BMTE-beszámoló, szezonösszegző, boldogkarácsonytposzt, minden egyben
Nehéz év végéhez közelítünk, és ez az életünk minden terén igaz. Mivel a foci pedig az életünk része (többé-kevésbé: kinek többé, kinek kevésbé; valamikor többé, valamikor kevésbé), így nem meglepő, hogy a magyarfocinkat és a Honvédozásunkat is jelentősen befolyásolta a COVID-sújtotta 2020. Most csak így elsőre az jut eszembe, ha nincs vírus,akkor jelenleg a középmezőny stabil tagjai lennénk, igaz, kupát se nyertünk volna. Szóval befolyásolt mindent ez a rohadék, de rajta kívül is van elég bajunk a vörös-fekete univerzumban. Nem is kevés.
Szülinapi levelek landoltak postaládánkban. Örültünk.
Ma cseten rám írt Hanta, hogy Attis, holnap 10 éves a blog, kaparsz valamit? Merthogy ő is tervez, de ha van mondanivalóm, ne fojtsam magamba. És mivel ma épp túl lettem egy húzós munkanapon, ki nem hagynám a kedvenc műfajom, a hol szívszorító, hol keserédes visszaemlékezést, gondoltam elsőre… Aztán rájöttem, hogy azt már százszor megírtam, a keményvonalas kollegák pedig kb. annyira örülnének neki, mint egy meghatott visszaemlékezésnek az 1919 tavaszi hadibajnokságról… A törzsközönség is már százszor elolvasta ezt tőlem…
Úgyhogy csavarjunk kicsit a dolgon, saját ömlengés helyett átadom a szót másoknak. A 10 éves születésnap ugyanis mégiscsak 10 éves születésnap, és az elmúlt évtizedünk meghatározó arcai közül többen is e-mailben, táviratban, levélben, vlogban jelentkeztek a csak@taccs.hu címen, elküldve nekünk jó vagy rossz kívánságaikat, gondolataikat rólunk. Mi pedig nem vagyunk szégyenlősek és ezeket közzé is tesszük!
A tegnapi Hanta összlet, amit kitolt kibeszélő gyanánt a maestro, két okból is érdekes tartalmat hordozott nekem. Először is BUL-HUN, szokásos fanyar hangulatban megeresztett atomtippem kapcsán, ami megint bejött, látszik, nekem csak akkor szabad tippelni, ha már hányingerem van mindentől. Másodszor pedig a derék Fanta focimagazin iránti siráma. Nos, olvasva a szövegét ő valószínűleg az ős-labdabiztosos doyenek meg az ilyen-olyan cimborái esszéire gondol egy ilyen magazin képében, de ha úgyis mindig azon kesereg, hogy unja/utálja a beharang/beszámoló verklit, amit régen még elvitt a jó RW, de utóbbit ma már alig látni, max kommentel, utána meg hetekre elmenekül a csőlátású reakciók elől, így kénytelen azt csinálni ő is. Mármint Hanta. Mármint a beharangokat, kibeszélőket. „Pedig” – szól a hantai krédó „addig érdemes egy blogot csinálni, amíg azt és annyit írsz, amit akarsz„. Ezzel persze vigyázni kell, ilyenből jött ki 2011 tavaszán életem legszarabb, nyomasekbobói mínusz kettes szóviccekkel terhelt posztja, de abban igaza van dr. Véghnek, hogy az a legjobb, ha csak írhatsz, szívből. Na most egy ilyen jön, csak nyomokban tartalmazva focit, még inkább csupán nyomelemek szintjén Honvédot. Viszont nagyrészt életérzést tol. Most ehhez volt kedvem. Fociért ideérkező arcok behányás helyett inkább lapozzanak a következő Hantacikkre, mindenki jobban jár :)
Az utóbbi napokban, hetekben számtalan ügy kapcsán horgadtak fel az indulatok a nagy kollektív kispesti közösségi térben, melynek integráns része a mi csöppnyi blogunk is. Bátorkodom a T/1-et használni még, mert bár good old Fanta úr majd’ egy éve szólóban nyomja szélmalomharcát posztjaival, amibe már egyre ritkábban tudok besegíteni, mint talján zsoldos a kispesti öltözői egységbe, mégiscsak közös gyerek volt ez valamikor, és kicsit még most is az, így néha én is szólhatok a közhöz. Például most. Posztom kettős célt szolgál: 1) igyekszik összefoglalni az elmúlt hetek nem egyszer egymásnak ellentmondó információhalmazából a lényegi tudnivalókat, 2) a végén, szakítva a Hanta a rossz rendőr, én a jó felállással, előveszem magam is a körmösök kiosztására szolgáló, vörös-fekete Terence Hill freskókkal díszített pálczámat!
