Mastodon

A taktika elfogyott, koncepció nem is volt

Sajnos mind az én óvatos tippelgetéseim (1%, hogy bejön a skót 19-re lapot húzás és 99, hogy nem) és Ábel úr friss extázisa a dzsíniösz lad kapcsán nagyon úgy néz ki, hogy azelőtt mutat be spontán öngyulladás utáni rommá égést, mielőtt még igazán el is kezdődhetne a sztori. Hogy Tam barátunk szigetéről származó klasszikussal éljek, Mendelényi babáék újabb hagymázas (ezúttal skót pubertásokra épített) kastélya előbb kigyullad, aztán összeomlik, végül elsüllyed. És hogy maradjunk a klasszikusoknál, jobb posztcímet sem tudok találni, mint Georgie barátunk szomorú Spencer-Hill parafrázisát, amit a 4. bekapott gól után mormolt megsemmisülten a halovány grapefruitos radlerébe a sóstói lelátó tetején.

„A taktika elfogyott, koncepció nem is volt” bővebben

2022-23: A szórakozás garantált!

Büfében is tessék ezt csapolni és teljes a retró. (Forrás: retronom.hu)

Szombat reggel van, és kérem szépen, keserédes jókedvvel ébredek: visszakaptam a fiatalkorom, az igazi Kispestemet az elmúlt évtized szórványos kisiklásai után. Végre optimista poszt! Nem leszünk skótok a dicséretekkel!

„2022-23: A szórakozás garantált!” bővebben

Egy csodálatos és felejthetetlen mérkőzésen vertük bucira a remek Győrt

Bp. Honvéd – Győr 1-0 (0-0)

Csak úgy özönlött a nép a Bozsik stadion felé. Már másfél órával a kezdés előtt piros-feketébe borult a Templom téri villamosmegálló és környéke. Jó volt látni a siserehadat, miközben a Guriga felé tartottunk, hogy a nagy melegre való tekintettel némi folyadékpótlást eszközöljünk.

Sietni kellett, mert alig egy óra múlva, háromnegyedkor indult a busz a stadionhoz. Közvetlen járat a Guriga és a Bozsik főbejárata között. Álomviszonylat.

„Egy csodálatos és felejthetetlen mérkőzésen vertük bucira a remek Győrt” bővebben

A minimumot hoztuk: bentmaradtunk

Felcsút – Honvéd 1-2

Egy percet sem láttam a meccsből. Egyszerűen nem mertem bemenni a lelátóra a lefújásig. A lépcsőfeljárónál álltam, a korlátnál, és hallgattam, hogy mi történik. Nem bírtam volna nézni, nem voltam rá alkalmas.

Délelőtt, a fakó Paks elleni meccsén jutottam el arra pontra, hogy rájöttem, nem bírom a tétmeccseket. Gyenge hozzá a gyomrom, a szervezetem. Megviselnek. Felnőttként a langyos középszerhez szoktam, jól elvagyok a novemberi mezőkövesdi meccsekkel, a tét nélküli áprilisi hazai Debrecenekkel, amikor édesmindegy, hogy ötödikek leszünk, vagy hatodikak.

Pedig nincs három éve, hogy azért tüntettünk, mert visszaestünk idény közben az ötödik helyre. Vissza, az ötödikre. Akkor az volt az egyetlen izgulnivaló, hogy nyáron hova sorsolnak minket, milyen messze lesz a tengerpart?

„A minimumot hoztuk: bentmaradtunk” bővebben

Délczeg feliratos Ceolin mez van?

Honvéd – Mezőkövesd 0-0

tette fel a kérdést pár évvel ezelőtt egy elkeseredett szurkoló az ajándékboltban. Hiába, ún. középcsapatként könnyen viccel az ember.

Aztán megjöttek Nagytudásúék, idehozták a Haverokat, majd a haverok haverjait, mi lettünk a Dunakeszi Honvéd, vagy a Kinizsi Külügy, a fene tudja melyik, és nekiálltak dolgozni.

Kellett egy jó három év, mire eljutottunk idáig. Konkrétan a kiesés szélére, amikor bár úgy tűnik, még mindig rajtunk múlik, hiszen pontelőnyünk van, az igazság azonban az, hogy morálisan teljesen szétestünk. 

Ennek a klubnak, így, ebben a formában vége.

Mindegy mi lesz a bajnokság eredménye, mindegy, hogy hol végzünk, ennek itt vége kell legyen. Semmi létjogosultsága nincs.

„Délczeg feliratos Ceolin mez van?” bővebben