Szombaton ismét indul a szezon és beindul a csakblog-verkli is, beharangokkal, értékelésekkel nagyüzemben, szóval lesz majd pörgés, mint Szmicsó bácsiék karibi egyenlegein a Supkahalánték-megőszítő 2008-as tavaszon. Mi már készen állunk, látjátok: Hanta közvéleményt kutat és igényt mér fel, Viktor és Lovi tisztogatják a lencséiket a fotóapparátokon, RW posztokon zongorázott végig, Viercho mester pedig vagy végleg elkezdi leépíteni renoméját, vagy hoz egy Aldói csodát, meglátjuk. Azt tehát tudjuk mi van most. Ezen nagyon nem is lehet már mit matekozni. Kínunkban így gondolatkísérletezünk, milyen igazoláspolitikát látnánk, ha nem VW ülne a padon, ha nem Cordella lenne direktor, hanem a korábbi csillagállások virítanának a Bozsik fölött? Akkor most hogy néznénk a szezon elé? „Alter rajtok” bővebben
Szerző: robwarzycha
Poszt a posztokról 4.: a csatársor
Másfél hét és kezdünk, úgyhogy ideje zárni poszt-leltárunkat az elmúlt szezonról. Eddig a mérleg nem túl kedvező a már megjelent epizódokat tekintve: kapusposzton kábé megvagyunk, a védelemben vannak egy-egy jobb eresztésű ementálit idéző lyukak, a középpálya fantomjellege nagy eséllyel nem indul oszlásnak, ami baj, és a csatársor…
…nos, a csatársor lesz a mai témánk. „Poszt a posztokról 4.: a csatársor” bővebben
Poszt a posztokról 3: a középpálya
Harmadik epizódjához ért a kis szezonértékelő minisorozatunk, így a középpálya boncolgatásával folytatjuk szezonösszegzésünket és -előretekintésünket.
Szóval középpálya. – Hogy mi? – kérdezhet vissza a nem nagyothalló, ám pikírt Honvédos. És valóban, ha az a kijelentés, hogy nincs középpályánk, erősen sommás is, maga a problémafelvetés korántsem az: ezzel a szekcióval volt a legtöbb gondja Rossinak, majd Simon Mikinek és en bloc nekünk az elmúlt egy év során. „Poszt a posztokról 3: a középpálya” bővebben
Duplikálok, de nem bánom
[a következő poszt erősen duplikátumnak minősülhetne, ha egy oldalról (objektíve) nézzük, ha meg másikról (a blog arról szól amit érzünk és amikor érzünk), akkor nem annyira. Magister hanta már írt a Futballházról, én viszont csupán tegnap jutottam el először, és ez a poszt meg kijött belőlem. Sok újdonság nem lesz benne, de akit még érdekel a téma, erősen szubjektív verzióban, az lapozzon] „Duplikálok, de nem bánom” bővebben
Első
Tegnap délután megvolt az első edzőmeccs. Túl sok okosat most ne várjatok – olyan tipikus első nyári edzőmeccs volt. Játék nem sok, elképzelés nem sok, igaz, most új játékos se sok, ellentétben a megszokottakkal. Nyeretlen kétéves próbázók legalábbis semmiképpen sem, volt viszont a 3 új veterán afróból kettő a kezdőben, meg bejött később Ihrig-Farkas és Pantovics is, szóval akár infókban is dúskálhatnátok a beszámolónk által – de mivel a meccsen sem történt semmi izgalmas, ez most valamelyest elmarad. „Első” bővebben
Poszt a posztokról 2.: a védelem
Posztértékelő sorozatunk – mint az már látszik – átnyúlik a felkészülésbe, ami nem is baj, hiszen úgyis szeretünk ezen retrospektíviáinkban előre is tekingetni. Ma a védelem boncolgatása kerül sorra, és addig jó, amíg ezt mi tesszük itt, papíron (online felületen) és nem a Loki/Győr/Vidi/Fradi kvartett támadószekciói élesben az ősszel. Mert az elmúlt idény teljesítményei és a már-már csúcsformás Napoleon Bulevard-os busongásokat idézően kopár kilátások nem sok jóval kecsegtetnek. „Poszt a posztokról 2.: a védelem” bővebben
Ehhez nekem is hozzá kell szólnom…
…mert…mert nem lehet RW poszt nélkül hagyni e hírt.
Pietro Vierchowod a padunkon… kis túlzással számomra ez a tranzakció már akkor megérte, ha 2 meccset kap össz-vissz a Cár, aztán lelép, vagy elküldik.
Mintha a Paradise Lost játszana élőben a majdani esküvőmön… (ami egyébként, bevallom magamnak, elég súlyos kép lenne, most így belegondolva). Mindegy. Az is elég súlyos hogy ifjúkorom idolja most a padunkon fog ülni kis külvárosi pályánkon. Hihetetlen. „Ehhez nekem is hozzá kell szólnom…” bővebben
Poszt a posztokról 1. – A kapu
Amíg várjuk a (persze számunkra eleinte tök semmitmondó) új igazolásokat, illetve a Rossi örökébe lépő edzőt (defetista hangulatomban ehhez most inkább semmi kommentet nem fűzök), a Hanta által tegnap feldobott kibeszélő mellé a következő napokban, ha minden jól megy, felrakunk még 3-4-et. Mint a blog (h)őskorában, amikor még szerzőink időmilliomosabbak voltak, és majd’ minden félszezonvégen végigmásztak posztonként a kereten. Hát tegyünk erre egy kísérletet most is. „Poszt a posztokról 1. – A kapu” bővebben
Ünnepet rontani azért még tudunk
Három éve a Vidi tervezett fiesztát Kispestre, majd sunnyogott haza két remekbe szabott szabadrúgásgóllal a hálójában; tavaly a bajnok Győr ünnepelte volna még egyszer bajnoki elsőségét a Bozsikban, de bronzra hajtó srácaink hősies meccsen elintézték Pinyőéket (2:0). Ha az hősies meccs volt, a tegnapira nem tudom mit írjak: 8 meccses vereségszériából jőve, a telt házas, csilivili új Loki arénában az áldozati bárány szerepe volt ránk osztva, egy 3-4-5 gólos cívis sikert váró tömeg előtt. Erre mit lát a szép számú Honvéd-tábor? Kibekkelt első félidő után a másodikban JÁTSZÓ csapatot és egy remek Vernes gólt, majd egy katartikus zárást. A bajnoki díjátadó majdnem botrányba fullad, acsargó fejjel fütyül a hazai publikum, mi pedig mosolyogva távozunk. Mert ünneprontásban még jók vagyunk. Halovány gyógyír ez csupán az eltolt tavaszra – de tegnap mindenképp jó volt a Nagyerdőben Honvédosnak lenni.
Végre (?) vége
Kár ezért, hogy ezt kell írni a szezon végén, amit a cím is ordít. Különösen a tavalyi májusra gondolva.…-kezdeném írni gépiesen, de olyanná válok lassan , mint Ivánbá a Népszabi sportrovatból, már én is mindig, de mindig ugyanazt írom, hiába, amikor a csapat szürkül, én is szürkülök, amikor jó szezont futunk, akkor sokkal könnyebb sziporkázni, szállni a szavak szárnyán, és írni a sok hülyeséget, amit vagy kedvel az olvasó vagy nem, de akkor az írót ez se zavarja. Hát most meg szürkülgetünk. „Végre (?) vége” bővebben