Mastodon

Kategória: Osztályozókönyv

Vajon hányszor kell még a videóbírónak bizonyítania?

Bp. Honvéd – Paks 1-1

Nagy nehezen találtunk egy gólt, majd jött korunk pestise, jéghegye, vadkanja, a futball gyilkosa, maga a Sátán, a kib*szott videóbíró, és

  • meglátott egy kezezést, amit csak ő látott, sőt belelátott, még akkor is, ha tényleg megtörtént, mert a felvételek alapján nem merném teljes bizonyossággal állítani. (vö.: a videóbírónak pont ez lenne a feladata),
  • majd behúzott egy olyan kétcentis lest, amit még az ismétlésekben is alig lehetne észrevenni, és ami miatt nem szokás reklamálni, ha mégis megadják a gólt.

A VAR ismét bizonyította, hogy képes megölni a helyszíni szurkolást. És ha lehetőséget kap rá, akkor meg is öli.

„Vajon hányszor kell még a videóbírónak bizonyítania?” bővebben

Térdre az új klubvilágbajnok előtt

Újpest – Honvéd 0-2

  • hat meccs, hat gól (ebből mindössze egy hazai) az NB I. 25. fordulójában;
  • távolságra hat, valójában hét pontra a kiesés, mert hárommal több győzelmünk van a tizenegyedik Gyirmótnál;
  • nyolc forduló van hátra és jelenleg három meccs a fórunk. alakul;
  • Zsótér: ötödik sárga, kihagyja a Paksot;
  • új nemhivatalos klubvilágbajnok született: Honvédka.

Nagyjából ennyi történt hétvégén, ami számunkra fontos.

„Térdre az új klubvilágbajnok előtt” bővebben

Nem akarok beleszólni a mester dolgába, de talán, ha kapura lövünk, az nem feltétlen baj

MTK – Honvéd 1-0

Rendben, hatvan perc emberhátrány, azonban még így is ciki, hogy képtelenek voltunk eltalálni az MTK kapuját. Annyira értékelhetetlenek voltunk előre, hogy az első videós összefoglalóba egyetlen támadásunk se került be.

Az önsorsrontást sikerült a csúcsra járatni, és négy veretlen meccs után, talán az egyik legfontosabbat elbukni. Az MTK-nak a hat győzelméből kettőt ellenünk sikerült összehoznia.

„Nem akarok beleszólni a mester dolgába, de talán, ha kapura lövünk, az nem feltétlen baj” bővebben

Nem történt semmi különös, csak annyi, hogy ezúttal – nagyon helyesen – mi lőttük a következőt

Honvéd – Debrecen 4-2

Nem nehéz észrevenni a változást. Például rájöttünk arra, hogy ha a Debrecen úgyis kiegyenlít a második félidőben, akkor a következő gólt inkább mi rúgjuk, mint ők, mert akkor van esélyünk nyerni. Illetve az sem baj, ha mindezt megpróbáljuk megtámogatni a kispadról, és nem azzal töltjük az időt, hogy kitaláljuk a mérkőzést követő nyilatkozatunkhoz a frappáns szöveget.

Rendben, nyilván olyan, ami korábban történt többször is, legfeljebb millióból egyszer, ahogy akkoriban nem volt beleszólás az igazolásokba, a keret is gyengébb volt, ráadásul elkapott minket télen a korona, alig edzett pár játékos, és aki igen, később abból is távoztak többen.

Kifogás mindig volt, van, lesz.

„Nem történt semmi különös, csak annyi, hogy ezúttal – nagyon helyesen – mi lőttük a következőt” bővebben

Olyan régen nyertünk, hogy hirtelen nem is tudtuk, hogyan kéne megünnepelni

Bp. Honvéd – Videoton 3-1

Nagyjából így néz ki egy futballcsapatra hasonlító valami, és bár nem kéne annak lennie, mégis szükséges kiemelni esetünkben. Rendben, hogy mindenki annyit játszhat, amennyit az ellenfele enged, és rendben, hogy ez a Videoton valami elképesztően gyenge, szétesett játékot mutat, azonban ránk eddig egyáltalán nem volt jellemző, hogy éltünk volna a lehetőségekkel, hogy képesek lettünk volna egyáltalán bármivel élni.

A bármivel éléshez ugyanis valamiféle játékra volna szükség, egyfajta kiegyensúlyozottságra, ami nem szinte kizárólag a szerencsén múlik, hanem részünkről is van hozzáadott értéke. És itt nem kell egetrengető dolgokra gondolni, elég például arra, hogy megpróbáljuk legalább hadrend szintjén lereagálni a saját képességeinket. Tényleg vicc, hogy már ennek is örülnünk kell az elmúlt egy év függvényében.

„Olyan régen nyertünk, hogy hirtelen nem is tudtuk, hogyan kéne megünnepelni” bővebben