Mastodon

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. ||

Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi

Mezőkövesd – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv

Szinte minden a megszokott rendben történt:

  • odafelé menet elfüstöl az autó, menteni kell; (a sztráda mellett szerencsére felvesz minket egy srác, és behoz a meccsre.)
  • Gazdag góljánál a mosdóban vagyok – ismét nem látom; (ez már tényleg vicc. esküszöm, szándékosan csinálja velem.)
  • győzelem Kövesden.

Nincs bajom az ilyesmi hétköznapokkal, mert kalandosak, szórakoztatóak, utólag mesélhetőek, azonban ha odafelé történik, akkor legalább egy meccsre igyekvő ember nem jut el a meccsre, és az nagyon rossz.

Persze, mulatságnak sem olcsó, a háta közepére kívánja az ember, hogy a sztrádán adja meg magát az autója, minket mégis valahogy mindig megtalál a szerencsétlenség. Két éve Paksra menet, akkor hazafelé vontattak minket; tavaly Debrecenből hazafelé, akkor mentő jött a kocsiért, és tegnap, Kövesdre oda. Ilyen széria egyszerűen nem létezik. Előtte soha, de tényleg soha semmi bajunk nem volt, pedig az utóbbi pár évben alsó hangon megkerültük együtt a Földet mindenféle eszközökön utazva.

„Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi” bővebben

Ma is arról fogunk beszélni, hogy mennyivel több egy meccs a mérkőzésnél

Bp. Honvéd – Videoton 1-1 // osztályozókönyv

Az imént írtam István barátomnak:

Ahogy a művelt angol mondta, miután feltalálták a labdát: tebenned bízunk eleitől fogva.

Visszagondolva a Kispest-Videoton eldöntetlen eredményt hozó mérkőzésre (szemerkélő eső, vezette Csonka), hirtelen nem is a pályán történtek jutnak eszembe, hanem az a minden, ami teljessé tette a tegnap esténket.

„Ma is arról fogunk beszélni, hogy mennyivel több egy meccs a mérkőzésnél” bővebben

Bár posztot nem kaptok a Videotonra, mégis találtunk alkalmat, hogy leírjuk Pini, Dolcetti és Tarlósi nevét

A Videoton elé csak kibeszélő lesz ma, mert

  • olyan sztori csak ritkán kerül nyilvánosságra, mint az Urbányi vs. beszéljük ki a feszültségeket a csapaton belül című, és ezt még emésztenem kell. Amúgy a sztori nem új, Pista már a 24.hu Ziccer néven futó podcastjében is érintette a témát, hogy azóta árgus szemekkel figyeljük a csapaton belüli dinamikát a meccseken.
  • felbaszta az agyam az életemben először vásárolt mobilbérlet. Soha többet, inkább maradok a papíralapúnál, jóval kényelmesebb és egyszerűbb, sőt, nettó időben mérve kevesebb a dolgom vele az érvényessége alatt.
  • hőbörgök rendesen az MLSZ vs. klubok vs. rendőrség cicaharcon, mert megint téma lett, hogy a magyar fociban soha és semmi problémának nincs felelőse, azonban ha kis részsikert érünk el, azonnal kitüntetnek mindenkit oda-vissza.
  • sok a munka.
  • éhes vagyok.
  • és amúgy is.
„Bár posztot nem kaptok a Videotonra, mégis találtunk alkalmat, hogy leírjuk Pini, Dolcetti és Tarlósi nevét” bővebben

Ahogy tanult kollégánk, illetve őseink tapasztalata mondja: sz*rnak, bajnak sosincs gazdája

Természetesen ahogy mindig, most is a klubok és a szurkolók a hibásak mindenért is.

A szabadtéri események megtartását, ezek látogatását kormányrendelet szabályozza, ezért a mulasztókkal szemben a rendőrségnek van joga fellépni, szankciókat alkalmazni. Az MLSZ-nek az úgynevezett sportzónával (ebbe tartozik a játéktér, az öltözők, a játékosok, a stábtagok) kapcsolatban vannak teendői, ha ezen a területen a résztvevők megszegik a szabályokat, akkor velük szemben alkalmaz(hat) szankciókat a fegyelmi bizottság. Ami az MLSZ-re tartozik tehát, hogy a játékosoknak kerülniük kell az érintkezést a nézőkkel, a kézfogást, a pacsizást – tette hozzá.

Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője a Klubrádióban 2020. június 5-én

Az MLSZ álláspontja tehát egyértelmű: rendezőként (a kupadöntőt az MLSZ rendezte) nem felelős azért, hogy a szurkolók nem tartották be a védőtávolságra vonatkozó előírásokat, hiszen ez a rendőrség hatásköre lenne.

„Ahogy tanult kollégánk, illetve őseink tapasztalata mondja: sz*rnak, bajnak sosincs gazdája” bővebben

A világuniverzum még jön egy válasszal, hogy ezt a meccset hogyan bukhattuk el!??!?

Újpest – Honvéd 1-0 // osztályozókönyv

  • kilenc edzőcsere: nyolc győzelem, egy döntetlen az NB I idei mérlege. pipa
  • harmadszor mentem kifejezetten egy alkalomra szánt pólóban meccsre: harmadik vereség. Felcsút, 2016, utolsó forduló; tavalyi kupadöntő és most. Egy negyedik alkalommal, 2017-ben Debrecenbe menet egyszerűen elfelejtettem felvenni, akkor nyertünk 5-2-re.
  • Istvánnal még nem nyertünk a Megyerin, pedig nem csak az Újpest, hanem a Vasas ellen is próbálkoztunk.

Ha léteznek babonák, akkor tegnap az összes bejött. Minden lócitromba beleléptünk, az összes galamb a fejünkre csinált, a falnak támasztott létra alatt átsuhanó fekete macskában is pofára estünk.

Kezdve onnan, hogy beérve a stadionba első utunk a büféhez vezetett, itt legalább iható a sör felkiáltással. Mindenfelé megmaradtak a Gallica reklámjai, a csapon azonban Borsodi. Jól indul. (Bónusz, az egyetlen tapodtat sem haladó sorba sikerült beállnunk, így konkrétan csaknem fél órát várakoztunk a sörünkre.)

„A világuniverzum még jön egy válasszal, hogy ezt a meccset hogyan bukhattuk el!??!?” bővebben

A kupagyőztes első útja Újpestre vezet, hogy fogadja a neki járó köszöntéseket

Újpest – Bp. Honvéd @ Megyeri út, 21:05

Sziasztok, történt valami említésre méltó a héten?

Ahh, hogy nyertünk egy kupát? Hivatalosan az évek óta öreg Kamber két góljával? Padon Pisonttal és Dajkával, a pályán sok olyan játékossal, aki évek óta velünk van, netán egyenesen saját nevelés?

Nem akarok jönni a Nagy Honvéddal, hogy ilyenek nálunk a hétköznapok, viszont újra előjövök a Sokadik Nagy Generációval, amiben lehet mégis valami, hiszen RW is feszegette érintőlegesen másnap.

„A kupagyőztes első útja Újpestre vezet, hogy fogadja a neki járó köszöntéseket” bővebben

Egy kupadöntő elé

nem nagyon van értelme bármit írni. Beszélhetnénk arról, hogy az ellenfél a Mezőkövesd, és már csak a név hallatán is eszünkbe jut, mitól igazán (és milyen) szép egy kuparendszerű sorozat, ahol akár a döntőig is eljuthatnak a kisebb klubok. A század első felében egy Kispest, BEAC, Attila (Miskolc), Bocskai (Debrecen), Soroksár, Szolnok, Salgótarján, Diósgyőr, majd a háború után a Dorog, Komló, Pécs, Békéscsaba, Vác, Haladás, Siófok, Sopron és végül a Kecskemét.

Aztán folytathatnánk úgy is a posztot, hogy a Kecskemét után jött a Felcsút, az elődöntőben a Balmazújváros, és idén a Mezőkövesd, vagyis valamiféle sűrűsödés figyelhető meg egy adott körben, amiről lehet, utólag ugyanazt mondjuk majd, mint mostanság a BEAC, Attila, Bocskai, Soroksár kapcsán, hogy a kicsik miatt igazán szép egy kupasorozat.

Tessék, két felcsapás, ugyanabból a tényből kiindulva, hogy a Kispest (akinek helye van címre menő dolgok közelében) és egy másik, nem Kispest-kaliberű csapat játszik egy kupa döntőjében. Ilyen ez a kupa, és ilyen ez a történelem, feltételezve, ha van.

Most pedig következzen valami egészen más.

„Egy kupadöntő elé” bővebben