Osztályozókönyv

Nulla

BVSC – Honvéd 0-0

Talán húsz percet bírtam nézni a meccsből, amikor hirtelen egészen új értelmet nyert a nulla, a semmi, a nyista, a miazmás a fejemben. A pályán ugyanis az történt, ami elvárható volt – és ami nagyon, de nagyon kellemetlen a jövőre nézve. Egyszerűen letudni akarták, ahogy a kilátástalanságba belefásulva mi is. A baj csupán az, hogy tavaly ősz eleje óta az egész idényt csak letudni akarták, és ez meg is látszott a csapat teljesítményén. Pedig ha akarunk valamit a jövőtől, akkor az ilyen meccsek pont arról szólnak, hogy megtanuljunk minden, de tényleg minden pillanatot komolyan venni, amikor kivisszük magunkon a mezt a pályára.

Inkább beszélgettem, és örültem néhány rég nem látott ismerősnek. Annyira tiszteltem meg a pályán szórakozókat, mint ők engem. Konkrétan hetven percen át a pálya felé sem néztem. Mégis minek? Mit láttam volna? Majd elolvasom másnap, hogy „megvoltak a helyzeteink, csak be kellett volna rúgni őket”. Szinte egész idényben ezt mantrázták, aztán azokat a helyzeteket valamiért legközelebb sem rúgtuk be.

Ráuntam az egészre.

bővebben

Helló, Ivan, helló, motiváció!

Honvéd – Gyirmót 2-2

Hétfő délután kettő múlt, ráadásul ünnepnap, ilyenkor már rég kint szokott lenni az összefoglaló és az osztályozókönyv az előző napi meccsről. Ezzel szemben ma még azt sem tudom miről írjak, mert nemhogy írni, gondolkodni sincs nagyon kedvem. Idény végére egyszerűen elvesztettem a motivációm.

A kötelezőket viszont le kell tudni.

A bentmaradás megvan, a feljutásról már az ősz közepén lemondhattunk, és még azt sem állíthatjuk, hogy bármi előremutató dolog történt volna velünk az idény során. Lejöttünk az NB II-be – és lébecoltunk egy évet.

Hiába a sok saját nevelés, hiába a hazai szinten sok szurkoló, a Kispest valahogy elveszett az egészből. Egyszerűen az nem mi vagyunk, hogy a bentmaradásért kelljen heteken át matekozni a másodosztályban. A kilátástalansággal önmagában nem lenne bajom, hiszen negyvenes vagyok, a fél életem erről szólt, azonban az a fajta kilátástalanság és disszonancia, ami jelenleg körülveszi a klubot, az simán öli a lelket, és igen, elveszi a motivációt.

bővebben

Bentmaradtunk!

Ajka – Honvéd 0-2

Tujvel szeptemberben lesz 41. Én minap múltam 44. Mivel én vagyok az idősebb, azt mondom az egyik első félidei védése alapján: Tomás, innentől tegezhetsz. Aztakurva. De tényleg.

Nagyon kellett pár védése, hogy egyáltalán meccsben tartson minket. Aztán találtunk egy gólt az első félidő végén: Kerezsi elment, a passzát pedig Krajcsovics bekotorta. A második félidőben Kerezsi ráduplázott, indulhat a fiesztal.

bővebben

Minden pillanatában értékelhetetlen dolgok történtek a pályán

Honvéd – Vasas 0-3

Sikerült valami egészen szánalmas teljesítményt nyújtani hétfő este. Lehet, hogy Csertői értékelni tudja az első húsz percet, és ziccerekről beszél, azonban ilyenkor jusson eszünkbe, hogy az egyik alkalommal (19. perc) Bobál az ötösön akkora luftot lőtt, hogy bedobás(!) lett végül a beadásból.

Eleve a meccsnek úgy mentünk neki, hogy Benczenleitner eltiltott, Futács sérült (hahahaha), Holman nincs, Kálnoki-Kist pedig valószínűleg kitették a keretből egy öltözői ügy miatt. Valójában közülük egyedül Benczenleitner tekinthető hiányzónak, azonban jól mutatja, hogy mennyire rövid a padunk, illetve milyen mentális állapotban lehetnek egyes játékosok, pláne ha csapatként akarunk rájuk gondolni.

Aztán játszottak egy meccset, ahol az első félidő végén mentek egy csúnya negyedórát kiállítással, három kapott góllal, téve mindezt a kispad asszisztálása mellett. A második félidő még akkor is értékelhetetlen, ha beleszaró Vasas miatt nem kaptunk újabb gólt.

Összeomlás, teljes összeomlás, és tök mindegy, hogy esetleg volt húsz jó percünk az elején, vagy sem, mert még ha igazságtalanság is ér a pályán, pillanatok alatt ki fog derülni, hogy az a húsz perc valójában mennyit ér. Esetünkben pont semmit, és felesleges kiindulni is belőle, hiszen láthattuk, hogy mi következik belőle.

Mint egy középkori gépezet, ahol az egész működésért egyetlen bütykös tengely volt a felelős, és amikor a bütyök letört, akkor a gépnek is vége lett. Egy dolgot tudott, az se volt valami bonyolult, és addig tudta, amíg minden alkatrésze a helyén volt.

bővebben

Kazincbarcika is oda-vissza zakó

Kazincbarcika – Honvéd 1-0

Felesleges bármiről is írni. Tényleg minek? Kihagytuk a helyzeteket, bla, bla, bla, nyernünk kellett volna, bla, bla, bla, nem lehetünk ilyen szerencsétlenek, bla, bla, bla, valamit kéne nyilatkozni, bla, bla, bla, hiszen nem ezt ígértük, bla, bla, bla és így tovább.

Szar itt minden, csak a megaláztatás állandó.

Egészen elképesztő, hogy mekkora spirálba kerültünk az elmúlt években. Tényleg nem látni sem a végét, sem azt, hogy lassulna, és egyelőre reménykedni sem merünk abban, hogy a közeljövőben bármi jobb lehet. Itt az egész klubok kéne beszántani, filozófiástul, buksisimogatóstul, felelősségnélküliségestől, mindenestül. Hatalmas közös bűne ez az egész klubháznak, az akadémiának – és benne az egyes embereknek.

bővebben

Ritkán járunk errefelé, szóval lehetne mit ünnepelni (fel-ső-ház!), már ha történtetesen nem a Kispest lennénk

Honvéd – Pécs 4-0

a bajnokság során még soha nem voltunk ennyire messze a kieséstől: 9 pont.
utoljára ilyen előkelő helyen (8.) február 11-én álltunk, előtte pedig 2023. augusztus 19-én(!!!).
29 fordulóból mindössze ötöt (5!) töltöttünk a 8. vagy jobb helyen.
#taps

Végre volt egy jó délutánunk. Ilyenkor kár, hogy se előre, se hátra, vagyis sehova nem tart se a csapat, se a klub. Viszont ha már ezt csináljuk, akkor úgy kellene, mint korábban évtizedeken át: az első osztályban, és nem a másodban.

Lőttünk egy négyest, lehetne minek örülni, de amíg NB II. van a feljutás reménye nélkül, addig egyszerűen nem tudok minek örülni. Méltatlan az egész. Kicsit olyan, mintha minden nap pontban délelőtt tízkor nekifutásból tökön rúgnának, és egyszer, egy napon nem. Tíz tizenötkor aztán persze mégis, viszont addig volt egy jó negyed órám, amíg elhittem, hogy ma talán nem.

bővebben

Amikor a szar is le van szarva

Budafok – Honvéd 1-0

Kezdjük ott, hogy a Nyíregyházának 58 pontja van, nekünk pedig 33. Mivel nyolc forduló van hátra a bajnokságból, és nyolc forduló alatt legfeljebb 24 pont szerezhető, ezért egy egyszerű matekkal kiszámolható, hogy 33+24=57, vagyis

idén már lemondhatunk* a bajnoki címről.

(* úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden nehézség ellenére, egészen sokáig versenyben voltunk a bajnoki címért.)

Az is szép, hogy március legvégéig húztuk. Nincs ebben semmi megalázó, mégiscsak az ország második legerősebb labdarúgó bajnoksága az NB II., itt siker, ha megelőzöd a csákvárokat (nem előzzük meg).

Ennyit ér manapság a kib*szott Honvéd. És baromira nem érdekel, hogy sok helyzetet dolgoztunk ki, hogy nem volt szerencsénk, mert azt nem hiszem el, hogy öt éve folyamatosan nincs szerencsénk. Cseszettül unalmas hétről-hétre ugyanazt hallgatni. Nem volt szerencsénk, nem volt szerencsénk, mi fociztunk, az ellenfél talált be, majd legközelebb, többet nem játszhatunk így –

ki nem szarja le?

Tényleg képtelenek felfogni, hogy az NB II. alsóházában vagyunk, öt pontra a kieséstől úgy, hogy a mögöttünk lévő csapatok ellen (Budafok 1 pont/2 meccs, BVSC 1/1, Pécs 1/1, Tiszakécske 4/2, Mosonmagyaróvár 3/1) kilenc meccsen összekapartunk kőkemény tíz pontot. Mégis mi a francot akarunk?

bővebben

Március 15. környéke Kispesten: 3+3 pont

Honvéd – Soroksár 4-1

Megmondtam, vagy nem mondtam meg?

(…) a Bohócliga kérlelhetetlen logikája mentén ismét mi számítunk a meccs esélyesének, (…)

Na, ugye, hogy megmondtam.

És pontosan az történt, amit megmondtam: esélyeshez méltóan gólokkal fociztuk szét a Soroksárt már az első félidőben. Mondjuk speciel nyugodt az pont nem voltam a 3-0-tól, mert ha mostanában (értsd: az elmúlt években) egy félidő alatt hármat lőttünk, akkor azokat a meccseket meglepő százalékban veszítettük el.

bővebben

A világ egy nagyon, de nagyon kicsit egyensúlyba került

ETO – Honvéd 0-1

Pedig azt pletykálták, tripla prémiumért játszott ellenünk az ETO. Tavasszal hat (a Honvéddal együtt hét) meccsen szereztek összesen három gólt – és nyertek kétszer. Közben edzőt váltottak, és pár hete Kuznyecovval folytatják a feljutni akaró, és azért mindent megtevő csapatokhoz méltó menetelést. Szerencséjükre a Vasas azzal, hogy Gerát ültette a padjára, szinte kijelentette: lemondunk a feljutásról. Viszont közben egy pontra feljött a Szeged, ahol ha megcsípnék, simán cél az NB I.

Szóval tripla prémium, mert valahogy motiválni kell a sok légióst, különben könnyen elúszhat az év elején biztosra vett feljutás.

A mérkőzés roncsderbi jellegét tovább erősítette, hogy a Honvéd az öt tavaszi meccsén négy gólt lőtt, és mindössze egyszer tudott nyerni. Még az a Tiszakécske is döntetlenezett ellenünk, amelyik az elmúlt hat meccsén egyetlen pontot szerzett. Jah, azt. Cserébe plusz prémiumot sem dobtak fel a meccsre, és ha hinni lehet zuhanyhíradónak, akkor nem is volna miből, mert még a havi fizetések is csúszkálnak.

Minden jel arra mutatott, hogy Győrött csak nyerhetünk.

bővebben

Nyilván behúzta Tujvel a Haladást

Nem lehetett kérdés.

Tujvel 2,92 (az idény második legmagasabb osztályzata)
Kerezsi 0,45
Szabó Alex 0,41

Tujvel és Kerezsi között 2,47 pont a különbség, ami rekord ebben az évben. Eddig a Nyíregyháza elleni idegenbeli 0-0 után Dúzs (3,00) és Kocsis Dominik (0,69) közötti 2,31 vezette a vonatkozó rangsort.

bővebben