mert célunk csak egy van
Vasas–Honvéd 2-2
A minimumprogram nagyjából összejött:
Honvéd–Kisvárda 3–0
Sz-től tudom, hogy sportfogadásilag az ilyen a meccsek a legproblémásabbak. Adná magát, hogy a bajnokcsapat kitömi a tartalékokkal felállót, azonban ebben az esetben a bajnokcsapat azért bajnokcsapat, mert már bajnokcsapat, vagyis pontszámra megvan.
A klasszikus modell az, hogy ha az elején talál egy gólt az esélyesebb, akkor onnantól nagyjából annyi a kérdés, hogy mennyi a vége. Viszont minél később találja azt a gólt az esélyesebb, úgy nő arányosan és meredeken a másik fél esélye a meglepetésre.
Ahogy az a Kisvárda ellen is történt.
„A totógyilkos meccsek tankönyvi példája” bővebbenHonvéd–Kazincbarcika 0–1
jövőre nem sok ilyet tervezünk játszani.
Jövőre mindennek arról kellene szólnia, hogy vissza az NB I-be, erre egy semmit sem mutató Kazincbarcika ellen sikerült lehozunk egy olyan szar meccset, ahol emlékeim szerint kapura sem rúgtunk. (Ahogy azt a Honvéd által vágott összefoglaló is megerősíti.) Az, hogy idén a Kazincbarcika a feljutás egyik nagy esélyese, ne tévesszen meg minket, ezzel a teljesítménnyel egy átlagos évben legfeljebb jó/jobb középcsapat lenne az NB II-ben. Amennyiben nem tudjuk üzembiztosan megugrani ezt a szintet sem, akkor ne legyenek nagy reményeink.
„Jó ötlet volt gyakorolni a tét nélküli meccseket, ugyanis” bővebbenSzeged–Honvéd 0–0
A Kazincbarcika győzelmével és a szegedi pontvesztésünkkel idén (is) lemondhatunk a feljutásról. Három forduló alatt lehetetlen 12 pontot behozni.
A Gyirmót megtette a szívességet, hogy nem nyert, ahogy a Békéscsaba is, azonban mivel nekünk csak döntetlenre futotta, a bentmaradás még nem dőlt el, vagyis az osztályváltás kérdése egyelőre csak felfelé zárt előttünk, lefelé még mindig nyitott. Három forduló, nyolc pont előny. (Nyilván meglesz, viszont rögzítsük a tényeket: egyelőre még nincs.)
További történések: a Szeged és a Mezőkövesd bentmaradt, a Kisvárda feljutott.
„Majdnem hivatalos: jövőre is másodosztály” bővebbenHonvéd–Békéscsaba 3–0
A brutális tavaszt futó Kisvárda (11 meccs, 9 győzelem, 2 döntetlen, 2,64-es ppm) mögött ugyanerre az időszakra nézve mi vagyunk a másodikak (2,00 ppm), kényelmesen előzve a feljutásért egymással viaskodó Vasast (1,82 ppm) és Kazincbarcikát (1,70 ppm). A másik dolog, hogy egészen furcsa ilyesmit gondolni a tavaly őszi teljesítményünk után, azonban az elmúlt nyolc meccséből mindössze egyet nyerő Békéscsaba ellen egyértelmű esélyesnek számítottunk.
És úgy is játszottunk.
„Ugye, mennyivel jobb, ha inkább mi lövünk gólt, gólokat a 15-30. percek között?” bővebbenSzentlőrinc–Honvéd 0–0
A GPS komolyan vette a húsvétot. Beütöttük a Szentlőrinc sportpályát, megtalálta, elindította a navigációt, majd egy templom előtt megszólalt: „Megérkezett az úticéljáthoz. Az úticélja az út bal oldalán található.” Nyilván nem, mondtuk neki, és kanyarogtuk még párat, mire megérkeztünk a sporttelep vendégszektorához. Mint kiderült, nem csak nálunk volt húsvéti kedvében a GPS, és ahogy hallottam, többeket is a templomhoz terelt volna.
Annyira talán nem lehet rossz a helyzet, hogy már a futballmeccsek, pláne az NB II-es meccsek közönségét kell ilyen módon becsalogatni a templomokba, hogy legalább húsvátkor ne tűnjön alacsonyabbnak némelyik kihasználtsága, mint egy Felcsút-Zetén a stadionnak.
„Általában nem jönne rosszul, ha megadnák az olyan gólokat, amelyek szabályosnak tűnnek” bővebbenHonvéd–Gyirmót 2–1
Ismét megfordítottunk egy meccset, ismét győztünk, és hat pontra távolodtunk el a kieséstől. A Besoccer a harmadik forduló óta először 0, azaz nulla százalék esélyt jósol a kiesésünkre:
BVSC–Honvéd 1–2
A videón visszanézve nekem úgy tűnt, hogy a BVSC gólja előtt kézzel vette át a srác a labdát, majd vágta a kapunkba. Baj, mert addig helyzete sem volt a BVSC-nek, és egészen a második félidőig, amikor vagy egy, a bal kapufa mellé csorgó lövésük, amit Tujvel is dermedten nézett, szóval addig helyzetük sem volt. Egyáltalán nem lehetett azt érezni, hogy gólt kaphatunk, aztán mégis.
B. pont mondta a tizedik perc környékén, amikor már voltak bőven helyzeteink, hogy jótt tenne egy kapott gól, mert akkor fordítunk, és sima 3–1 ide. Pár perc múlva bejött, majd fordítottunk, igaz, a vége csak 2–1 lett.
Mennyire máshogy hangzik a „csak a szokásos” így, mint Kazincbarcikán a 8. percben, 0–2-nél.
„Csak a szokásos: első félidő közepén kapott gól, majd fordítás” bővebbenHonvéd–Csákvár 2–1
A klub történelmének leghosszabb és egyben legsötétebb sorozata ért véget, azonban mielőtt hátradőlnénk a a másodosztály tizenkettedik helyén, ami egyrészt egy átmeneti tizenkettedik hely, mert ma este játszik a Soroksár a Vasassal, és ha győzne, akkor máris csak tizenharmadik, szóval, mielőtt hátradőlnénk, a kiesés vesztett pontban továbbra is egyetlen pontocskára van.
Az eddig lement 22 fordulóból 15-öt töltöttünk kieső helyen. A Tatabánya 13-at, a Békéscsaba 4-et, a többiek pedig ennél is kevesebbet. Tényleg lehet ünnepelni, hiszen egy simán kiesőnek tűnő csapat épp nem áll kieső helyen.
„182 nap után nem állunk kieső helyen” bővebbenMezőkövesd–Honvéd 2–0
Ismét egy közvetlenül előttünk álló csapattal játszottunk – és ismét kikaptunk.
Ismét nem volt helyzetünk, ezért ismét egy sima meccsen kaptunk ki.
Ismét.
Ismét.
Ismét.
„Miben, de tényleg miben reménykedjünk, ha nemhogy gólt képtelenek vagyunk rúgni, helyzetet sem tudunk kialakítani a leggyengébb csapatokkal szemben sem?” bővebben
