mert célunk csak egy van
Mezőkövesd–Honvéd 2–0
Ismét egy közvetlenül előttünk álló csapattal játszottunk – és ismét kikaptunk.
Ismét nem volt helyzetünk, ezért ismét egy sima meccsen kaptunk ki.
Ismét.
Ismét.
Ismét.
„Miben, de tényleg miben reménykedjünk, ha nemhogy gólt képtelenek vagyunk rúgni, helyzetet sem tudunk kialakítani a leggyengébb csapatokkal szemben sem?” bővebbenHonvéd–Soroksár 3-2
Annyiban mindenképp elégedett voltam, hogy ezen a mérkőzésen már legalább helyzeteket láttam a csapattól. Mondjuk a gólokat pont nem abból lőttük, hogy lábról-lábra járt a labda, és a végén valaki a hálóba juttatta, hanem
Viszont mindez semmit sem von le abból az érdemből, hogy tavasszal először láthattunk érdemi helyzeteket, dolgoztattuk meg az ellenfél kapusát, miazmás, ami egy labdarúgó mérkőzésen elvárható lenne, pláne egy olyan csapattól, amelyik a bentmaradásért hajt, és ahol ígéret megegyezés van arra vonatkozólag, hogy ez a bentmaradás május 4-ig megtörténik. (A dolog állása: mínusz egyből kell hét forduló alatt plusz kilencet csinálni, vagyis vagy a Soroksárnál, vagy a Békéscsabánál kell ennyi idő alatt a lehetséges huszonegyből tíz ponttal többet szerezni úgy, hogy a Tatabánya mögöttünk marad. Maga a tíz pont is közel 1,5-ös pontátlagot jelent, viszont ha más is szerez pontot, akkor ennél jóval több kell majd. Hajrá, hajrá! Csináljuk meg!)
Ajka–Honvéd 2-0
Nem baj, hogy aludtam rá egyet.
P. hívott, hogy nem engedik be a népeket a hazaiba, lakcímkártyát kérnek. Hiába hivatkoznak bármire, például a hatályos jogszabályokra, az MLSZ szabályzataira, a rendezők hajthatatlanok. A meglepően nagy számban kivezényelt rendőrök természetesen nem tesznek semmit, az MLSZ ellenőre szintén semmit, az egyetlen javaslat, hogy
akinek a lakcímére hivatkozva nem adtak jegyet, indítson polgári peres eljárást. De a meccsre nem jöhet be.
Ne haragudjatok, de azt kell mondjam mind a rendező sportszervezetre (FC Ajka), mind a rendező szövetségre (MLSZ), hogy mindkettő
egy utolsó, aljas, szemét banda.
Külön kínzó kérdés, amennyiben egy klub nem képes és nem is akarja megugrani egy NB II-es meccs megrendezését, akkor mi a francnak nevez be egyáltalán abba a bajnokságba? Minek fogadják el egyáltalán a nevezését? Úristen, néző, úristen!
„Undorító volt az egész, egyben csodálatos reklámja a magyar labdarúgásnak” bővebbenHonvéd–Kozármisleny 5–0
Munkához való viszony (eg.) Az érzelmi viszonyulás, a tudati állásfoglalás, a beállítódás alapján alakul ki a dolgozóban. Megkülönböztetünk ~t általában, és speciálisan arra a munkahelyre, ahol a munkás dolgozik. A ~t meghatározzák a dolgozó elvárásai, az elvárások kielégítettségi foka és mértéke. A munkához való pozitív viszonyulás kedvezően hat a dolgozó idegrendszeri állapotára, így munkatevékenységére is.
Munkavédelmi Kislexikon, Népszava, Budapest, 1982, 147. o.
A munkaerkölcs és a munkahelyi levegő szócikkeket inkább nem idézném. Eleve már az furcsa, hogy ez a kötet megvan a polcomon, nemhogy idézgessek belőle. Bőven elég a munkához való viszony, merthogy az ilyesmi ritka vendég volt mifelénk.
„Régen, illetve soha nem látott dolgok” bővebbenTatabánya–Honvéd 1-4
Pedig nem indult jól a nap. A mobilomon valami furcsaság történt: távolról akartak beállítani rá egy amerikai esimet (már nem először), majd közvetlenül indulás előtt eltört a szemüvegem. Mármint letört a szára. Egy kis duct tape, egy kis drót, és ha csálén is, de valahogy visszaeszkábáltam. (A tartalék szemüvegemet, egy dioptriás napszemüveget a biztonság kedvéért bedobtam a táskába. Majd kedden elviszem egy kereteshez, hátha meg lehet ragasztani.)
Innen viszont minden jönni látszott. Egyedül a meccs nem érdekelt*. A társaság, az egész nap koreográfiája viszont nagyon.
„Nagy kár, hogy a másik huszonnyolc meccset nem a Tatabányával játsszuk” bővebbenHonvéd–Budafok 1-2
Simán kikaptunk otthon a Budafoktól. Pont beszélgettem, amikor az elsőt lőtték, nem láttam. A második gyorsan követte, így legalább lett húsz percünk félidőig, amikor felesleges volt a pályán történtekkel foglalkozni. Talán majd a szünet után.
Nem lett jobb. Hiába lőttünk egy gólt, még azt sem lehetett érezni, hogy halványan lenne értelme legalább a döntetlenben reménykedni. Ennyire sima nulla pontot nagyon rég nem láttunk.
Biztos hajtottak, biztos odatették magukat, viszont engedjétek meg, hogy leszarjam. Ez ugyanis a dolguk. Te vajon hányszor köszönöd meg leszálláskor a busz sofőrjének az utat? Vagy hívod fel a Magyar Országos Levéltár levéltárosait, és dicséred meg őket az áldozatos munkájukért?
„Undorodom, tehát vagyok” bővebbenHonvéd–Vasas 1–0
90 nap után újra győztes bajnoki labdarúgó mérkőzést játszott az első számú felnőtt férfi csapatunk a Nemzeti Bajnokság másodosztályában. November vége ellenére kellemes labdarúgóidő, a mérkőzés rangjához méltó nézőszám, vezette Antal Péter.
Valahogy így lehetne összefoglalni, mert azon kívül, hogy valóban győztünk, a mérkőzésen nem igazán történt semmi.
„Ahogy a Nagy Ember mondta szerényen: győztünk!” bővebbenKisvárda–Honvéd 1–1
Ha nem lett volna az elmúlt hónapok szenvedése, akkor erre, bármennyire szerencsétlenül zárult, akár azt is mondhatnánk, hogy rendben volt. Mert objektíve nagyjából rendben volt egy Kisvárda, egy feljutásra hajtó Kisvárda ellen, Kisvárdán, idegenben, rendesen felforgatott kezdővel, tizenhét éves debütálóval, satöbbi.
Szerencsétlen meccs, sokból az egy – mondhatnánk nyugtatva magunkat. Van ilyen.
„Majdnem” bővebbenKazincbarcika–Honvéd 2-0
Köszönjük, Buksi! Hogy rohadnál meg, de tényleg. Így, ahogy magyarul mondják, és talán te is megérted: rohadnál meg. Minek bonyolítani? Te sem vagy kedvesebb velünk, hétről-hétre a pofánkba szarsz, akkor mi miért fogjuk vissza magunkat? Te egy utolsó féreg vagy! A klub történetének talán legrosszabb edzője, ráadásul egy akkora fogyatékos, hogy fel sem fogod mit művelsz, és nem takarodsz el magadtól. Vagy nem is fogyatékos vagy, hanem egyszerűen csak gonosz? Akkor viszont még inkább ül a rohadj meg.
„Laczkó újabb mélysége: pont és meccshátrányban a másodosztályban” bővebbenHonvéd–Szeged 1–1
Egy edzőjét vesztett Szeged ellen sikerült egy pontot szerezni otthon, mert, és ugye, Laczkó megmondta, az egyéni hibák, egész héten erre készültünk, megyünk tovább, köszönjük a szurkolóknak, győzni kell, jövő héten. Baszódj meg, de tényleg.
Mi kell ahhoz, hogy egy Laczkó szintű idióta felfogja, ennek vége? Vagy valójában Laczkó nem is idióta, hanem csak egyszerűen gonosz, és szándékosan akar kicseszni velünk? Mekkora duplacsavar lenne.
„Laczkó újabb rekordja: NB II. utolsó hely” bővebben
