszafojtva elemzem, értelmezem azt a bizonyos cikket. Most locsoltak csak fel. A legjobbakat kívánom neked. Tudom, nem lesz ugyanolyan a félelmetes, hatalmas Nyugaton, de előbb-utóbb ott is rájöttek, hogy (csiszolt) gyémántot találtak. Akkor majd talán nekünk sem lesz olyan nehéz feldolgozni azt, hogy
ennek a napnak is el kellett következnie.

Végre lesz karmester?

Nos, a derék Macko, a feledhetetlen Esad vagy épp az alibikirály Sztojakovics óta már némileg cinikus vagyok ha új irányítófenomén érkezéséről szállnak a hírek a 42-es vili végállomása felől, a mai honlapos hír olvasása és némi nyomozás után mégis valamelyest bizakodó szakállvakargatásra ragadtatom magam.

Stabil kezdőposzt a Spartánál, eredményes török és belga légiósévek…Ha nem is az új RobWarzycha, de legalább egy új Geni kinézhet belőle. Ha nem, nem csalódunk nagyot mert már megszoktuk a koppanást, ha igen, akkor meg király tavaszunk lehet. Nocsak, végre csak jól jövünk ki valamiből?

 

Fotóforrás: im.sport.cz.; táblázat: wikipedia.

Válogatott csatárt igazoltunk volna Új-Zélandról?

A tegnapi Zakkarpattya elleni mérkőzésen szerepelt a csapatban egy Kris Bright nevű srác, aki amellett, hogy gólt lőtt a 2-1-es győzelemmel zárult meccsen, négyszeres új-zélandi válogatottnak mondhatja magát.

A klubhonlapon jelenleg (2011.02.04. 12:32) szó sincs róla, hogy leigazolnánk, a wikipedián (talán magát szerkeszti?) viszont már a Honvéd játékosaként szerepel.

Mellékelve betoldjuk ide screenshotban a kérdéses részt, hátha mégsem jön össze barátunknak a remekzsíros kispesti szerződés.

Aki véletlenül látná Bright helikopterét, esetleg villamosát a Bozsik felé repülni, jelezze kommentben.