Mastodon

Szerző: robwarzycha

Egyszerűen nem tudunk tévedni a sós burgonyával – 15 éves a csakblog

Nekünk a Kispest podcast S01E14

Kétfajta posztot szerettem igazán írni az aktívabb csakblogos korszakomban: nyilván az Én Kispest-Honvéd sztorimat, no és az éves csakblog szülinapos érzelmeskedéseket, ami eleinte az én reszortom volt. Az a helyzet, hogy bármennyire is szánalmasnak tűnhet, én tényleg minden egyes alkalommal meghatódásig örvendezek, ha egy írásom betalál a kispesti közeg szívébe – és évről évre azzal szembesülni, hogy a Hantával (legalábbis az első 10 évben) alapvetően ketten írt blogunk hova fejlődött, ezek nekem mindig is ünnepi percek voltak, amik melankolikus és pátoszos posztokat, a hűtőből elővett cerna hora-i sört (amíg lehetett) és a hifibe betolt valamely nemes Paradise Lost vagy Dark Tranquillity albumot követelt meg.

„Egyszerűen nem tudunk tévedni a sós burgonyával – 15 éves a csakblog” bővebben

A poszt, ami annyira aktuális, mint Docherty díszpolgárrá avatása Kispesten

Ilyen időket élünk, két nappal szülinap után érkezik az aktualitásátvesztett poszt.

Utószülinap, ’vember 6, berkaperkelt, miazmás helyett skizofrén 14. évi évforduló. Egyrészt hatalmas dolog ez nekünk, ki hitte volna 2010-ben ezt, amikor elindult a show, aztán 3 nap múlva hegesztettem is az első posztot izgulva az otthoni íróasztalnál, hogy hogy fogadják majd ezt az olvasók, érdekel egyáltalán majd valakit? Másrészt mióta legutóbb posztoltam, mi történt itt? A kerítéses kretének helyett jött az új ignorant boss, vele együtt egy új lerakat gyagyás tódi, rám pedig örökre ráég a „megtisztulás” koncepciója, pedig, eskü, ma is tartom, hogy akkor igazam volt, csak a sok sülthülye vezetőnk élni sem tud az adódó esélyekkel…

„A poszt, ami annyira aktuális, mint Docherty díszpolgárrá avatása Kispesten” bővebben

Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us

Honvéd – Mosonmagyaróvár 3-1

Romokban heverő feljutási álmok és szurkolói társaság várt haza közel egy hónapos „meccs-távollétem” után, és szívemben a levantei nyárral nem is volt könnyű átállni a klasszikus októberi vasárnapi nyomasztásra tegnap. Aztán egy zsáknyi fonál, a szemfüles Kerezsi, a nagy formát futó Ábel-Gyuri-Hanta-Viktor kvartett és este az intézményesített szomorkodás ír és angol nagymesterei segítettek vágányra állni.

„Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us” bővebben

Szeptemberi klasszikus

Honvéd – ETO 2-1

Igazi, csodálatos őszi vasárnapnak indult a mai nap, hol enyhe napsütéssel, hol kellemes rántotthús-illattal megült wekerlei utcácskákkal ebédidő tájt, hol pedig iskolakezdés tiszteletére borongóssá váló délutánnal. Egy szebb és jobb világban ilyenkor menne az ember az NB1 dobogóért hajtó Kispest meccsére, de nem egy szebb és jobb világ van, hanem épp újjászületni próbálunk megint, történelmünk során úgy n+1. alkalommal, így nem teljes az öröm. Nem teljes, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy délután 3-kor úgy indultam el otthonról, hogy lógott az orrom. Bár nem azt hozta eddig a lezuhanásunk, amit egy NB2-es Honvédtól várnék, sem a hantai mélybúsongások az NB1-es ethoszról nem marnak egyelőre szívemig (bár tartom: ott a helyünk, odafenn), sem a „na RW, ezért akartad az NB2-t, belátod, hogy jobb lett volna Lukicsékkal egy újabb NB1-es év” kérdésekre pedig nem pazarolok választ (egyértelmű: funkcionális száműzetésünknek van némi haszna, ezt pedig élvezem, ugyanúgy, ahogyan azt is, hogy nem hoz tyúkszarbukéjú prenga- és csirkovicsszagot a szél a Bozsik felől. Pont.)

„Szeptemberi klasszikus” bővebben