Beszámoló // Csak a Kispest!

Massimo Morales szelleme megjelent a Hungária körút felett, és ahelyett, hogy elfújta volna a szél, ránk telepedett egy délutánra

Bp. Honvéd – FTC 0-0

Óriási hálával tartozom a gyógyhatású készítményeket fejlesztő és terjesztő iparágaknak, mert ha ezt a meccset a tévében kellett volna néznem, tutibiztos, hogy elkapcsolok róla. Bármire. A helyszínen, társaságban, az izgulás állapotát felvéve még szo-szo, sörrel elment, de az objektív valóság szörnyűségén mindez semmit sem változtat.

Jelen helyzetünkben az egy pont kevés, és jelen helyzetünkben az egy pont még a Fradi ellen is kevés, mert az ilyen, Fradi ellen belefér kezdetű szövegekhez tartozó pontokat már otthagytuk Diósgyőrben, Pakson, elvitte a Debrecen, a Kisvárda, vagyis ha valami nem maradt az a mozgástér.

bővebben

Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!

Nb3-on voltunk, hangulatkodni

Szombat este Kassai lefújta a meccset és persze az abisszikus mélységű kispesti önsajnálatunkban fetrengés épp tort ült a társaságon, mikor Ábel utolsó sörének zárókortyai között bedobta, hogy holnap a Bélával mennek BKV – III. kerületre, nem jövünk-e mi is, én pedig elgondolkoztam, mert BKV-meccsen utoljára 2014 tavaszán voltam, ahol Tischler óriásit hegesztett 40-ről a nyugdíjközeli Vezér Ádinak, utána magán a pályán pedig a Vérhódos MK-meccsünkön, az is 2014, csak ősz. Szóval már bólintottam volna egy feltételes igen-t, amikor Hanta szokás szerint teljesen más irányba nézve közölte, hogy ők Honvéd-Szabadkikötőre mennek Csepelre, ráadásul az utóbbi pályájára, ami viszont még ismeretlen stadionka, így mindannyiunkat felizgatott. Végül jött a vasárnap délután, és Ábel eltűnt az éterben (valszeg mégis BKV-ra ment), én azonban felkerekedtem, hogy Hantáék mellé társulva fedezhessek fel egy új sporttelepet és ránézzek a kadétjainkra, hogyan is állnak a nagy fejlődésben.

bővebben

Szimpatikus vesztes, szimpatikus edzővel, ez tök jó, csak sehova sem vezet

Mivel mostanra jutottam el oda, hogy legyen időm írni a tegnap tapasztaltakról, volt rá érkezésem, hogy még este beleolvassak a kommentárokba és az ilyen-olyan közösségi felületeken történő eszmecserékbe, szurkolói kinyilatkoztatásokba. A helyzet az, hogy azoktól sem lettem boldogabb, ha már maga meccs nem lett volna elég. A következő bekezdésekben így – előre szólok – ellene megyek a közhangulatnak – hogy rohadjak meg.

bővebben

Ízlések és pofonok

Újpest után, szünet előtt

Szép támadásokkal fűszerezett győzelmet izzadtunk ki az Újpest albérletének vendégeként, és ahogy az szokott volt lenni, a kommentszekció túlteng az örömtől, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hetekben az öntemetéstől. Régi jó kispesti szokás szerint nem tudunk egyenesen ülni ennek a rozoga vörös-fekete csataménnek a nyergében, de hát mikor tudtunk?

Az új kispesti korszakot kritika nélkül imádó kollegák nyugodtan lapozzanak a következő #napikispest posztig, mert vigyázat, nem a feltétlen örömködésről fog szólni a poszt – igaz, nem is a korábbi időszak visszasírásáról, de jobb a békesség.

bővebben

Ismétlőjelbe tehetjük a múlt heti beszámolóposzt címét

Mélyül a gödör és csúszós a fala | Bp. Honvéd – Debrecen 2-3

Na, ma este jön az első most-vagy-soha meccsünk!– mantráztam előbb egész nap magamnak, majd késődélután pedig az egy hét igazolt távollét után végre visszatérő Öcsémnek a pálya fele menet. Mindehhez persze kötelező RW-nyavalygással hozzátettem: most még bizakodok, aztán hazafele majd sírni fogok. Hogy is van Hanta örökbecsű idézete Verebes Mágustól? „Egyszerűen nem tudok tévedni ebben a rohadt futballban”? Hát, rohadjak meg, én sem.

bővebben