de tényleg.
Kategória: Beszámoló
45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen
Az évad egyik legócskább első félidejét a szezon egyik legjobb második félidejével próbáltuk feledtetni az MTK Fáy utcai albérletében – sajnos kevés sikerrel. Pedig a második 45 perc alapján tényleg megérdemeltük volna minimum az ikszet – ha nem a három pontot. „45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen” bővebben
Figyelmetlenség, figyelmetlenség, kapuskérdés
Ciki, mert igazából azt várnátok most, hogy a tévés közvetítés hiányában okosságokat fogok írogatni a tegnapi meccsről, pedig nem. Egyrészt mert hiába remek a kilátás a Sóstó stadion vendégszektorából, azért annyira nem fasza, mint a MOL-terasz sajtójából, így nehéz bármi érdemlegeset megállapítani objektívan, másrészt valahogy úgy alakult, hogy mindenre figyeltünk, kivéve a meccsre.
Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár
Iszonyat hangulatosan indult a mai napom, hogy aztán iszonyatosan szarrá ázzak, de legalább megvan a továbbjutás (és remélem nincs meg egy remek megfázás). Bevezetőnek ennyi elég is, akit érdekel a „Régi idők jellegű pesti focikalandjaink” sorozatunk, az ne habozzon, lapozzon. „Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár” bővebben
Utálom ezt írni, de így ki lehet kapni…
Sajnos bejött az a babona-megérzésem, hogyha a Fradi nem 100%-osan fordul ránk, akkor baj lehet. Nyilván nem ez a fő ok persze, de valahol én is kapaszkodókat keresek, mert nem vagyok vidám. A Fraditól sosem jó érzés kikapni, nem egy felemelő dolog látni a VIP-ben pöffeszkedő divatharcosok kéjes mosolyát, ahogy gúnyosan táncolnak a 2:1-es „hősies” győzelem után a vendégtábor felé. És mégis, ráadásul pont ezért, no meg a csapat miatt, aki megtettek mindent, amit lehetett, meg a vendégtábor miatt, akik annál is többet, a szomorúságon kívül nincs rajtam a szokott világvége-hangulat. Így tényleg ki lehet kapni.
Csak persze szar érzés. „Utálom ezt írni, de így ki lehet kapni…” bővebben
Kamber Gyuri be..szta a happy endet
Semmi sem alakult úgy, ahogy vártam, de ennek most kifejezetten örülhet mindenki. Elállt az eső a meccs nagy részére, Vernes Rikárdó akkorát hajtott, mint egy csúcsidős Forrai Rambó, a meccs végén pedig nem számunkra jött a vészterhes fordulat. Komolyan, csak kapkodom a fejem. „Kamber Gyuri be..szta a happy endet” bővebben
„Felcsúti” formában
Jah, kb így tudom összefoglalni két szóban a tegnapi meccset. Jobban nyomtuk, mint a Vasas ellen, de a ‘csút elleni meddő fölényen nem tudtunk túlnőni. Helyzeteink voltak, tán nagyobbak is, mint a gyakadémia ellen, mégis 0:0 lett a vége, ami, ha azt nézzük, hogy a második helyezett Hali otthonában értük el, nem rossz eredmény; ha pedig azt, hogy a Bohócban az előre-eldöntött-tény-hogy bajnokok-lesznek-idén Fradit leszámítva bárki, bármikor verhető (sőt, a Zseljóból kiindulva még ők is), akkor megint aggódhatok, hogy hiányozni fog a Sz’helyen hagyott két pont. „„Felcsúti” formában” bővebben
A lendület alábbhagyott (?)
Két hete nem igazán bánkódtam a tanyaközpont elleni iksz miatt, illetve persze dehogynem, csakhogy azzal tudtam nyugtatni magam: ez van, ez egy ilyen idény lesz, hullámzunk majd, mint a Balaton az első fokú riasztáskor, de hát ez a fiatal keretek velejárója, még mindig jobb így, mint 10 db Alfi Lacalle-lal meg Adewunmival égni 20 néző előtt. Pakson is szívtunk, aztán jött egyből két jobb meccs. Majd leverjük a Vasast.
Nos, a Vasast ma nem vertük le. Nagyon nem. „A lendület alábbhagyott (?)” bővebben
Nem jött össze, de van ez így: közhelyes, de tényleg így gondolom
Megint egy Kretens idézet jut az eszembe, mint a csabai beszámolóban, úgy látszik most ilyen kretén időket élünk, ez már csak így megy. Egy ’97-es WigWam-os koncertfelvételen szól le Hemü énekes a mindenféle (ám persze jellemzően gyors) dalokat berendelgető punkoknak, hogy „…nem lehet mindig géppuska vázzeg„. Hát sajna ez ránk is igaz ebben a szezonban, nem lehet mindig géppuska, pedig ha valamikor, ma kellett volna egy gyorstüzelő. „Nem jött össze, de van ez így: közhelyes, de tényleg így gondolom” bővebben
Meccstéma: TÚRA.
TÚRA, igen így, csupa nagybetűvel. Már tegnap írtam, hogy a szombati Békéscsaba-út bizony bekerült a szűkebb Honvédemlék-elitembe, olyan útjaink mellé, mint a két évvel ezelőtti őszi kaposvári őszköszöntő, a 2011-es menetelés Debrecenje, vagy épp a tavaly őszi BKV-s hangulatkirálykodás. És igen, nem kerülhető meg, hogy jó érzés megint túrahangulatról, életérzésekről írogatni ahelyett, hogy „minek csináljuk már ezt az egész Honvédozást„, „ismét jó volt megverten hazaautózni„, stb. Ehelyett most jöhet egy igazi régisulis, az ős csakblog-időket idéző hangulattolulásos útibeszámoló. „Meccstéma: TÚRA.” bővebben