mert célunk csak egy van
Nálunk Kemenes, náluk Ugrai, Martínez és Iszlai mindenképp hiányozni fog, vagyis nem lesz egyszerű az épp második és negyedik meccse. Mondjuk egy Hali-Honvéd sosem egyszerű az elmúlt évtizedekben. Illetve pontosabban nekünk nem egyszerű semmilyen ellenfél az elmúlt évtizedekben, a Halinál pedig ez a normális állapot, vagyis lenőttünk hozzájuk, ha lehet így mondani.
“Ha addig nem lesz más, akkor a végre tévés meccsünk alatt itt lehet kidumálni a Haladást” bővebben
Szeretem az ilyen válogatott szüneteket, mert csak ilyenkor van igazából ideje kicsit megpihenni annak, aki egy klub bloggerének szegődik. Ezért is tudom extrán szeretni az idei, nyugodt évet, mert meghagyja nekem a válogatott szünetet.
Szeretem az ilyen válogatott szüneteket, mert csak ilyenkor van igazából ideje kicsit megpihenni annak, aki egy klub bloggerének szegődik. Ezért is tudom extrán szeretni az idei, nyugodt évet, mert meghagyja nekem a válogatott szünetet.
Én ilyenkor nem keresek csodacsatárt, nem foglalkozom semmivel, legfeljebb kinézek az nb3-as csapat meccsére, ha otthon játszik, mert meccsen lenni amúgy elég jó dolog, és tudom is csinálni rendületlen.
Nem tudom, olvassák-e a játékosaink a blogot. Egyes vélemények szerint nem foglalkoznak ilyen hívságokkal. Más dolgok azt mutatják: talán mégis. (RW=bloggerg*ci by Ivancsics Gege, miután túl sok volt a 10/5-ös osztályzat; a Hantát RW-nek gondoló Kemenes Szabi közlése a főszerk felé, miszerint ő érti, hogy az indulóból nekünk keményebb verzió is bejönne, de hát a többségnek nem… vagy a tény, hogy az RW-t Hantának hívő Vernes Rikárdó 2013 bronzos hazaútján engem kérdezett fel, hogy miért írunk csúf InStatos elemzéseket róla). Akkor mégiscsak olvassák. Vagy nem. Én ezt már nem tudom követni. Mindenesetre ez a poszt nekik szól. Nektek szól Srácok. “Srácok…!” bővebben
Egy darabig kacérkodtam az “Éhezők viadala” címmel, de az már hozzám képest is fájdalmasan modoros lett volna, így mielőtt az olvasók szemében a kispesti blogszféra Sinkovicsává válnék, megfogadom idősbMészöly 1981-es ukázát, és váltok, bzmeg. Mármint címet. Az áthallásos címkép viszont marad, újabb ékes darabbal gyarapítva RW vizuális terrormúzeumát! “Az éhség dönt. Kibeszélő, beharang, etc.” bővebben
Ma Újpestre látogatunk, várhatóan nagy erőkkel, Kanyar, Korzó, boldog-boldogtalan, nyilván blogunk és csatolt elemei is teljes létszámban vonulnak majd fel a vendégszektor lépcsőin. Addig viszont Hanta is és én is szülinapokon vizitálunk, meg ügyeket intézünk, meg minden ilyesmi, szóval nagy beharang helyett most csak egy kibeszélőt tolunk fel, ahogy a ziláltabb időszakainkban szokás. “Pesti derbi!” bővebben
Az van, hogy ma elkezdődik a hosszú szabim, amit az évek óta esedékes festéssel ünneplek (lakás, nem akvarell). Tudom, erre azt mondjátok, mint amit Bodnár Szakáll annak idején saját bevallása szerint Gerának, mikor megtudta, hogy utóbbi vasárnap reggelente Németh tiszteletessel tolja a vidám vasárnapokat: “Neked bejött az élet…“. Így van, viszont ennek az is következménye, hogy a blogírási infrám kissé borul, így már ma felficcen a beharang, hacsak jó öreg Hanta , az aktualitások felkent pápája nem érzi úgy, hogy egy vasárnap reggel felhegesztett kibeszélő nélkül nem Dallas a Dallas (de, úgy érezte, csak éppen már ma reggel, most látom… Mindegy, most már marad ez is, csak délutánra belőve). Én mindenesetre most leadom az anyagot, aztán fejest ugrom délután a 15 literes diszperzites falfestékbe. “Hérától a Lokiig – RW hétvégi pályaív” bővebben
A váratlanul jól indult szezon holnap már folytatódik is. A forgatókönyv így előre láthatólag hasonló lehet: ugyanúgy közös gyülekezés-vonulás a Guriga felől, aztán erősebb csapat látogat hozzánk, ahol nem mi vagyunk az esélyesek, de akármi is lehet, sok fiatal játszik majd nálunk és… és itt érnek véget a hasonlóságok. Mert az MTK az nem Videoton, hanem az a csapat, amit szökő évente egyszer verünk meg (utoljára itthon mikor is…. talán az Abraham-gólos 2007-es csodatavaszon?), és a múlt heti esti meccshangulatot is hiába keressük majd a délutáni hőposszanásban. “Egy jó hőguta? Mér? Legjobb!” bővebben
… hogy eldőljön, vagy legalábbis elinduljon az az út, melynek során el kell dőljön, hogy milyen idénynek is nézünk elébe. Egy, a tavalyi-tavalyelőtti nyögvenyelést folytató szenvedéstörténetnek? Egy minimálisan jobb, de így is csak szürke alsó-középmezőnyös semminek? Egy meglepetésre a felsőházba betolakodó überraschung-idénynek? Most ezt még nem tudjuk, a komment-közvéleménykutatás ingája valahol az első két verzió között állt meg, az utóbbit csak a reményeink táplálják. Megjegyzem a reménynek a foszlánya is régen járt már e blogon, szóval örüljünk az apróságoknak is. “És akkor ma este beállunk a nagy kérdőjel alá” bővebben
Utolsó forduló, búcsúzunk az idénytől, de mecsoda izgalmak közepette! Még mindig benne van, hogy kiesünk, ami ki tudja milyen következményekkel járna. Az is lehet, hogy pont semmilyennel. A lényeg, hogy kell egy pont, vagy ha nem, akkor nem nyerhet egyszerre a Hali és a Dunaúj.
“Valakit még érdekel egyáltalán az utolsó forduló?” bővebben
Vagyis három meccs van hátra ebből az idényből, amit majd lesz, hogy szívesen elfelejtenénk, és nem feltétlen csak a saját szenvedésünk miatt, hanem az egész magyar futballközeg aggregált teljesítményéért. Szóval két bajnoki és egy ligakupa, ebből kettő a Fradival, egy idegenben, egy pedig otthon, hogy a kombókból minél többet hozzunk ki. Tényleg legyünk túl az egészen.
