Mastodon

Kategória: Beszámoló

Jó ötlet volt gyakorolni a tét nélküli meccseket, ugyanis

Honvéd–Kazincbarcika 0–1

jövőre nem sok ilyet tervezünk játszani.

Jövőre mindennek arról kellene szólnia, hogy vissza az NB I-be, erre egy semmit sem mutató Kazincbarcika ellen sikerült lehozunk egy olyan szar meccset, ahol emlékeim szerint kapura sem rúgtunk. (Ahogy azt a Honvéd által vágott összefoglaló is megerősíti.) Az, hogy idén a Kazincbarcika a feljutás egyik nagy esélyese, ne tévesszen meg minket, ezzel a teljesítménnyel egy átlagos évben legfeljebb jó/jobb középcsapat lenne az NB II-ben. Amennyiben nem tudjuk üzembiztosan megugrani ezt a szintet sem, akkor ne legyenek nagy reményeink.

„Jó ötlet volt gyakorolni a tét nélküli meccseket, ugyanis” bővebben

Majdnem hivatalos: jövőre is másodosztály

Szeged–Honvéd 0–0

A Kazincbarcika győzelmével és a szegedi pontvesztésünkkel idén (is) lemondhatunk a feljutásról. Három forduló alatt lehetetlen 12 pontot behozni.

A Gyirmót megtette a szívességet, hogy nem nyert, ahogy a Békéscsaba is, azonban mivel nekünk csak döntetlenre futotta, a bentmaradás még nem dőlt el, vagyis az osztályváltás kérdése egyelőre csak felfelé zárt előttünk, lefelé még mindig nyitott. Három forduló, nyolc pont előny. (Nyilván meglesz, viszont rögzítsük a tényeket: egyelőre még nincs.)

További történések: a Szeged és a Mezőkövesd bentmaradt, a Kisvárda feljutott.

„Majdnem hivatalos: jövőre is másodosztály” bővebben

Ugye, mennyivel jobb, ha inkább mi lövünk gólt, gólokat a 15-30. percek között?

Honvéd–Békéscsaba 3–0

_sima volt

A brutális tavaszt futó Kisvárda (11 meccs, 9 győzelem, 2 döntetlen, 2,64-es ppm) mögött ugyanerre az időszakra nézve mi vagyunk a másodikak (2,00 ppm), kényelmesen előzve a feljutásért egymással viaskodó Vasast (1,82 ppm) és Kazincbarcikát (1,70 ppm). A másik dolog, hogy egészen furcsa ilyesmit gondolni a tavaly őszi teljesítményünk után, azonban az elmúlt nyolc meccséből mindössze egyet nyerő Békéscsaba ellen egyértelmű esélyesnek számítottunk.

És úgy is játszottunk.

„Ugye, mennyivel jobb, ha inkább mi lövünk gólt, gólokat a 15-30. percek között?” bővebben

Általában nem jönne rosszul, ha megadnák az olyan gólokat, amelyek szabályosnak tűnnek

Szentlőrinc–Honvéd 0–0

A GPS komolyan vette a húsvétot. Beütöttük a Szentlőrinc sportpályát, megtalálta, elindította a navigációt, majd egy templom előtt megszólalt: „Megérkezett az úticéljáthoz. Az úticélja az út bal oldalán található.” Nyilván nem, mondtuk neki, és kanyarogtuk még párat, mire megérkeztünk a sporttelep vendégszektorához. Mint kiderült, nem csak nálunk volt húsvéti kedvében a GPS, és ahogy hallottam, többeket is a templomhoz terelt volna.

Annyira talán nem lehet rossz a helyzet, hogy már a futballmeccsek, pláne az NB II-es meccsek közönségét kell ilyen módon becsalogatni a templomokba, hogy legalább húsvátkor ne tűnjön alacsonyabbnak némelyik kihasználtsága, mint egy Felcsút-Zetén a stadionnak.

„Általában nem jönne rosszul, ha megadnák az olyan gólokat, amelyek szabályosnak tűnnek” bővebben

Mennyire máshogy hangzik a „csak a szokásos”, mint a Laczkó-korszakban: 0-1 után 2-1

Honvéd–Gyirmót 2–1

Ismét megfordítottunk egy meccset, ismét győztünk, és hat pontra távolodtunk el a kieséstől. A Besoccer a harmadik forduló óta először 0, azaz nulla százalék esélyt jósol a kiesésünkre:

„Mennyire máshogy hangzik a „csak a szokásos”, mint a Laczkó-korszakban: 0-1 után 2-1” bővebben

Csak a szokásos: első félidő közepén kapott gól, majd fordítás

BVSC–Honvéd 1–2

A videón visszanézve nekem úgy tűnt, hogy a BVSC gólja előtt kézzel vette át a srác a labdát, majd vágta a kapunkba. Baj, mert addig helyzete sem volt a BVSC-nek, és egészen a második félidőig, amikor vagy egy, a bal kapufa mellé csorgó lövésük, amit Tujvel is dermedten nézett, szóval addig helyzetük sem volt. Egyáltalán nem lehetett azt érezni, hogy gólt kaphatunk, aztán mégis.

B. pont mondta a tizedik perc környékén, amikor már voltak bőven helyzeteink, hogy jótt tenne egy kapott gól, mert akkor fordítunk, és sima 3–1 ide. Pár perc múlva bejött, majd fordítottunk, igaz, a vége csak 2–1 lett.

Mennyire máshogy hangzik a „csak a szokásos” így, mint Kazincbarcikán a 8. percben, 0–2-nél.

„Csak a szokásos: első félidő közepén kapott gól, majd fordítás” bővebben

182 nap után nem állunk kieső helyen

Honvéd–Csákvár 2–1

A klub történelmének leghosszabb és egyben legsötétebb sorozata ért véget, azonban mielőtt hátradőlnénk a a másodosztály tizenkettedik helyén, ami egyrészt egy átmeneti tizenkettedik hely, mert ma este játszik a Soroksár a Vasassal, és ha győzne, akkor máris csak tizenharmadik, szóval, mielőtt hátradőlnénk, a kiesés vesztett pontban továbbra is egyetlen pontocskára van.

Az eddig lement 22 fordulóból 15-öt töltöttünk kieső helyen. A Tatabánya 13-at, a Békéscsaba 4-et, a többiek pedig ennél is kevesebbet. Tényleg lehet ünnepelni, hiszen egy simán kiesőnek tűnő csapat épp nem áll kieső helyen.

„182 nap után nem állunk kieső helyen” bővebben

Miben, de tényleg miben reménykedjünk, ha nemhogy gólt képtelenek vagyunk rúgni, helyzetet sem tudunk kialakítani a leggyengébb csapatokkal szemben sem?

Mezőkövesd–Honvéd 2–0

Ismét egy közvetlenül előttünk álló csapattal játszottunk – és ismét kikaptunk.

Ismét nem volt helyzetünk, ezért ismét egy sima meccsen kaptunk ki.

Ismét.

Ismét.

Ismét.

„Miben, de tényleg miben reménykedjünk, ha nemhogy gólt képtelenek vagyunk rúgni, helyzetet sem tudunk kialakítani a leggyengébb csapatokkal szemben sem?” bővebben

Kellett a szerencse, hogy visszajöjjünk a lassan szokásos összeomlásunkból (és amit idővel majd mentalitásnak szeretnénk nevezni, de azért többet, jóval többet kell tenni)

Honvéd–Soroksár 3-2

Annyiban mindenképp elégedett voltam, hogy ezen a mérkőzésen már legalább helyzeteket láttam a csapattól. Mondjuk a gólokat pont nem abból lőttük, hogy lábról-lábra járt a labda, és a végén valaki a hálóba juttatta, hanem

  • egy szögletet gyönyörűen beemelt Szabó Alex,
  • Szabó Alex beadását Kántor elől Króner a saját kapujába lőtte (érdekesség: a legutóbbi négy meccsünkön ez a harmadik öngól),
  • egy kifejelt beadást Kántor lőtt ollózó mozdulattal a kapuba.

Viszont mindez semmit sem von le abból az érdemből, hogy tavasszal először láthattunk érdemi helyzeteket, dolgoztattuk meg az ellenfél kapusát, miazmás, ami egy labdarúgó mérkőzésen elvárható lenne, pláne egy olyan csapattól, amelyik a bentmaradásért hajt, és ahol ígéret megegyezés van arra vonatkozólag, hogy ez a bentmaradás május 4-ig megtörténik. (A dolog állása: mínusz egyből kell hét forduló alatt plusz kilencet csinálni, vagyis vagy a Soroksárnál, vagy a Békéscsabánál kell ennyi idő alatt a lehetséges huszonegyből tíz ponttal többet szerezni úgy, hogy a Tatabánya mögöttünk marad. Maga a tíz pont is közel 1,5-ös pontátlagot jelent, viszont ha más is szerez pontot, akkor ennél jóval több kell majd. Hajrá, hajrá! Csináljuk meg!)

„Kellett a szerencse, hogy visszajöjjünk a lassan szokásos összeomlásunkból (és amit idővel majd mentalitásnak szeretnénk nevezni, de azért többet, jóval többet kell tenni)” bővebben

Undorító volt az egész, egyben csodálatos reklámja a magyar labdarúgásnak

Ajka–Honvéd 2-0

Nem baj, hogy aludtam rá egyet.

_a mérkőzés előtt

P. hívott, hogy nem engedik be a népeket a hazaiba, lakcímkártyát kérnek. Hiába hivatkoznak bármire, például a hatályos jogszabályokra, az MLSZ szabályzataira, a rendezők hajthatatlanok. A meglepően nagy számban kivezényelt rendőrök természetesen nem tesznek semmit, az MLSZ ellenőre szintén semmit, az egyetlen javaslat, hogy

akinek a lakcímére hivatkozva nem adtak jegyet, indítson polgári peres eljárást. De a meccsre nem jöhet be.

Ne haragudjatok, de azt kell mondjam mind a rendező sportszervezetre (FC Ajka), mind a rendező szövetségre (MLSZ), hogy mindkettő

egy utolsó, aljas, szemét banda.

Külön kínzó kérdés, amennyiben egy klub nem képes és nem is akarja megugrani egy NB II-es meccs megrendezését, akkor mi a francnak nevez be egyáltalán abba a bajnokságba? Minek fogadják el egyáltalán a nevezését? Úristen, néző, úristen!

„Undorító volt az egész, egyben csodálatos reklámja a magyar labdarúgásnak” bővebben