mert célunk csak egy van
Elsőfokon
| NB I | klub | licenc |
|---|---|---|
| 1 | FTC | UEFA/NB I |
| 2 | Videoton | UEFA/NB I |
| 3 | Mezőkövesd | UEFA/NB I |
| 4 | Felcsút | UEFA/NB I |
| 5 | Diósgyőr | UEFA/NB I |
| 6 | Honvéd | UEFA/NB I |
| 7 | Kisvárda | NB I |
| 8 | Debrecen | UEFA/NB I |
| 9 | Újpest | |
| 10 | Paks | UEFA/NB I |
| 11 | ZTE | |
| 12 | Kaposvár | NB I |
Kiss Gyula gondolatai nagyon rosszul örögedtek.
Egy apró adminisztrációs hiba miatt tegnap véletlenül a századelőn dolgozó szövetségi kapitány, Minder Frigyes meglátásai kerültek ki elsőként a magyar futball 1938-ban aktuális problémáiról, miközben Az Est sorozata nem vele, hanem a húszas évek kapitányának, Kiss Gyulának a véleményével indult.
Talán nem is baj, hogy így történt, legalább el tudjuk helyezni a kor futballgondolkodásának mentális térképén a most következő anyagot, amelyben Kiss Gyula kétszeres szövetségi kapitány konkrétan tagadja a taktika fontosságát a labdarúgásban. Sőt, a taktika tanítását, gyakorlását kifejezetten káros jelenségnek tartja, ami csak arra jó, hogy megzavarja a csapatok játékát. Arra sajnos nem tér ki, hogy egy alapvető taktikai elemeket nélkülöző játékban egyáltalán mit tarthatunk játéknak?
Tényleg rosszul öregedett a mester mondandója
“Hogyan futballozzunk? (1938) // 2. rész” bővebben
Megpróbálom leírni a képen látható formagyakorlatot úgy, hogy ha a rádióban hallaná valaki, akkor ő is el tudja képzelni. Egy mindenféle tiltótáblával teleaggatott kandelábernek dől háttal Kálnoki-Kis úgy, mintha egy képzeletbeli széken ülne. Az ölében egy frakciós tárcsa, amit a súlyemelés néven futó sportágból ismerhetünk, és ezen a tárcsán Nagy Geri próbál – a rogyasztott térdéből következtvetve inkább kisebb sikerrel – egyenúlyozni. A bizonytalanságot Kálnokin és a tárcsán kívül alátámasztja az a tény is, hogy mindeközben Hidi fogja kezét, hogy le ne essen.
A háttében Lanzafame kocog tovább, és mivel szemmel láthatólag egyáltalán nem érdeklődik a jelenet iránt, így akár arra is következtethetünk, hogy a számunkra közel értelmezhetetlen dolog teljesen szokványos a csapat életében.
(Természetesen, ha az ablakom alatti parkba valaki megszoborná a képen látható hármast, akkor egész nap azt a szobrot bámulnám.)
Minder Frigyes.
1936-ban megjelent egy viszonylag nagyhatású magyar szakkönyv Holits Ödön és dr. Mamusich Mihály gondozásában Hogyan futballozzunk? címmel.
1938-ban a magyar válogatott világbajnoki döntőt játszott Olaszországgal, és ott 4:2 arányban veszített.
Általános vélekedés volt az elbukott döntő után, hogy a magyar futball, bár tehetséges játékosok tömegével rendelkezik, taktikai szinten komoly elmaradásban van a kor világelitjéhez képest. Az utólagos visszatekintések, valamint a futballjáték változásának irányai mindezt később egyértelműen igazolták.
1938 végén Az Est című lap felmelegítette a Hogyan futballozzunk? címet, és a magyar futballban korábban komoly szerepet játszó szakembereket kérdezett meg a témáról, majd ezeket a véleményeket a téli lapszámokban közzé is tette.
Most a sorozat első második darabját olvashatjuk.
Oenningről // szólva már tegnap gyanús volt a csakfoci egyik anyaga, egy ingerjú Gál Istvánnal, az NB II-es Siófok edzőjével, amiben elmondta, hogy ha Oenning újra Magyarországon dolgozna (ahová szívesen is jönne), akkor ő is szívesen dolgozna vele. Nem kötöttem magammal fogadást, de biztos voltam benne, hogy egy-két napon belül
Oenninget // bedobják, mint a Honvéd egyik lehetséges edzőjelöltjét. Ez meg is történt, szintén a csakfocin.
Oenning // amúgy a Vasastól lehet ismerős, amikor a bajnoki szezonunkban egész sokáig jól tartották magukat, akkor ő volt ott az edző. Mérlege az NB I-ben 80 meccs, 28 győzelem, 18 döntetlen, 34 vereség, 101-124-es gólkülönbség és a megszerezhető pontok 46,25%-a, vagyis 1,28 pont/meccs, ami 42 pontot jelent egy 33 fordulós bajnokságban. A Vasas a következő teljes idényéban utolsóként esett ki, végig Oenninggel a kispadon. Jelenleg a görög Aris Saloniki csapatánál dolgozik.
Bp. Honvéd – MTK kupameccs mához egy hétre, kedd este kilenckor, zárt kapuk mögött a hatvanhétezres Népstadionban. Csodálatos.
Mondjuk, az is igaz, hogy mivel zártkapus, a pálya tartozékain kívül egyedül a luxra (kb. a fényerő) van szükség a tévés közvetítések miatt, minden más lényegtelen. Akár lehet a Népstadionban is, vagy akár lehetne az akadémiánkon is, amennyiben megfelel a tévének a világítás.
De szerencsére nem ennyire egyszerű a helyzet, mert a magyar futball csak a magyar futballközegben értelmezhető, ahol egyrészt fontos szereplő a szövetség, másrészt a többi klubok.
“Ellentétben a Mikroszkóp színpaddal, a magyar foci humora mindig képes megújulni” bővebbenBp. Honvéd – Diósgyőr 3-1
Egész pontosan 66 nap telt el március 11., vagyis a Szegeden játszott Paks elleni kupameccs, és május 16., a Diósgyőr elleni hazai felkészülési között. A 66 lehetett volna 63, ha kimegyek Csepelre a Honvéd-Monor fakóra, azonban március közepén az tűnt felelős megoldásnak, ha nem csak magunkat, hanem másokat is felszólítunk: maradjatok otthon! Délután még megnéztük a tévében a Kisvárda elleni megaláztatást, majd jött a hétfő, és a futball, mint olyan egy bő másfél hónapra megszűnt létezni.
Az első napok még a kombinálásról, a hogyan továbbról, Sannino kirúgásáról szóltak, majd az ingerszegény környezet megtette hatását, és a fociról beszélgetés, a facebookozás, a mindenféle megnyilvánulások száma brutálisan bezuhant. Nem csak nálunk (igaz, itt egyéb okokból aktívan tettem is érte – vh), hanem ugyanezt lehetett tapasztalni más felületeken, ahol egyébként komoly aktivitás van egy átlagos hétkönapon is.
“Két és fél órás ácsorgással tettük meg az első lépést a normál hétköznapok felé” bővebbenValamivel több, mint két hónapot követően, egy zártkapus edzőmeccs formájában végre Kispestre is visszatér a foci. Apró, totyogós lépés ugyan, de legalább valami. Kisvárda óta ennyit se kaptunk, ráadásul azt a kilencven percet is inkább csak azért nevezzük focinak, mert vitt minket a lendület, pedig se néző, se játék, se semmi, csak a puszta megaláztatás, hogy otthon, egy Kisvárdától. És az pont mindegy, hogy a víruspara első napjaiban járunk, egy Kispest-Kisvárdán az ilyenek legyenek mindegyek. Ötöt kaptunk, az isten szerelmére.
Két hónapnak kellett eltelnie, hogy újra pályára lépjünk, ellenfél ellen, test a test ellen, egy olyen sportágban, ahol a kontakt fontos része a játéknak. Néző továbbra sem lehet, ami egyrészt remek lehetőség, hogy titkoljuk mivel készülünk a bajnokság újranyitására és a kupaelődöntőre, másrészt szokjuk, hiszen a bajnokikon sem lesznek. Ne feledjük, pár napja még a “csoportos megbetegedések szakaszában” jártunk*, és csak május negyedikétől* léptünk át a “védekezés második szakaszába”.
“Visszatérés a pályákra” bővebbenjátékoskeringő // lassan be kéne durrantani a szokásos, a fejlécből/menüből is elérhető nyári-téli rovatunkat, mert az emtékás
Vass Patrikot // máris bedobta az NSO, mint lehetséges érkezőt. Eddig jó. (Nem rossz spíler, bár ha valakit választanom kéne az MTK középpályájáról, akkor talán Katát mondanám, azonban másodiknak valószínű, hogy Vasst.)
– Nyilván senki sem lát a jövőbe, de mire számít, az élet mikor áll vissza a megszokott kerékvágásba?
részlet Hornyák Zsolt, a Felcsút edzőjének az NSO-n megjelent nyilatkozatából
– Az utóbbi idők történései mindenkinek megmutatták, be kell tartani a szabályokat, jobban oda kell figyelnünk az egészségünkre és egymásra, mint ezelőtt. A magam részéről azért imádkozom, hogy ősszel már nézőkkel teli lelátók előtt futballozhassunk, hiszen ez azt jelentené, hogy az egészségünk rendben van, legyőztük a járványt.
Egyszerűen harmincplusz év után is képtelen vagyok megérteni, miért van szükség az emberek kötelező hülyítésére a magyar futballban? Volt olyan selejtezősorozat, aminek nem úgy futottunk neki, hogy előre kiszámoltuk, hogyan bukhatjuk el a már pótselejtezőre jogosító második helyet? Mert az esély most épp megvan!
“Az imádkozás valószínűleg elég lehet a járvány leküzdéséhez, de a teli lelátókhoz előfordulhat, hogy kevés lesz” bővebben
