
Most pedig kicsit lepihenünk, aztán felfedezzük a helyi ételeket és italokat. (Annyit már tudunk, hogy az Ekstra minden csak nem extra, legfeljebb az Arany Ászok szintjét üti meg.)
Mastodon
mert célunk csak egy van

Most pedig kicsit lepihenünk, aztán felfedezzük a helyi ételeket és italokat. (Annyit már tudunk, hogy az Ekstra minden csak nem extra, legfeljebb az Arany Ászok szintjét üti meg.)
a csütörtöki meccs óta igazából egy dologra kaptam fel a fejem, méghozzá // egy Souleymane(?) Sani nevű középhátvédre(?), aki szombaton, a III. kerület ellen lépett pályára – méghozzá az első félidőben, amikor Sanyibácsi kérésére azok játszottak, akik a Zalgiris ellen nem. Na, ő úgy nagyjából kicsoda, és miért van itt?
hoppáka, mi van a Zalgirisnél? // lemondott az edző, három nappal a meccs előtt! (via csakfoci), Hahaha, így már tényleg elhiszem neki, hogy komolyan mondta:
„Megfertőződtem a magyar edzők vírusával.”
Bp. Honvéd – Zalgiris Vilnius 3-1
A meccs előtt mintegy másfél órával nyugodtam meg először, amikor a Hősök terénél felszálltak a vilniusi szurkolók a 105-ös buszra, és legalább hármójukon is ott feszült a zokni-szandál-kombó. Akkor már éreztem, itt nem veszíthetünk, hogy Litvánia annyira menthetetlenül Kelet-Európa, hogy igazolva látszik minden, amit a Hajnal-féle Trieszt-Szentpétervár-tengely beemelt a társadalomtudományokba.
Ha valaki zokniban és szandálban érkezik Budapestre, a zokni és szandál Világfővárosába, az pontosan tudja hova érkezett, az egy a vérünkből, legyen bár átmenetileg szovjet, a valódi énjét képtelen volt bedarálni a rendszer. Ha pedig zokni és szandál, akkor nem veszíthetünk, mert olyan nincs, hogy saját magunk, az egész életfelfogásunk ellen vesztesen jöjjünk ki egy párharcból.
Így is történt, tipikus Moháccsal, nemes elbukással és szép halállal a Vilnius részéről, amolyan magyarosch meccsen.
„Az év első meccsén legalább nyertünk, komolyabb következtetést viszont nem érdemes levonni belőle” bővebbenBp. Honvéd – Zalgiris Vilnius @ Fáy utca, 21h
Kezdjük rögtön egy klasszikus #nemértem dologgal. Tegnap került ki a Zalgiris elleni keretünk, és abban szerepelt az isteni Mezghrani. Némi konstatálás után örömtáncot lejtettünk, hogy felépült a kicsi, nagyon kelleni fog a sebessége a szélünkön, és amúgy is, tavasszal óriási kedvenc lett.
Alig telt el pár óra, és hoppá, megjelent egy másik hír is a klubhonlapon, mégpedig „Jobbulást, Moha!” címmel, és a fotón, igen, egy fotón ott áll egy fő tulajdonos, egy fő vezetőedző és pár fő játékos a begipszelt lábú, láthatóan megműtött Mézga mellett.
Komolyan? Múlt héten, amikor le kellett adni a keretet, még nem tudtuk, hogy műtét, és mint kiderült, hat-nyolc hónap kihagyás vár a srácra?
„Ma este végre bedurrantjuk a focinyarat” bővebbenLefkovits, Niba, Kesztyűs, Kulach és Moutari is nevezve lett az újak közül.
Nem volt hiábavaló félóránként frissítgetni az UEFA oldalát, végre kijött a keretünk: