robwarzycha

Igazából 2010 őszére vártam ezt a meccset, de most kapom meg

Amikor 2010 őszén elkezdtük a blogot, emlékszem, mennyire tetszett, hogy a sorsolásunk szerint úgy zárunk, hogy itthon a Siófok meg a Vasas, aztán idegenben az MTK ellen, azaz két hazai + egy vendég pesti, és milyen jó lesz forraltborozni a Hungária körúton, és még az sem érdekel, ha nem nyerünk mert a hangulat király lesz.

Ide jövünk ma (via labdarugas.vasasc.hu)

Végül a Sió ellen kikaptunk, a Vasassal meg döntetleneztünk, ha minden igaz, az MTK-meccs meg annak rendje és módja szerint elmaradt a havazás miatt (ami pont a Vasas elleni végén indult meg, így már hóban vezettem át egy várostúlvégi Halloween-bulira, ahol amúgy iszonyat finom pulykasültet készített egy amerikai lány), de annyira már nem is bántam az elmaradást, olyan kilátástalan volt a Morales-Supka interregnumban a csapat, azt leszámítva hogy az Eger elleni MK-visszavágon láttam Baráth Botit, a bajnokikon meg Nagy Gerit és Czárt, és azt gondoltam, mind az ászaink lesznek majd. Kettő végül be is jött, nem rossz arány. Nos, azóta várok egy hangulatos pesti ősz-zárásra, talán ma megkapom.
„Igazából 2010 őszére vártam ezt a meccset, de most kapom meg” bővebben

Meccstéma: nem akarok hangulatot kelteni, de…

…de mégis keltek, mert tegnap este az már nekem is sok volt, hogy amikor hosszú hetek után először leülök a vasárnap esti gólösszefoglaló elé, kibekkelve a Sport1-ről átcsullankodó műsorvezetősrác brutális méretű modoroskodásait, Bozsik Péter semmitmondását és Prukner tanár befáradt mivoltát és anblokk a semmiről való 20 perces eposzi beszédeket, mondván, legalább látok 3 Honvéd-gólt, egy rakat helyzetet és végre minket is hozsannáznak picit a poszt-meccs beszélgetésben, ami nyilván fizikai fájdalom a szerkesztőknek, épp ezért lesz szép… „Meccstéma: nem akarok hangulatot kelteni, de…” bővebben

Meccsarcok: Dani, Ignja és a Bán

Ha RW visszatért, akkor visszatér a meccsarc rovat is, mondhatjuk, és mondjuk is! Hajtás után örömködök. „Meccsarcok: Dani, Ignja és a Bán” bővebben

Megint vigyázott ránk az Őrnagy odaföntről

De most mondjátok meg, hát nem? És valahogy ezt tudja az ember előre, érzi, ezért nem voltam én sem ideges meg borúlátó már meccs előtt sem, noha az egész autó lehurrogott, hogy hurráoptimimista vagyok, mikor elmagyaráztam nekik, hogy a legrosszabb, ami történhet, az egy iksz, mert mi sose kapunk ki egy ‘csúttól, mert sose kaphatunk ki egy ‘csúttól. „Megint vigyázott ránk az Őrnagy odaföntről” bővebben

Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú

Hosszú hetek vannak mögöttem, és nem jó hetek, volt benne minden, ami megnyomhat egy erwét, néha patetikusan el is gondolkozok azon, hogy mennyit bírnak még ezek a csoffadt, Honvédmezes vállak, de most az van, hogy, ha nem is újult erővel állok a vártán, de csak visszasétáltam a csakblog istállóba, hogy visszavegyem Hantától a jól megszokott RW-penzumokat a hétvégi verklik képében (ezúton is köszönet neki a sokadik szólóbani kitartásért), sőt megint lesz Nektek is meglepi a téli szünetre, az Én Kispest sztorim még idő függvényében alakul, azt nem ígérem 100%-ra, de van azzal majdnem egyenrangú finomság, majd meglátjátok.

Szóval most az a nagy helyzet, mint az Ardennekben 1944 decemberében, a hősiesen a túlerő ellen egyedül kitartó hantai gyalogos- és tüzérhadosztályokat már erősen támadják a 277-es népi gránátos-, a 12. SS páncélos hadosztáyok, Hasso-Eccard Manteuffel 5. páncélos hadserege és Sepp Dietrich 6. páncélosai, és a Panzer Tanhadosztály, ám az utolsó pillanatban beérkezik felmentésként az utóbbi hetekben a frontról visszavonva pihentetett 5. számú RW-harccsoport 12 coub-bazookával meg 7 anti-tank életérzés-páncéltörővel és ezzel valamelyest kiegyenesedik a frontvonal.

Kell is, holnap megint háborúba megyünk ;) „Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú” bővebben

45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen

Fotósaink szabin, így nso.hu-ról érkezik a címkép. — Fotósaink szabin, így nso.hu-ról érkezik a címkép

Az évad egyik legócskább első félidejét a szezon egyik legjobb második félidejével próbáltuk feledtetni az MTK Fáy utcai albérletében – sajnos kevés sikerrel. Pedig a második 45 perc alapján tényleg megérdemeltük volna minimum az ikszet – ha nem a három pontot. „45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen” bővebben

Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár

Iszonyat hangulatosan indult a mai napom, hogy aztán iszonyatosan szarrá ázzak, de legalább megvan a továbbjutás (és remélem nincs meg egy remek megfázás). Bevezetőnek ennyi elég is, akit érdekel a „Régi idők jellegű pesti focikalandjaink” sorozatunk, az ne habozzon, lapozzon. „Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár” bővebben

Meccstéma: a szervezés magasiskolája

Tegnap a meccsposztban már jeleztem, hogy nem gyenge komplikációkkal jutottunk fel a különbuszokra, amik végül mégsem a Határ útról 7kor, hanem a Kökiről 3/4-kor mentek (erre lehetett számítani, oké, de ha Hanta nem telózik nekünk a Kökiről a Gurigába, hogy mégis előbb lesz a Határ út, aztán visszafele Köki, és utána egyből Groupama, akkor ebből nem meccsnézés lett volna szombat este, hanem értetlenkedő anyázás az Europark előtt…), és mindez jó fél órával korábban a megbeszéltnél, nos ezt fel nem fogom, hogy ki találja ki – organizálja össze, de hogy nem egy logisztikai császár, vagy fogyasztóbarát arc, az tuti. „Meccstéma: a szervezés magasiskolája” bővebben

Meccsarc: a sok majdnem

Igazából konkrét meccsarcot most sem választok, de nem a Vasas elleni indok okán, amikor egységesen szürkült mindenki… Most is egységeset hozott ugyan, de ezúttal inkább kalapemelésre késztető teljesítményt, a csapat. No, azért nem minden tökély, ez a kalapemelés inkább amolyan tisztelgés a hozzáállásért, semmint az igazán klasszis produkciókért, mert abból most nem igazán jött egy sem, inkább sok majdnem-et láttunk, csak mindig hiányzott az e sok majdnem-et teljes egésszé tevő korona.

Azért pár játékosról így is megemlékeznék, pont a majdnem-ek kapcsán. „Meccsarc: a sok majdnem” bővebben

Utálom ezt írni, de így ki lehet kapni…

Sokan voltunk, hangosak voltunk, jók voltunk. (1909foto.hu)

Sajnos bejött az a babona-megérzésem, hogyha a Fradi nem 100%-osan fordul ránk, akkor baj lehet. Nyilván nem ez a fő ok persze, de valahol én is kapaszkodókat keresek, mert nem vagyok vidám. A Fraditól sosem jó érzés kikapni, nem egy felemelő dolog látni a VIP-ben pöffeszkedő divatharcosok kéjes mosolyát, ahogy gúnyosan táncolnak a 2:1-es „hősies” győzelem után a vendégtábor felé. És mégis, ráadásul pont ezért, no meg a csapat miatt, aki megtettek mindent, amit lehetett, meg a vendégtábor miatt, akik annál is többet, a szomorúságon kívül nincs rajtam a szokott világvége-hangulat. Így tényleg ki lehet kapni.

Csak persze szar érzés. „Utálom ezt írni, de így ki lehet kapni…” bővebben