Mastodon

Valószínűleg nem csak az utolsó percekkel van itt a baj, hanem az összes többivel is

Bp. Honvéd – Mezőkövesd 2-3

  • 7. perc // 0-1
  • 17. perc // emberelőnybe kerülünk
  • 69. perc // 1-1, vagyis egyenlítünk az emberelőnyünk 52. percében
  • 82. perc // 2-1, vezetünk az emberelőnyünk 65. percében
  • 85. perc // 2-2, Batik bénázik, egyenlít a Kövesd az emberelőnyünk 68. percében
  • 93. perc // 2-3, Batik kéz, tizenegyesből újra vezet a Kövesd az emberelőnyünk 76. percében

A Fradi ellen 67 percet játszhattunk emberelőnyben (0-1-nél), és érdemi veszélyeztetés nélkül hoztuk le vereséggel a meccset. A Kövesd ellen 77 perc emberelőnyt kaptunk (0-1-nél), ugyanúgy hazai pályán, viszont most legalább voltak helyzeteink, azonban Antal talán életében először jól védett ellenünk, vagyis a végén így is kikaptunk.

Nincsenek szavak, még most, másnap sem.

(címlapképünk: a meccs egyik legjobb pár perce, amikor nem láttunk semmit belőle)

„Valószínűleg nem csak az utolsó percekkel van itt a baj, hanem az összes többivel is” bővebben

Egész pofás kis meccset játszottunk a penetráns csatornaszagban

A gyomrom fordult ki, olyan büdös volt a második félidőben a fehérvári stadionban. Elképesztő csatornaszag, nem is értem, hogy gondolják, hogy lehet ilyen körülmények között NB I-es meccset rendezni?

Aztán kiderült, eleve csak nyomokban próbálták meg. A csak készpénzes (helló, 2021!) büfé például valahol a hetvenvalahányadik percben lehúzta a rolót, miközben az ígéret szerint, a kurva repoharat akár a meccs végén is vissza lehet váltani. Remélem, hogy két évvel az EL-csoportkörös szereplés után nincsenek olyan filléres gondok Videotonban, hogy az a párszáz 350 forintos repohár betéti díja is számítson.

Természetesen a Videotonnak megírjuk a kérdéseinket, hogy pontosan miként gondolták ezt a tokenes visszatérítést a bezárt büfében. Mert az idő előtt bezárás egy nagyon tróger dolognak tűnik, és nem a 350 forintos betétdíj, hanem az elv miatt.

„Egész pofás kis meccset játszottunk a penetráns csatornaszagban” bővebben

Mint majom a farkának

Bp. Honvéd – Kisvárda 2-1 // osztályozókönyv

Első dolgom volt kikeresni Machach góljának előzményét a Médiaklikken, azonban csalódnom kellett, mert a közvetítésben nem szerepelt. Annyi látszik mindössze egy pillanatra, hogy Zsótér igazgatja a labdát, hogy Batik sűrűn magyarázva fut be a kapu elé, viszont amikor a rendező visszavált a szabadrúgásra, már csak Machach áll a labda mögött.

A helyszínen, illetve egyéb szemlélők megfigyelése alapján annyi történt, hogy Zsótér végezte volna el a szabit az utolsó percben, azonban a csapatkapitány (cséká!) Batik egyszerűen más döntést hozott a pályán, és Machachra bízta a dolgot. Arra a Machachra, akiről még Ferenc testvér is azt nyilatkozta, hogy edzésen sem látta szabadrúgást lőni. (Nyilván túlzott.) (Remélem.)

„Mint majom a farkának” bővebben

Ezt a posztot akár Lukic is írhatta volna, amíg várt Tamás beadására a harmadik gólunk előtt

Gyirmót – Bp. Honvéd 2-4

Szeretem az olyan meccseket, mint a gyirmóti volt. Kicsit visszahozta azt a kupahangulatot, amit talán hiányoltam múlt héten, Balmazújvárosban.

Kellemes idő, kellemesen sok szurkoló, könnyednek mondható győzelem, satöbbi. A meccs is inkább volt a lelátón egy jófajta happening, ahol mindenki úgy érezhette jól magát, ahogy épp kedve volt. A szurkolás pedig angolosan, történt, ahogy történt, és valahogy mindig történt, mindig volt valami.

Mondom, hangulatra tipikus szeptemberi kupa, és ez így van jól. Hadd élvezzük végre mi is a meccseket, lassan kezdtük elfelejteni, milyen jó dolog tud az lenni. Balmazújváros és Gyirmót kettő, pénteken jöhet még egy a Bozsikban.

„Ezt a posztot akár Lukic is írhatta volna, amíg várt Tamás beadására a harmadik gólunk előtt” bővebben

Legalább sima volt, és a csapat mellett mi is élvezhettük kicsit a labdarúgást

Mondjuk Baráth gólja akkora méteres les, hogy alig hiszem el, volt partjelző, aki képes volt benézni, viszont a meccs képe alapján masszívan lilaködös lelkületű nyíregyi drukker legyen a talpán az, aki szerint a nyilvánvalóan szabálytalan második gólunkon ment el a meccsük.

Egykapuztunk, illetve eleinte kapufáztunk, miközben egészen szép dolgokat csináltunk. Nem szimplán az osztálykülönbség jött ki a két csapat között, mert azt pontosan tudjuk, hogy ha valaki, akkor mi pont képesek vagyunk egy pillanat alatt bármilyen osztálykülönbséget eltüntetni, hanem valami egészen furcsa felszabadultság látszott rajtunk – ahogy az szokott Balmazújvárosban.

[? Meccsvideó a meccslapon.]

„Legalább sima volt, és a csapat mellett mi is élvezhettük kicsit a labdarúgást” bővebben