Beszámoló // Csak a Kispest!

Buktunk két pontot

Kispest–MTK 3–3

Pénteken jó érzékkel kiraktam a Fantasy Ligás csapatomból a Kisvárdán nem kezdő Pauljevicet, és a helyére betettem Bakit. A fene se gondolta volna, hogy Jacobacci pont fordítva gondolkodik, és a Kisvárdán amúgy jól játszó Kállait veszi ki egyedül a kezdőből, és rakja be helyette Pauljevicet.

Aztán, az 56. percben, az MTK egyenlítése után elsőként pont őt kapta le, és hozta be helyette mégis csak Kállait. Sajnos 2–0-nál, az első félidő hosszabbításában Pauljevic helyérő jött a középre tett labda, amit a megzavarodott védőink között Jurek váltott gólra, majd a második félidő elején megint Pauljevic oldalán alakították ki a helyzetet, aminek a végén Kerezsi egyenlített. Nem kenném egyik gólt sem Branko nyakába, mert kellettek még hozzá páran, azonban nem volt véletlen, hogy nála nyúlt bele először a meccsbe Jacobacci.

bővebben

Sok kicsit egyre ment

Kisvárda–Kispest 1-1

Bevállalós volt a három hét múlva még csak mindössze tizenhét éves Somogyi Tamással kezdeni a balszélen. Kérdés, mennyire volt tudatos, és mennyire esetleg a sérüléseknek köszönhető, azonban egyáltalán nem baj, hogy egy ilyen faital játékos képet kap az NB I. mezőnyéről, még ha talán nem is a legerősebb ellenféllel szemben.

Mert amúgy Ostrovka, Radmanovac és Melnyk szorításában nem sok területe maradt, ráadásul Hangya is aktívan fellépett az oldalán, sokszor beelőzte, így Somogyinak maradt a középpálya magassága. A második félidőben a helyére beálló Medgyes már jóval feljebb játszott.

bővebben

Osztályon felüli mérkőzésen

Kispest–Vasas 3–1

Hát igen, megint az volt, ami sajnos csak nagyon ritkán lehetséges az NB II-ben: komoly, látható tétre meccset játszani.

A mindenkori Bozsikban eddig rajtunk kívül senki sem ünnepelhetett bajnoki címet. A közelmúltban például a Videoton kétszer is megpróbálta (2011: hol a fieszta? 2017: elveszem a piros pólód), de persze semmi. Ahogy azt kell.
Kispest–Vasas, és bár már mindkét csapat feljutott, a bajnoki cím egyelőre nem dőlt el. Számunkra ebben a bajnokságban valójában egy név, egy ellenfél volt: a Vasas.
Teltház, látvány, miazmás. 6627 a hivatalos nézőszám.

Ez a csapat nem először villant jó játékot, amint valódi tétre kezd játszani. Az első félidő se volt kutya, azonban a másodikat egész biztos újra fogom nézni a héten legalább egyszer. Még viccelődtünk is azonban meccs után, hogy az 1. fordulóban, Videotonban volt utoljára ilyen félidőnk. Vagyis az 1. forduló első félideje és a 29. forduló második félideje között volt 28 legfeljebb közepes meccsünk.

bővebben

A minimumprogram teljesítve: NB I.!

Szeged–Kispest 0-0

ez a poszt inkább az érzelmekről szól, mintsem a történésekről.
kéretik így kezelni.

1072 nap a másodosztályban. Közel három év. Iszonyatosan sok idő. A klubtörténet első élvonalbeli bajnokija (1916.09.03.) és az első érem, egy ezüst megszerzése között (1920.06.20.) is mindössze 1386 nap telt el. Abban a mezőnyben, abban a magyar futballban érmet szerezni egyáltalán nem volt kis dolog. Gondoljunk bele, a korszakban a magyar foci az angol, uruguayi, argentín, dán és skót mellett/mögött az első öt-hatba tartozott a világon. (A témáról részletesen Szegedi Péter második tanulmányában olvashattok ebben a kötetben. [106. oldal])

A kétezer-húszas évekre aztán eljutottunk oda, hogy harmadszori próbálkozásra sikerült egyáltalán feljutni az NB II-ből.

bővebben

Nem érdemes magyarázni, ez újfent szánalmas volt

Kispest–Soroksár 0-0

Sorozatban a harmadik hazai meccsünket voltunk képtelenek megnyerni, a haladás mindössze annyi, hogy most legalább nem kaptunk ki. Micsoda boldogság.

Pedig a saját kezünkben volt a sorsunk: amennyiben négy meccsből négyet nyerünk, bajnokként juthattunk volna fel. Erre az első adandó alkalommal, egy végtelenül alsópolcos, kiesőgyanús csapat ellen ellen feltettük a kezünket, hogy kösz, nem.

bővebben