mert célunk csak egy van
…mert hiszen Újpesten nem sokan fognak pontot szerezni, hogy a divatos magyaredző kifogással éljek, de ez most mégis igaz.
…mert hiszen meccs előtt a veretlen Újpest ellen picit torpanni látszó csapatunktól simán elfogadtam volna az ikszet.
…mert hiszen a meccs nagy részében az Újpest muzsikált meggyőzően.
Ehhez képest megint a legvégén éneklik (verik) ki a sajtot a szánkból, hát, annyira nem boldogít a dolog. „Tudom, hogy valahol értékes ez az egy pont, de most ez kevéssé vigasztal” bővebben
Eddig szépen alakul az idei szezon, szó se róla… Azért bevallom, bennünk volt a para meccs előtt, hogy az újonnan mumus MTK ellen mi lesz, hogy meg tudjuk- ismételni a Vidi elleni koncentráltságot, hogy a múlt héten remekelő srácok ismételnek-e. Nos, a sirokkó előtti hőguta sújtotta poros arab oázist idéző körülmények között végül is az történt, amire a merészebb álmainkban gondoltunk: teljesen megérdemelten vertük a mindössze egy kapura lövést prezentálni képes MTK-t. Olyan magától értetődően, hogy én még valahol mindig azt várom, ébredjek fel, és eszméljek rá, igazából kettő-egy lett oda.
De nem, nem bizony…! „Kettőből kettő!” bővebben
Bár csakblog tervez, Isten végez, megpróbálunk idén egy(-két) új miniposzt-rovattal támadni bajnokik után. Ezek közül az első az adott meccs -hangsúlyozottan szerintünk– legjobb játékosával, kvázi a „meccs arcával” foglalkozik egy rövid értékelés erejéig. A tegnapi meccs kapcsán szerencsére nem is volt olyan könnyű kiválasztani ezt a VIP-fejet, lett is hát rögtön kettő. „A meccs csakblog-arca” bővebben
Annyira, de annyira tudom szeretni az olyan meccsnapokat, amikor van egyfajta elvárásunk a találkozó előtt a hangulat, az eredmény, és egyáltalán az egész este felé, és ezek az elvárások be is jönnek. Na, a tegnap ilyen volt. Nem is tudom, utoljára mikor írhattam ilyen vidáman beszámoló posztot. Talán tavaly júniusban Debrecenből, de ott viszont nem is volt semmi elvárás és kesernyés idényvégi hangulatunkat inkább a rezignáltság dominálta. Tegnap viszont… meccsélmény volt.
Meccsélmény, emberek!!! Mióta nem volt már ilyen…? „Meccsélmény!!!444!!4” bővebben
Nem semmi év volt. 33 játékost tudtunk legalább egyszer osztályozni, ami azt jelenti, hogy legalább egy meccsen, legalább fél órát játszott. Összesen amúgy 40 emberrel próbálkoztunk, ami – ha levesszük a két kapust – simán négy csapatnyi. Nem kevés.
Ami viszont meglepő, összesen 11 olyan játékos akadt, aki legalább a meccsek felén osztályozható módon pályára lépett. Közülük Ignja lett nálatok/nálunk az év játékosa. Megjegyzem egy ilyen idény után abszolúte nem meglepő módon. Elég csak megnézni, hogy a 13. helyezésünkhöz képest a hatodik legkevesebb gólt kaptuk a bajnokságban. Ami inkább meglepő, hogy a kevés lőtt gólunk ellenére Gyula simán besöpörte a harmadik helyet.
