mert célunk csak egy van
A Békéscsaba elég valószínű, a többi majd kiderül.
Az NB II. létszáma a következő idényre 18-ról 16 csapatra csökken. Ez úgy néz ki, hogy:
BVSC – Honvéd 0-0
Talán húsz percet bírtam nézni a meccsből, amikor hirtelen egészen új értelmet nyert a nulla, a semmi, a nyista, a miazmás a fejemben. A pályán ugyanis az történt, ami elvárható volt – és ami nagyon, de nagyon kellemetlen a jövőre nézve. Egyszerűen letudni akarták, ahogy a kilátástalanságba belefásulva mi is. A baj csupán az, hogy tavaly ősz eleje óta az egész idényt csak letudni akarták, és ez meg is látszott a csapat teljesítményén. Pedig ha akarunk valamit a jövőtől, akkor az ilyen meccsek pont arról szólnak, hogy megtanuljunk minden, de tényleg minden pillanatot komolyan venni, amikor kivisszük magunkon a mezt a pályára.
Inkább beszélgettem, és örültem néhány rég nem látott ismerősnek. Annyira tiszteltem meg a pályán szórakozókat, mint ők engem. Konkrétan hetven percen át a pálya felé sem néztem. Mégis minek? Mit láttam volna? Majd elolvasom másnap, hogy „megvoltak a helyzeteink, csak be kellett volna rúgni őket”. Szinte egész idényben ezt mantrázták, aztán azokat a helyzeteket valamiért legközelebb sem rúgtuk be.
Ráuntam az egészre.
„Nulla” bővebbenBVSC – Honvéd @ Szőnyi út, vasárnap 17:00
Ez egy szenvedés volt. Felesleges bármiféle számokat elővenni, az egész egy hatalmas szenvedés volt. Semmi esély a feljutásra, semmi előremutató történés, mert bár lehet jönni azzal, hogy sok a fiatal, sok a játékperc, látni jó dolgokat, ha közben azt sem tudjuk mi lesz nyártól mert közben benne van a pakliban egy tulajdonosváltás, miután a jelenlegiek úgy szétb*szták az egészet, ahogy azt egy alsópolcos fid*szkádertől elvárható a NER tizensokadik évében.
Nincs semmi különleges a sorsunkban. Tiszta sodródás az egész, miközben próbálják a szűkös lehetőségekből eljátszani, hogy ez a Kispest/Honvéd még az a Kispest/Honvéd, amit az emberek Kispest/Honvédnak képzelnek. Magyar viszonylatban látványos marketing, a szurkolók vagy a klub rendszeresen jól kommunikálható eseményeket szervez, a Honvéd az NB II. alsóházából is fent van a magyar futball mentális térképén.
„Nincs annál kellemetlenebb, mint amikor egy klub eléri, hogy a szurkolói a falat kaparják, és örülnek, ha vége a bajnokságnak” bővebbenA legjobb helyezésünk a bajnokságban a harmadik volt, rögtön az első fordulót követően. Utána gyorsan megzuhantunk, viszont legalább egész évben bravúrosan tartottuk az alsóház közepét, az ún mocsarat. Feljutó helyen egyetlen pillanatig sem álltunk, és ha ez számít bármit, akkor kieső helyen sem.
Az idény döntő többségét, szám szerint a 33-ból 27 fordulót a 9-12. helyeken töltöttük. Erre mondjuk testvérek között a masszív alsóházat, és a világ vicce, hogy a csillagok végtelenül szerencsés együttállása esetén nemhogy a felsőház, de még a hatodik hely is meglehet idén.
„Pár apróság még nem dőlt ez a NB II-ben: például a feljutás, a kiesés – és a mi helyzetünk” bővebbenHa ebből az idényből nem tanulunk, akkor tényleg megérdemeljük a sorsunkat.
A lényeg viszont az, hogy beszari focival nem lehet feljutni az NB II-ből. Hiába van kevés veresége a Vasasnak és a Szegednek, ha a többi meccsükön nem üzembiztos a győzelem. A kevés vereség nem a többieknél jobbság bizonyítéka, hanem a kockázatkerülésé egy jó kerettel.
„Idén nem szóltunk bele a feljutásba (pedig kétszer vertük az ETO-t és kétszer kikaptunk a Vasastól), azonban nagyon sok tapasztalatot szereztünk, és fontos dolgokat láttunk magunk körül” bővebben
