mert célunk csak egy van
Honvéd – FTC 0-1
továbbjutni egy rém gyenge Fradi ellen.
Legalább jól éreztük magunkat, még ha a meccs után bánatosan is jöttünk el a stadionból.
(Tétmeccsen rangadót, vajon mikor nyertünk utoljára? Jó, legutóbb a Videoton ellen itthon.)
„Sajnos nem sikerült” bővebbenHonvéd – Felcsút 0-0
és miért nem várta meg az akció végét, tudva, hogy be van védve a segge a VAR-ral?
Nagyjából másfél másodpercnyi továbbengedés helyett Erdős sporttárs határozottan a sípjába fújt, kéz, szabadrúgás kifelé.
Az összefoglaló alapján nem tűnt annak. Nagyon nem.
„Vajon Erdős sporttárs miért sietett gyorsan fújni a sípjába Batik helyzeténél” bővebbenMezőkövesd – Honvéd 0-0
Bp. Honvéd – Videoton 3-1
Nagyjából így néz ki egy futballcsapatra hasonlító valami, és bár nem kéne annak lennie, mégis szükséges kiemelni esetünkben. Rendben, hogy mindenki annyit játszhat, amennyit az ellenfele enged, és rendben, hogy ez a Videoton valami elképesztően gyenge, szétesett játékot mutat, azonban ránk eddig egyáltalán nem volt jellemző, hogy éltünk volna a lehetőségekkel, hogy képesek lettünk volna egyáltalán bármivel élni.
A bármivel éléshez ugyanis valamiféle játékra volna szükség, egyfajta kiegyensúlyozottságra, ami nem szinte kizárólag a szerencsén múlik, hanem részünkről is van hozzáadott értéke. És itt nem kell egetrengető dolgokra gondolni, elég például arra, hogy megpróbáljuk legalább hadrend szintjén lereagálni a saját képességeinket. Tényleg vicc, hogy már ennek is örülnünk kell az elmúlt egy év függvényében.
„Olyan régen nyertünk, hogy hirtelen nem is tudtuk, hogyan kéne megünnepelni” bővebbenKecskemét – Bp. Honvéd 1-2
