Botka, Gazdag, Holender, Schön és Vécsei is Rossi keretében
Öten is az MFA-ról!
Év: 2021
Ezt a posztot akár Lukic is írhatta volna, amíg várt Tamás beadására a harmadik gólunk előtt
Gyirmót – Bp. Honvéd 2-4
Szeretem az olyan meccseket, mint a gyirmóti volt. Kicsit visszahozta azt a kupahangulatot, amit talán hiányoltam múlt héten, Balmazújvárosban.
Kellemes idő, kellemesen sok szurkoló, könnyednek mondható győzelem, satöbbi. A meccs is inkább volt a lelátón egy jófajta happening, ahol mindenki úgy érezhette jól magát, ahogy épp kedve volt. A szurkolás pedig angolosan, történt, ahogy történt, és valahogy mindig történt, mindig volt valami.
Mondom, hangulatra tipikus szeptemberi kupa, és ez így van jól. Hadd élvezzük végre mi is a meccseket, lassan kezdtük elfelejteni, milyen jó dolog tud az lenni. Balmazújváros és Gyirmót kettő, pénteken jöhet még egy a Bozsikban.
„Ezt a posztot akár Lukic is írhatta volna, amíg várt Tamás beadására a harmadik gólunk előtt” bővebbenCsapat, csapat, csapat és a Rosszfiú
Gyirmót – Bp. Honvéd @ Gyirmót, 17h
Minimális poszt következik a soros gyirmóti mérkőzésünk előtt. Előzetesen szeretném megjegyezni, hogy az Ég kegyes volt hozzánk, és kellemes labdarúgóidővel áldotta meg a vidéki kiszállásunkat. Estére talán kicsit lehűlhet a levegő, de addig simán belefér a rövidnadrág, legfeljebb a táskába elsüllyesztek egy hosszút, és a külső körülmények változása esetén magam is változást eszközölök.
További minimál dolog, hogy elvárom a győzelmet, de legalább a három pontot! Nem azért mert a Gyirmót annyira gyenge és ebből következőleg kötelező lenne, hanem mert nekünk inkább szükségünk van a pontokra, hiszen
- egyrészt kevés van belőle (megfigyelés: pontból mindig kevés van, ha nem a fordulók száma szorozva hárommal rendelkezel belőle);
- másrészt ha sorban gyűjtöd a pontokat (akkor a matematika törvényszerűségei szerint év végén összeadódnak, és ha sokat gyűjtöttél belőle, akkor sok lesz az összeg), akkor esetleg elkaphatod az ún. fonalat. Azt a fonalat, amire korábban külön posztot áldoztunk, és ami feltétlenül szükséges az önbizalomhoz, hogy az olyan meccseknek is a győzelem komoly esélyével fussunk neki, amik egy romokban lévő keret esetén nem feltétlen nekünk állnának.
Napikispest 2021.09.24.
- dimitrijedavidovic.com // kattintgatom kicsit az internetet, és teljesen váratlanul belefutok az isteni Dimitrije Davidovic saját oldalába. Pont com!
- hogy // mik vannak!?!??!
- jó // az oldalt látványosan nem frissítik lassan tíz éve, viszont még mindig létezik.
- a mester // egyébként májusban volt 77 éves.
- arra pedig // hogy miért ment Kispestről, már nem is emlékszem. Utána fogok kattintani az Arcanumon. (Sajnos – élve az enyhe túlzás eszközével – minden idők egyik legjobb Magyarországon játszó légiósa, Zoran Milinkovic is távozott azon a télen.)
- pedig // a mutatója egészen parádés volt:
- 1993/94 // 9 2 0 26-6
- 1994/95 // 9 2 4 34-18
Legalább sima volt, és a csapat mellett mi is élvezhettük kicsit a labdarúgást
Mondjuk Baráth gólja akkora méteres les, hogy alig hiszem el, volt partjelző, aki képes volt benézni, viszont a meccs képe alapján masszívan lilaködös lelkületű nyíregyi drukker legyen a talpán az, aki szerint a nyilvánvalóan szabálytalan második gólunkon ment el a meccsük.
Egykapuztunk, illetve eleinte kapufáztunk, miközben egészen szép dolgokat csináltunk. Nem szimplán az osztálykülönbség jött ki a két csapat között, mert azt pontosan tudjuk, hogy ha valaki, akkor mi pont képesek vagyunk egy pillanat alatt bármilyen osztálykülönbséget eltüntetni, hanem valami egészen furcsa felszabadultság látszott rajtunk – ahogy az szokott Balmazújvárosban.
[? Meccsvideó a meccslapon.]
„Legalább sima volt, és a csapat mellett mi is élvezhettük kicsit a labdarúgást” bővebben