Mastodon

Kategória: Beszámoló

„Méltó” „búcsú” „?”

Csodálatosan érzelmes és megható posztot terveztem szombatra, aztán nem volt idő semmire Luxemburg után, esküvőre indulás előtt (ilyen ez a nyár, 3 hetente esküvő), Fanta doktor meg úgy megírta a Bozsik búcsúposztot, hogy majdnem én is sírtam, és nem csak azon, hogy elköszön a stadi, hanem amiatt is, hogy ezt a posztot nem én írtam meg. Ezek után a vasárnap délután folyamán már alig bírtam magammal, az említett cikket  olvasgattam, és az ismerősök fácse bejegyzéseit személtem 10 percenként a Bozsikról, majd olyan felindultan érkeztem ki a sorompó mögé a meccskezdésre, hogy arra nincs szó.

Aztán erre toltunk egy olyan meccset, hogy fél óra után már azon gondolkoztam, miért nem otthon vagyok.

Kispest ♥.

„„Méltó” „búcsú” „?”” bővebben

Ez eddig jobb mint vártuk, de…

Az NB1 legjobb bal lába tegnap adott 3 gólpasszt. Asszem Kukettinóról ennyit, és nem többet e posztban :)

…de azért még nagyon az elején vagyunk, és igazán combos csapattal még nem játszottunk idén. Viszont még egy DE: az elvitathatatlan, hogy nem kell kardunkba dőlni az elmúlt 2 hét után. Ha valaki egy hónapja azt mondja, hogy 2 bohóc forduló alatt verünk hetet, az EL-ben pedig még folytatjuk a kötéltáncot (persze kedvező sorsolás, de akkor is), szerintem sokan aláírjuk. Nos, én ezennel el is helyezem a szignót a papíron! „Ez eddig jobb mint vártuk, de…” bővebben

Csa-tár Bo-ti, csa-tár Bo-ti!

Új rigmusok sora született a kispesti nyárestében, a címben jelzett kántáláson túl természetesen volt „Boti bebaszta, Boti bebaszta, Boti bebasztaaaaa„, továbbá „Szántsd fel a pályát, Eke szántsd fel a pályát, száááántsd fel a pááá-lyááát, Eke, szántsd fel a pályát„, no és „GeriGeriGeriGeri” a kisSikesdi cseréjekor. Ha meg ócsárlás helyett össznépileg játékosnév-rigmusok szállnak a Korzó felett, az már rossz meccset nem jelent. „Csa-tár Bo-ti, csa-tár Bo-ti!” bővebben

Nagyjából ez volt az elvárható (minimum)

Bp. Honvéd – FK Rabotnicki 4-0

A beharangozóban még azt írtam, hogy bár nem tudom hogyan lesz meg meg, de azért elvárom a két-háromgólos győzelmet, mert annyi legalább van a két csapat között. Persze, bele lehet, és kell is rúgni az igazoláspolitikánkba, mert egyszerűen nem létezhet olyan rózsaszín köd, ami kitakarná a gondokat, azonban ezt a Rabotnickit még a fakóval felhigítva is illenék kiejteni. Szóval lehetett reménykedni.

Őszintén, nem is értem azokat a felhangokat, akik egy szaftos kis kiesésről álmodoztak. Gondolom nem látták a kinti meccset, mert akkor nagyjából képben lettek volna az ellenfél játékerejével, valamint azzal az egyszerű ténnyel, hogy Budapesten legfejlebb meleg lesz, és közel sem elviselhetetlen forróság.

„Nagyjából ez volt az elvárható (minimum)” bővebben

Úgy néz ki megvan a kezdőnk az Európa-ligára

Bp. Honvéd – Zlaté Moravce 2-1

Az első félidőben már úgy álltunk fel, ahogy akár a szerdai mérkőzésen is játszhatunk a Rabotnicski ellen, bár elképzelhető, hogy lesz még egy-két változás az összeállításban.

– mondta Supka a Zlaté Moravce ellen 2-1-re megnyert meccs után. Egyébként róluk van szó:

Gróf
Holender, Batik, Kamber, Skvorc, Uzoma
Gazdag, Vadócz, Pölöskei (Nagy G., 44.)
Danilo, Lukács

„Úgy néz ki megvan a kezdőnk az Európa-ligára” bővebben

Egyelőre annyi biztos, hogy nagyon kellene egy, de inkább két gólképes csatár

Bp. Honvéd – FC Nitra 2-0

Supka a Nitra elleni első félidőben felküldte a legerősebbnek tűnő kezdőjét, vagyis nagyjából sejthetjük, hogy mit várhatunk a jövő heti Európa-liga-meccsen:

Gróf
Holender, Heffler, Kamber, Batik, Uzoma
Gazdag, Bamba, Pölöskei
Danilo, Tömösvári

„Egyelőre annyi biztos, hogy nagyon kellene egy, de inkább két gólképes csatár” bővebben

Búcsúzni tudni kell

Tudni bizony, és ez csak a legnagyobbak kiváltsága, meg ilyesmik, tényleg. No ne ijedjünk meg, a cím elsősorban a csapatra és az idényre vonatkozik – bár, ha a korzóról lesétálva az étert belengő savanyújóska hangulatra gondolok, akkor meg is ijedhetünk, mert hivatalosan-nem hivatalosan, azért itt többen búcsúztak, mint csupán az idény. Felemás érzések következnek. „Búcsúzni tudni kell” bővebben

A nap, amikor nem vagyok hajlandó siránkozni

Tegnap tehát megannyi, hol patetikus, hol pátosszal telített felvezetés után (az elmúlt hetek kb. összes posztjában erről elmélkedtünk vagy sírtunk) végleg véget ért a hosszúra nyúlt »bajnoki év«, most már hivatalosan is. (A szemfülesebb olvasók mindezt a blogfejlécben is észrevehették, hisz KW tavalyi, ünepi kreációja helyett most újat rendelt arculatfelelősünktől a jó Hanta úr). Ilyenkor jó magyar (és RW, de kb veghhantá-t is írhatnék, a blogtárs elmúlt egy évbeni korzóskorlátos öntemetése miatt) szokás szerint most valami brutális síróposztnak kéne jönnie – aki ilyet vár, térjen vissza holnap, én most inkább méltó búcsút veszek a legszebb kispesti évemtől, alapvetően vidáman. „A nap, amikor nem vagyok hajlandó siránkozni” bővebben

Látványosan kerülni Európát

Bp. Honvéd – FTC 1-1

Van egy elméletem. A lényege, hogy sem a Paks, sem a Debrecen nem akar kijutni az Európa-ligába. Nem klubként, egyénenként. Az Újpest talán, de ugye nekik van még egy kupadöntő is. És akkor vagyunk mi, ahol a tulajdonos állandóan azt hajtogatja, hogy a cél az európai kupaszereplés.

A játékosok nyilván rühellik, kezdhetik korábban a felkészülést, hogy valami isten háta mögötti ország, még a régi Fáynál is ócskább stadionjában, negyven fokos hőségben játszanak, majd egy-két ilyen megpróbáltatás után kiessenek. Eleve rövidke a nyári szünet, alig két-három hét, tényleg a francnak kell Európa.

Mondom, ez csak egy elmélet. Kicsit olyan, mintha a harmadik helyre még esélyes csapatok összezárnának, és tolnának minket, az egyedüli akarókat feljebb. Szeretnek veszélyesen élni, hiszen ha a Fradi, Videoton, Vasas hármasából nulla ponttal jövünk ki, az ugyanúgy nem meglepetés a magyar bajnokságban, mint a kilenc.

„Látványosan kerülni Európát” bővebben

A tegnapi napunkba mellékesen belefért egy mérkőzés is

Paks – Bp. Honvéd 1-2

mielőtt bármibe is belekezdenénk, szeretném megköszönni az iváncsai Surda Sörözőnek, hogy ott lehettünk a meccsen. nem szponzorált tartalom: történet.

– Ti jártatok már Beloianniszban? – kérdi sofőrünk a hatos úton. Elsuhanunk egy zöld tábla mellett, jobbra. Korán indultunk, időnk van bőven, akár meg is nézhetnénk. Talán lesz egy kellemes hely, ahol jók vagyunk egy pohár sörre.

– Mennyire van a főúttól? – Ránézésre 7-8 kilométer, de előtte még itt van Iváncsa. – ránézünk az óránkra, igazából mégsincs olyan sok időnk, ha itt találunk egy kedves helyet, akkor legyen az.

– Kicsit még menj, és jobbra, az egyik keresztutcában lesz a Surda Söröző.

Zene lehalkít, tényleg, Surda? Tökéletes. Kanyar.

„A tegnapi napunkba mellékesen belefért egy mérkőzés is” bővebben