mert célunk csak egy van
FTC – Honvéd 1-0
Az ítélet nem érdekel túlzottan, azt mondták rá, hogy les, akkor legyen les. Azt is mondhatták volna (támogatva a támadó csapatot), hogy nem les, de nem azt mondták.
Engedjük el, hogy az Üllőin, fordított helyzetben talán nem les, esetleg más stadionban, mert nyilván ennél függetlenebb és átláthatóbb a VAR. Pláne a magyar.
Az viszont vicc, hogy öt percig állt miatta a játék.
„Egészen nevetséges szintre süllyedt a videóbíró” bővebbenBp. Honvéd – ZTE 2-2
Több dolog kavarog bennem több szinten. Az egyik kavargás tájegységileg a hasamban fedezhető fel, a másik pedig a fejemben. A hasban lévőre egyszerű magyarázatom van: alapvetően a tegnap elfogyasztott sörmennyiséggel van szoros összefüggésben. A fejben lévő, és ott lüktető viszont egy hatalmas katyvasz, amiből nem hinném, hogy ki tudok keveredni a poszt végére, ezért meg sem próbálom.
Kavargóként ott van kapásból azt Erik a viking klasszikus jelenete, amikor elsüllyed Atlantisz, azonban az atlantisziak egyszerűen nem akarják észrevenni, aztán a Kafkaz A változás szele című klasszikusának dalszövegrészlete:
„Milyenferi? Az.” bővebbenne csináld már
2-2-nél kínunkban énekeltük.
szórakozzál mással
ne velünk
ne hagyd abba
táncolj újra
megint nekünk
feri segíteni kell
gyere vissza
feri segíteni kell
gondold újra
feri segíteni kell
gyere vissza
feri segíteni kell
nekünk
(de komolyan)
Paks – Honvéd 2-3
Amikor arról beszéltünk, hogy egymillióból csak egyszer lehet ilyen pechünk (Debrecen, Debrecen, Mezőkövesd, Felcsút, Újpest, mittudomén), akkor felmerül a kérdés, hogy egy olyan meccsen, ahol két megpattanó (hovatovább szinte öngól), egy helyzet nélkül kapott, majd mázlival becsorgó utolsó utáni perces tizenegyessel nyersz, az micsoda? Lépjünk egy nagyságrendet, és mondjuk azt, hogy egy a milliárdból?
Tanult kollégám írta tegnap a meccset követően: Ferinek a csúcson kellene abbahagynia.
[összefoglaló videó egyelőre az m4sport oldalán érhető el]
„Öt az egymillióból, mínusz kettő az egymillióból, az pontosan három az egymillióból – ennyivel még legalább tartozik a sors Ferinek” bővebbenBp. Honvéd – Újpest 1-2
pre: azzal a szomorú hírrel kell indítanunk, hogy vasárnap reggel (9:30) még mindig Horváth az edző és Kun az ügyvezető a klubnál.
Úgy látszik, alig egy hónap alatt harmadszor is bejött a híres egymillióból egy. (l. címlapképünk) Elhiszem, mert maga az edzőnk nyilatkozta, szóval így kellett lennie. Hogyaszongya:
Az elmúlt öt meccsünkből három volt olyan, ami szezononként egyszer forduló elő. (…) Ez egy hihetetlen pechszéria, saját magunkat intézzük el minden meccsen.
Jogos, magunkat. Persze az is igaz, hogy nulla játékunk van, semmi előremutató, egy épkézláb labdakihozatalra is képtelenek vagyunk, még akkor sem, ha egyáltalán nem támadnak le minket — vagyis magunkat verjük meg. Viszont ha nagy ritkán nyerünk, akkor ahhoz ugyanúgy semmi közünk, hiszen ott nyilvánvalóan az ellenfél verte meg saját magát. Mi egyszerűen képtelenek vagyunk bármire, ami a futballra hasonlítana.
„Feri szerint a közel lehetetlen az új valószínű, vagyis a Horváth takarodjot is úgy kell érteni, hogy: maradj!” bővebbenBp. Honvéd – MTK 3-0
legyen az, hogy minket is megvásároltak kilóra! A klub, a vezetőség, a tábor. Mindenki mindenkit. (Számlaszámunk után itt lehet érdeklődni, tárgyajándékokat előzetes egyeztetés után tudunk fogadni. – a szerk.) Vagyis most úgy fogjuk mindenben a rosszat keresni, fanyalogni, hogy közben jól csendben maradunk. A lényeg a következetesség.
Például ott van rögtön a büfé. Eddig az idény messze legjobb aprósága volt, hogy lehetett rendes sört (Horizont, Easy A) inni a stadionban! Tegnap viszont már nem, helyette szenvedhettünk a Borsodi Mesterrel. Kell a francnak. Állítólag – alig hat meccset követően máris – új cég vette át a szolgáltatást. Köszönjük. Sör legalább már nincs.
„Ha nem tudunk mit fikázni, akkor inkább nem írunk semmit, sőt” bővebben
