Beszámoló

Nulla

BVSC – Honvéd 0-0

Talán húsz percet bírtam nézni a meccsből, amikor hirtelen egészen új értelmet nyert a nulla, a semmi, a nyista, a miazmás a fejemben. A pályán ugyanis az történt, ami elvárható volt – és ami nagyon, de nagyon kellemetlen a jövőre nézve. Egyszerűen letudni akarták, ahogy a kilátástalanságba belefásulva mi is. A baj csupán az, hogy tavaly ősz eleje óta az egész idényt csak letudni akarták, és ez meg is látszott a csapat teljesítményén. Pedig ha akarunk valamit a jövőtől, akkor az ilyen meccsek pont arról szólnak, hogy megtanuljunk minden, de tényleg minden pillanatot komolyan venni, amikor kivisszük magunkon a mezt a pályára.

Inkább beszélgettem, és örültem néhány rég nem látott ismerősnek. Annyira tiszteltem meg a pályán szórakozókat, mint ők engem. Konkrétan hetven percen át a pálya felé sem néztem. Mégis minek? Mit láttam volna? Majd elolvasom másnap, hogy „megvoltak a helyzeteink, csak be kellett volna rúgni őket”. Szinte egész idényben ezt mantrázták, aztán azokat a helyzeteket valamiért legközelebb sem rúgtuk be.

Ráuntam az egészre.

bővebben

Helló, Ivan, helló, motiváció!

Honvéd – Gyirmót 2-2

Hétfő délután kettő múlt, ráadásul ünnepnap, ilyenkor már rég kint szokott lenni az összefoglaló és az osztályozókönyv az előző napi meccsről. Ezzel szemben ma még azt sem tudom miről írjak, mert nemhogy írni, gondolkodni sincs nagyon kedvem. Idény végére egyszerűen elvesztettem a motivációm.

A kötelezőket viszont le kell tudni.

A bentmaradás megvan, a feljutásról már az ősz közepén lemondhattunk, és még azt sem állíthatjuk, hogy bármi előremutató dolog történt volna velünk az idény során. Lejöttünk az NB II-be – és lébecoltunk egy évet.

Hiába a sok saját nevelés, hiába a hazai szinten sok szurkoló, a Kispest valahogy elveszett az egészből. Egyszerűen az nem mi vagyunk, hogy a bentmaradásért kelljen heteken át matekozni a másodosztályban. A kilátástalansággal önmagában nem lenne bajom, hiszen negyvenes vagyok, a fél életem erről szólt, azonban az a fajta kilátástalanság és disszonancia, ami jelenleg körülveszi a klubot, az simán öli a lelket, és igen, elveszi a motivációt.

bővebben

Kazincbarcika is oda-vissza zakó

Kazincbarcika – Honvéd 1-0

Felesleges bármiről is írni. Tényleg minek? Kihagytuk a helyzeteket, bla, bla, bla, nyernünk kellett volna, bla, bla, bla, nem lehetünk ilyen szerencsétlenek, bla, bla, bla, valamit kéne nyilatkozni, bla, bla, bla, hiszen nem ezt ígértük, bla, bla, bla és így tovább.

Szar itt minden, csak a megaláztatás állandó.

Egészen elképesztő, hogy mekkora spirálba kerültünk az elmúlt években. Tényleg nem látni sem a végét, sem azt, hogy lassulna, és egyelőre reménykedni sem merünk abban, hogy a közeljövőben bármi jobb lehet. Itt az egész klubok kéne beszántani, filozófiástul, buksisimogatóstul, felelősségnélküliségestől, mindenestül. Hatalmas közös bűne ez az egész klubháznak, az akadémiának – és benne az egyes embereknek.

bővebben

Az embert többek között az eszközhasználat emelte ki az állatvilágból

Már akit.

Komolyan felmerül bennem kérdésként, hogy ezekből a szekusokból hánynak van erkölcsi bizonyítványa? Vajon hány láthat el hivatalosan is vagyonőri, biztosítási feladatokat? És egyáltalán, miből gondolja, hogy joga van viperával és egyéb ütőeszközökkel felszerelkezve, gázsprayvel fenyegetni, majd lefújni embereket? Aljas módon, tettleg bántalmazni? Csodálkozik bárki, ha az ilyesmire válaszreakció érkezik?

A szemet irritáló és a torkot maró gázspray elől menekülő, síró kisgyerekek a vendégszektorban, akiknek annyit tudtunk csak mondani, hogy ne mosd le az arcod, mert attól rosszabb lesz. Inkább sírj egy kicsit tovább. Miután ezek az erős eufemizmussal biztonságinak nevezett szakemberek mindenki alaposan átmotoztak a bejáratnál, bent viperákkal, gázsprayvel és mindenféle kézre húzható alkalmatosságokkal (ütőkesztyűvel) vártak minket. Komolyan kérdezem:

Kazincbarcikán ki volt a valódi áldozat?

bővebben

Ritkán járunk errefelé, szóval lehetne mit ünnepelni (fel-ső-ház!), már ha történtetesen nem a Kispest lennénk

Honvéd – Pécs 4-0

a bajnokság során még soha nem voltunk ennyire messze a kieséstől: 9 pont.
utoljára ilyen előkelő helyen (8.) február 11-én álltunk, előtte pedig 2023. augusztus 19-én(!!!).
29 fordulóból mindössze ötöt (5!) töltöttünk a 8. vagy jobb helyen.
#taps

Végre volt egy jó délutánunk. Ilyenkor kár, hogy se előre, se hátra, vagyis sehova nem tart se a csapat, se a klub. Viszont ha már ezt csináljuk, akkor úgy kellene, mint korábban évtizedeken át: az első osztályban, és nem a másodban.

Lőttünk egy négyest, lehetne minek örülni, de amíg NB II. van a feljutás reménye nélkül, addig egyszerűen nem tudok minek örülni. Méltatlan az egész. Kicsit olyan, mintha minden nap pontban délelőtt tízkor nekifutásból tökön rúgnának, és egyszer, egy napon nem. Tíz tizenötkor aztán persze mégis, viszont addig volt egy jó negyed órám, amíg elhittem, hogy ma talán nem.

bővebben

A labdarúgásnak nevezett gyönyörű játék megerőszakolása

Mosonmagyaróvár – Honvéd 0-2

Amikor feltalálták a labdarúgást, egész biztos nem gondoltak olyasmi következményekre, mint ami tegnap Mosonmagyaróváron történt profi másodosztály gúnynéven. De ne menjünk ennyire messzire. Ha ezt látta volna Iszer “Tata”, Gillemot Ferenc, Fischer Mór és a többi, akkor az utolsó pillanatban inkább kiszúrják az összes labdát az országban, mintsem szövetségbe tömörüljenek, és kiírják az első magyar bajnokságot. Nem olyan rossz az a pályakerékpár vagy a longa méta.

Talán még a sport szeretetét, a tiszta amatőrizmust zászlajára tűző korai olimpiai eszmét is sikerült megcsúfolni, hiszen amögött legalább ott volt az elhivatottság, szemben a tegnappal, amikor és ahogy a fizetett, tehát az ebből élő játékosok adták elő produkciójukat.

Ne haragudjatok, de ez egészen szánalmas volt, és a labdarúgás, a foci, hovatovább a sport fogalmak használatával inkább nem próbálkoznánk, mert az összevetés csírája is minden porcikájában sértés lenne rájuk nézve.

bővebben

Hivatalos: jövőre is másodosztály (legfeljebb)

Honvéd – Szeged 0-1

_feljutómatek

A Szeged elleni vereséggel, és az ETO győzelmével ebben az évben hivatalosan is elúszott a feljutás. 21 ponttal mennek előttünk, amit hét forduló alatt pontszámban ugyan be lehetne érni, azonban nekünk mindössze 8 győzelmünk van, az ETO-nak pedig 17, és holtversenynél a több győzelem számít. Ráadásul az utolsó előtti fordulóban ETO-Vasast rendeznek, ahol valamelyik csapat biztosan szerez pontot, tehát abban sem bízhatunk, hogy mind az ETO, mind a Vasas kinullázza magát a továbbiakban.

Gratulálunk, srácok, gratulálnunk, kedves Honvéd, huszonhét (27!) fordulón át élt a matematikai remény. A másodosztályból az elsőbe. Mi ez, ha nem dicséretre, a klub történelméhez méltó cselekedet?

bővebben

Március 15. környéke Kispesten: 3+3 pont

Honvéd – Soroksár 4-1

Megmondtam, vagy nem mondtam meg?

(…) a Bohócliga kérlelhetetlen logikája mentén ismét mi számítunk a meccs esélyesének, (…)

Na, ugye, hogy megmondtam.

És pontosan az történt, amit megmondtam: esélyeshez méltóan gólokkal fociztuk szét a Soroksárt már az első félidőben. Mondjuk speciel nyugodt az pont nem voltam a 3-0-tól, mert ha mostanában (értsd: az elmúlt években) egy félidő alatt hármat lőttünk, akkor azokat a meccseket meglepő százalékban veszítettük el.

bővebben

A világ egy nagyon, de nagyon kicsit egyensúlyba került

ETO – Honvéd 0-1

Pedig azt pletykálták, tripla prémiumért játszott ellenünk az ETO. Tavasszal hat (a Honvéddal együtt hét) meccsen szereztek összesen három gólt – és nyertek kétszer. Közben edzőt váltottak, és pár hete Kuznyecovval folytatják a feljutni akaró, és azért mindent megtevő csapatokhoz méltó menetelést. Szerencséjükre a Vasas azzal, hogy Gerát ültette a padjára, szinte kijelentette: lemondunk a feljutásról. Viszont közben egy pontra feljött a Szeged, ahol ha megcsípnék, simán cél az NB I.

Szóval tripla prémium, mert valahogy motiválni kell a sok légióst, különben könnyen elúszhat az év elején biztosra vett feljutás.

A mérkőzés roncsderbi jellegét tovább erősítette, hogy a Honvéd az öt tavaszi meccsén négy gólt lőtt, és mindössze egyszer tudott nyerni. Még az a Tiszakécske is döntetlenezett ellenünk, amelyik az elmúlt hat meccsén egyetlen pontot szerzett. Jah, azt. Cserébe plusz prémiumot sem dobtak fel a meccsre, és ha hinni lehet zuhanyhíradónak, akkor nem is volna miből, mert még a havi fizetések is csúszkálnak.

Minden jel arra mutatott, hogy Győrött csak nyerhetünk.

bővebben

Itt a Honvéd-fröccs: 0 bor, 1 szóda, és a neve: hátralépés

Haladás – Honvéd 1-0

Még nem léptünk annyit előre, hogy az ikszes meccseket be tudjuk húzni, sok a döntetlenünk és nyilván nem akarsz kikapni, (…)

– mondta Csertői mester a Tiszakécske elleni 1-1 után.

Azóta 0-1 a Siófok és 0-1 a Haladás ellen, vagyis zakó két olyan csapat ellen, akik a mérkőzések előtt mögöttünk álltak a tabellán. Vagyis nemhogy az előrelépés nem sikerült, hanem már ikszes meccsekre sem vagyunk képesek. Sőt, gólt sem tudunk rúgni, mondjuk az is igaz, hogy ehhez legalább helyzetbe kellene kerülni, ami jelenleg meghaladja a képességeinket.

bővebben