Mastodon

Kategória: Osztályozókönyv

Osztályon felüli mérkőzésen

Kispest–Vasas 3–1

Hát igen, megint az volt, ami sajnos csak nagyon ritkán lehetséges az NB II-ben: komoly, látható tétre meccset játszani.

  1. A mindenkori Bozsikban eddig rajtunk kívül senki sem ünnepelhetett bajnoki címet. A közelmúltban például a Videoton kétszer is megpróbálta (2011: hol a fieszta? 2017: elveszem a piros pólód), de persze semmi. Ahogy azt kell.
  2. Kispest–Vasas, és bár már mindkét csapat feljutott, a bajnoki cím egyelőre nem dőlt el. Számunkra ebben a bajnokságban valójában egy név, egy ellenfél volt: a Vasas.
  3. Teltház, látvány, miazmás. 6627 a hivatalos nézőszám.

Ez a csapat nem először villant jó játékot, amint valódi tétre kezd játszani. Az első félidő se volt kutya, azonban a másodikat egész biztos újra fogom nézni a héten legalább egyszer. Még viccelődtünk is azonban meccs után, hogy az 1. fordulóban, Videotonban volt utoljára ilyen félidőnk. Vagyis az 1. forduló első félideje és a 29. forduló második félideje között volt 28 legfeljebb közepes meccsünk.

„Osztályon felüli mérkőzésen” bővebben

A minimumprogram teljesítve: NB I.!

Szeged–Kispest 0-0

ez a poszt inkább az érzelmekről szól, mintsem a történésekről.
kéretik így kezelni.

1072 nap a másodosztályban. Közel három év. Iszonyatosan sok idő. A klubtörténet első élvonalbeli bajnokija (1916.09.03.) és az első érem, egy ezüst megszerzése között (1920.06.20.) is mindössze 1386 nap telt el. Abban a mezőnyben, abban a magyar futballban érmet szerezni egyáltalán nem volt kis dolog. Gondoljunk bele, a korszakban a magyar foci az angol, uruguayi, argentín, dán és skót mellett/mögött az első öt-hatba tartozott a világon. (A témáról részletesen Szegedi Péter második tanulmányában olvashattok ebben a kötetben. [106. oldal])

A kétezer-húszas évekre aztán eljutottunk oda, hogy harmadszori próbálkozásra sikerült egyáltalán feljutni az NB II-ből.

„A minimumprogram teljesítve: NB I.!” bővebben

Nem érdemes magyarázni, ez újfent szánalmas volt

Kispest–Soroksár 0-0

Sorozatban a harmadik hazai meccsünket voltunk képtelenek megnyerni, a haladás mindössze annyi, hogy most legalább nem kaptunk ki. Micsoda boldogság.

Pedig a saját kezünkben volt a sorsunk: amennyiben négy meccsből négyet nyerünk, bajnokként juthattunk volna fel. Erre az első adandó alkalommal, egy végtelenül alsópolcos, kiesőgyanús csapat ellen ellen feltettük a kezünket, hogy kösz, nem.

„Nem érdemes magyarázni, ez újfent szánalmas volt” bővebben

Belátható távolságban az NB I.

Mezőkövesd–Kispest 1-2

_feljutómatek

  • a Mezőkövesd kiszállt, ami egyben azt is jelenti, hogy harmadiknál rosszabbak idén már nem lehetünk.
  • a Vasas feljut, ha legalább annyi pontot szerez otthon a BVSC ellen, mint a Kecskemét Karcagon. Magyarul, ha ma nyer a Karcag, akkor feljutott a Vasas.
  • mi gyakorlatilag feljutunk, amennyiben a Karcag megveri a Kecskemétet. (+12 pont négy meccsre, és bár győzelmekben behozható, egy +16-os (24 vs 8) gólkülönbséget is el kéne tüntetni közben.)
„Belátható távolságban az NB I.” bővebben

Húsz perc semmire sem elég, pláne amikor minden összeesküszik ellenünk, ráadásul, mert miért ne?, Fórizzsal is súlyosbítjuk a saját helyzetünket

Kispest–Kozármisleny 1-2

Az első húsz perc kifejezetten tetszett. Volt tempója, voltak helyzeteink, egész jól játszottunk. Még meg is jegyeztem a mellettem állónak, hogy ez jó, ez tetszik.

Aztán mintha nem is lett volna, úgy tűnt el. Fokozatosan, bár sebesen, és hirtelen azt vettük észre, hogy unatkozunk, hogy ez megint kevés.

És ahogy kell, mivel mi ismét nem lőttük meg a gólunkat, előbb jött a szokásos hatalmas Tujvel-védés, majd a semmiből kaptunk egyet (megpattant). Hiába egyenlítettünk, és hiába hittem el ekkor, hogy megfordíthatjuk, hamar jött a hideg zuhany, és a második (ez is megpattant).

„Húsz perc semmire sem elég, pláne amikor minden összeesküszik ellenünk, ráadásul, mert miért ne?, Fórizzsal is súlyosbítjuk a saját helyzetünket” bővebben