Mastodon

Kategória: Osztályozókönyv

Pár érdekesség a Karcag elleni meccsről

Honvéd–Karcag 5–2

Majd később lehet, hogy lesz rendes poszt, azonban most csak pár szóra és egy osztályozókönyvre van időm.

egy. // Somogyi Tamás lett a legfiatalabb akadémistánk, aki bemutatkozhatott a felnőtt csapatban. A játékjogosultság elméleti minimuma a szabályok szerint a 16. születésnap, ami a szökőnapokkal is számolva legalább 16*365+3=5843 napos életkor lehet. Eddig a rekordot Keresztes Noel tartotta a maga 5893, tehát +50 napjával, amit most az augusztus 19-én született Somogyival sikerült letornázni 5885, tehát +42 napra. Mellékesen augusztus 17-én és 24-én is játszottunk, ha a történet tisztán a rekordokról szólna. Az előbbi még nem lett volna jó, az utóbbi, vagyis a Csákvár elleni meccsel viszont a +5 napját utólag nagyon nehéz lenne megdönteni.

öszehasonlításképp. // Puskás például viszonylag idősen, 6092 vagyis +249 naposan mutatkozott be, a legfiatalabb pedig valószínűleg Jenni (Jeny) Rudolf volt, akinek az első ismert meccse 1917. március 4-én egy Fővárosi TK elleni 1:1. Az 1901. március 2-án született Jenni ekkor minddössze két nappal volt túl a 16. születésnapján (4846 nap).

„Pár érdekesség a Karcag elleni meccsről” bővebben

Szamosi berobbant, Tujvel továbbra sem öregszik, Zuigeber és Medgyes pedig egymással harcol a figyelemért

Osztályozókönyv, első hét forduló.

Idő hiányában nagyon elmaradtunk a meccseket követő osztályozókönyvek értékelésével, ezért most egy szuszra fogunk mindent bepótolni. Az osztályozás módszere az évek óta szokásos:

  • minden meccs után ki tudjátok emelni a legfeljebb három legjobbat azok közül, akik legalább 30 percet játszottak,
  • az adatok véletlenszerűen kerülnek kiértékelésre, vagyis az összes válasz véletlenszerűen kiválasztott 85 százalékát vesszük figyelembe (így kevésbé érzékeny a végeredmény az ritkán előforduló, és így mintázaton kívüli válaszokra),
  • lehet osztályozni továbbá a mecset, valamint megtippelni az év végi helyezésünket.
„Szamosi berobbant, Tujvel továbbra sem öregszik, Zuigeber és Medgyes pedig egymással harcol a figyelemért” bővebben

Nem az igazi, de legalább győzelem

Honvéd–Békéscsaba 2–1

Legalább nyertünk.

Simán benne volt, hogy már az első percektől futnunk kell az eredmény után, ahogy az is benne volt, hogy az utolsó percben elbukunk két pontot. Viszont cserébe azt sem mondhatjuk, hogy legalább a kettő között miénk volt a meccs, mert nem. (Érdekes, hogy mindhárom gól úgy született, hogy előtte a kapusok nagyot védtek, és a kipattanót lőtték be.)

„Nem az igazi, de legalább győzelem” bővebben

Mondjuk én nem értek hozzá, de azért megpróbálkoztam volna azzal, hogy helyzeteket alakítok ki, mert

Kecskemét–Honvéd 1–0

úgy tudom, de javítsatok ki, ha tévednék, hogy helyzetből (és lövésből) lesz a gól. Nem a gólya hozza, nem a Mikulás teszi az ablakba kitett csizmába, nem az önkormányzatnál kell igényelni, és így tovább.

Az tök jó, hogy feljutóként, feljutásra esélyesként akarunk viselkedni, azonban az nem abból áll, hogy eljátsszuk a külsőségekben, hanem van egy igencsak fontos része, mégpedig a pályán nyújtott teljesítmény. Márpedig ez a kecskeméti, még úgy is, hogy felszabadultak Gera edzősége alól, szóval ez a kecskeméti másodjára is szörnyű volt.

„Mondjuk én nem értek hozzá, de azért megpróbálkoztam volna azzal, hogy helyzeteket alakítok ki, mert” bővebben

Hiába volt közel egy meccsnyi foci a pályán, mégis csak az utolsó pár perc fog megmaradni, amikor szinte játékban sem volt a labda

Honvéd–Csákvár 3–1

Igazán kellemes meccsnapra sikeredett a vasárnap: előbb baráti sütögetés a Wekerlén, később vergődés a szembe sütő naptól, de legalább vezetünk, hőbörgés, hőbörgés, ezek tényleg parasztok, viszont megvan a győzelem, utána ünneplés, jó hangulat, valamint születésnap és banánpálinka. Kettőre otthon is voltam.

Ami viszont fontos: visszakaptam a kabalasapkám, rajtam volt a sorozatban győztes póló és a csapat is újra fehérben játszott. Van még kérdés, hogy a babonák működnek, vagy mindenki meg van győzve?

„Hiába volt közel egy meccsnyi foci a pályán, mégis csak az utolsó pár perc fog megmaradni, amikor szinte játékban sem volt a labda” bővebben

Amikor a babona és a statisztika is ellened játszik, akkor abból nem sok jó sülhet ki

Ajka–Honvéd 1–0

Csak a szokásos: ismét a pályaudvari velős piritós volt egyedül értékelhető Ajkán.

Persze, lehet mondani, hogy megvoltak a helyzeteink, hogy hajtottunk, hogy ment mindenki előre, azonban vannak olyan napok, amik egyszerűen el vannak átkozva, amikor semmi sem jön, semmi sem jöhet össze. Mint például májusban Szegeden. Azt megúsztunk 0–0-lal, most nem.

[Babona biturbó] Már a meccs előtt rosszat éreztem. Pisti nyilván otthon felejtette a kabalasapkám, erre én, jó az iksz is felkiáltással nem vettem át a kabalapólót, mert pontosan tudom, hogy csak együtt működnek. Aztán beérve jött a következő megdöbbenés: sárga mez. Nabazmeg, itt senki nem akar nyerni? (Vagy egy másik lehetséges magyarázat: ezt a meccset az ajkai szertáros nyerte meg a hazai fehér kiválasztásával.)

„Amikor a babona és a statisztika is ellened játszik, akkor abból nem sok jó sülhet ki” bővebben

Lassan a fordított is sima lesz?

Szentlőrinc–Honvéd 1–2

Attól félek, sokáig emlékezni fogok erre a meccsre. Persze, nyilván nem azért, mert fordítottunk, az ilyesmi lassan elvárás lesz felénk, hanem mert olyan piszokmód fájt a jobb lábam egész nap, hogy sírni tudtam volna. (Nagyon rosszul viselem a fájdalmat.) Rossz volt állni, rossz volt sétálni, ülni se jobb, ráadásul gyakorlatilag lehetetlen, annyira tömött a lelátó. Mindenhol máshol kellemes füves placc, azonban a világos vászonnadrágomnak valószínűleg a végét jelentette volna, ha ott táborozok le. Ebből szenvedés lesz.

„Lassan a fordított is sima lesz?” bővebben

Ismét sima volt

Honvéd–Budafok 3–0

Eddig minden a terveim szerint alakul. Idézném magamat július elejéről:

Az első pillanattól dominálni kell, már az első ellenfelet mind játékkal, mind fizikummal, mind erőszakossággal a földbe kell döngölni, legyen az bármilyen szimpatikus kiscsapat. Aztán a másodikat, harmadikat, negyediket is, hogy meglegyen a tekintély. Szeptember elejére nagyjából 15/15 ponttal és 20-3-as gólkülönbséggel kell állni.

A Videoton sima hármas volt, a Budafok megúszta hárommal, a Videoton ellen négy sárga és egy kétsárgás piros, a Budafok ellen öt sárga. Van közte pofázás, szükségtelen durvaság, és sima fault is. A fizikumra sem lehet panasz, és mindkét ellenfél edzője kimelte, hogy mennyivel előttük járunk.

Elégedett vagyok.

„Ismét sima volt” bővebben

Nem gondoltuk, hogy ennyire sima lesz, pedig akár hihetnénk is magunkban az elmúlt hónapok alapján

Videoton–Honvéd 0–3

Meg kell állapítsam: mégiscsak szeretek meccsre járni. Van, amikor csupán a lábam visz ki, hiszen ott kell lenni, számomra úgy normális, úgy értelmezhető a világ, ha ott vagyok a meccsen. És vannak a tegnapihoz hasonló napok, amikor nem csak fizikailag vagyok jelen, hanem úgy is érzem, hogy Meccsen – így, nagybetűvel: Meccsen – voltam. Az ilyen napok erősítik meg az emberben: futballszurkolónak lenni tényleg nagyszerű dolog. Kiváltképp kispestinek.

(További nagy előnye a mérkőzések helyszínen való megtekintésének, hogy félidőben nem tolják a pofánkba a propagandaegyperceket.)

„Nem gondoltuk, hogy ennyire sima lesz, pedig akár hihetnénk is magunkban az elmúlt hónapok alapján” bővebben

Vége (júliusban újra kezdjük)

Vasas–Honvéd 2-2

A minimumprogram nagyjából összejött:

  1. nem lett bajnok a Felcsút,
  2. kiesett a Videoton,
  3. nem jutott fel a Vasas,
  4. bennamradt az NB III-ban a Haladás,
  5. és sajnos a Gyirmót esett ki, nem pedig az Ajka.
  6. Még az lenne jó, ha nem jönne fel a Mosonmagyaróvár. Az osztályozókat hamarosan sorsolják, a meccsnapok június 1. és 8.
„Vége (júliusban újra kezdjük)” bővebben