Beszámoló // Csak a Kispest!

A bábos, a báb és a fújoló közönség

Felcsút–Kispest 3–1

Két hét telt el Győr óta. Két hét, amit a csapat további építésére lehetett fordítani. Részsikereket máris megfigyelhetünk.

Sikerült például elérni, hogy végre játszhattunk egy teljesen egyértelmű meccset, ugyanis az első perctől közünk sem volt hozzá. Amíg vitt minket az előző másfél idény lendülete, tartott az öltözői hangulat, addig legalább annyiba kapaszkodhattunk, hogy alig kicsin múltak a meccsek. Viszont ahogy haladunk előre időben, egyre inkább szét fog esni az öltöző, egyre inkább rátelepedik Fórizs személyisége, és egyre rosszabb lesz minden. Még az erős karakterű játékosok számára is hatalmas feladat lesz fejben feldolgozni, és mellette egyben tartani a csapatot, segíteni a többieket. Ők az utolsó reményeink jelenleg. Viszont ha megugorják, az egy igazi valami, komoly, tiszteletet érdemlő emberi teljesítmény. Őszintén szurkolok nekik.

bővebben

Az ilyen meccsek miatt mondják azt, hogy a foci sokszor igazságtalan

ETO–Kispest 3–2

Ahogy az várható volt, egy ritka gyenge ETO ellen játszottunk. Konkrétan az első 60 percben veszélytelenek voltak a kapunkra, összefoglalóba kívánkozó próbálkozása addig csak nekünk volt, majd

majd félpályánál Somogyi Tamás labdát szerzett, azonban érdekes körülmények között elválasztották tőle (még a tévé ettől a pillanattól ismétli az ETO gólját), indítás, lesvonal, gól. Hosszasan vizsgálták, és végül megadták. Nem volt les. Elhiszem, a lesvonal elméletileg egy objektív dolog, ha nem volt, hát nem volt. Viszont a körülmények így is érdekesek.

bővebben

Mint egy falat kenyér

Kispest–ZTE 1–0

Ez most ki volt centizve. Már a legelején vezethetett volna a ZTE, azonban Maxsuell az egyetlen, számunkra kedvező lehetőséget választotta, és mellérúgta a ziccerét. Pár perccel később viszont már vezettünk.

Előbb mintha Kállai kezére pattant volna a labda, majd köszönjük szépen, Csontos beadásánál ragadt be csúnyán Calderon Portillo Jose Manuel (y Azevedo), és szerencsére a VAR sem látott semmi kivetnivalót Szamosi góljában, szóval vezetünk.

bővebben

Csak a szokásos: az első 88 percet le se kéne játszani

Kispest–Vasas 1–2

Meghúzta a váratlanokat Jacobacci a meccsre:

Tujvel helyett Hadzikic kezdett a kapuban (két nagy védés, fogott tizenegyes, magabiztosnak tűnt). Utoljára a 2024-25-ös bajnokságban fordult elő, hogy nem Tujvellel kezdődött az összeállításunk. Akkor Gyetvánnal indultunk (U20-as játékos a kapuba), majd ött meccs után jött Dúzs, megint öt meccs után pedig Tujvel. Télen érkezett Rácz Gergő, azonban belebakizott rögtön az első meccsébe, és a következő héten már újra Tujvel kezdett. A 26. fordulóban kapott pár percet a fiatal Liziczay, a következő körben, Szegeden megsérült Tujvel, Rácz állt be a helyére. Maradt a Kazincbarcika ellen is, majd jött a hazai Kisvárda elleni parádé, Megyerivel a kapuban, mert nagyon le voltunk maradva mindenféle elvárt percekben. Az utolsó fordulóban, a Fáyban megint Rácz védett. Vagyis legutóbb pont a Vasas ellen fordult elő, hogy nem Tujvel kezdett.
Pekár követő emberfogással követve fogta emberét, Urblíkot. Mivel a belső középpályát nem akarta gyengíteni Jacobacci (vagy Fórizs, a fene tudja), ezért inkább beáldozta Zuigebert.
A Kállai vagy Pauljevic most Kállait dobott.
Baki visszakerült a védelembe. Szabó Alex ki.

bővebben

Annyira gyorsan dőlnek a rekordjaink, hogy csak kapkodjuk a fejünket, mert lekövetni alig bírjuk

Paks–Kispest 2–2

Van egy rossz hírem: bár nagyon szép, hogy veretlenek vagyunk, azonban egyben nyeretlenek is, ráadásul a vesztett pontok tekintetében (-6) az utolsó helyen állunk (Fradi -5, DVSC, Nyíregyháza, ZTE -6, viszont nekik van győzelmük). Három forduló egyelőre nem sok, még pontosan tízszer ennyi van hátra, azonban annyiban kellemetlen, hogy akár lehetnénk ennél valamivel feljebb is. Persze az ugyanúgy három meccs után lenne, és ugyanúgy nem jelentene túl sokat.

bővebben