Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

Egész pofás kis meccset játszottunk a penetráns csatornaszagban

A gyomrom fordult ki, olyan büdös volt a második félidőben a fehérvári stadionban. Elképesztő csatornaszag, nem is értem, hogy gondolják, hogy lehet ilyen körülmények között NB I-es meccset rendezni?

Aztán kiderült, eleve csak nyomokban próbálták meg. A csak készpénzes (helló, 2021!) büfé például valahol a hetvenvalahányadik percben lehúzta a rolót, miközben az ígéret szerint, a kurva repoharat akár a meccs végén is vissza lehet váltani. Remélem, hogy két évvel az EL-csoportkörös szereplés után nincsenek olyan filléres gondok Videotonban, hogy az a párszáz 350 forintos repohár betéti díja is számítson.

Természetesen a Videotonnak megírjuk a kérdéseinket, hogy pontosan miként gondolták ezt a tokenes visszatérítést a bezárt büfében. Mert az idő előtt bezárás egy nagyon tróger dolognak tűnik, és nem a 350 forintos betétdíj, hanem az elv miatt.

bővebben

Mint majom a farkának

Bp. Honvéd – Kisvárda 2-1 // osztályozókönyv

Első dolgom volt kikeresni Machach góljának előzményét a Médiaklikken, azonban csalódnom kellett, mert a közvetítésben nem szerepelt. Annyi látszik mindössze egy pillanatra, hogy Zsótér igazgatja a labdát, hogy Batik sűrűn magyarázva fut be a kapu elé, viszont amikor a rendező visszavált a szabadrúgásra, már csak Machach áll a labda mögött.

A helyszínen, illetve egyéb szemlélők megfigyelése alapján annyi történt, hogy Zsótér végezte volna el a szabit az utolsó percben, azonban a csapatkapitány (cséká!) Batik egyszerűen más döntést hozott a pályán, és Machachra bízta a dolgot. Arra a Machachra, akiről még Ferenc testvér is azt nyilatkozta, hogy edzésen sem látta szabadrúgást lőni. (Nyilván túlzott.) (Remélem.)

bővebben

Ezt a posztot akár Lukic is írhatta volna, amíg várt Tamás beadására a harmadik gólunk előtt

Gyirmót – Bp. Honvéd 2-4

Szeretem az olyan meccseket, mint a gyirmóti volt. Kicsit visszahozta azt a kupahangulatot, amit talán hiányoltam múlt héten, Balmazújvárosban.

Kellemes idő, kellemesen sok szurkoló, könnyednek mondható győzelem, satöbbi. A meccs is inkább volt a lelátón egy jófajta happening, ahol mindenki úgy érezhette jól magát, ahogy épp kedve volt. A szurkolás pedig angolosan, történt, ahogy történt, és valahogy mindig történt, mindig volt valami.

Mondom, hangulatra tipikus szeptemberi kupa, és ez így van jól. Hadd élvezzük végre mi is a meccseket, lassan kezdtük elfelejteni, milyen jó dolog tud az lenni. Balmazújváros és Gyirmót kettő, pénteken jöhet még egy a Bozsikban.

bővebben

Többször is megpróbáltam, és inkább arra jutottam, hogy nem akarok beszélni róla

Hosszú volt a tegnap este, nehéz volt a ma reggel, a fakó gurított egy sima négyest a Ceglédnek (nagyjából huszonöt néző előtt), és esküszöm, megpróbáltam, hiszen

csoportosultunk a lelátó alatt
és a stadion bejárata előtt,
ültünk a szobor előtt,
álltunk a pub előtt,
ültünk a pub alatt,
tömegközlekedtünk,
egyedül maradtam a gondolataimmal,
kinéztünk a fakóra, majd
bevásároltam, és

mindvégig képtelen voltam beszélni a tegnapról, sőt, mindent megtettem azért, hogy ha egy mód van rá, eszembe se jusson a Fradi elleni meccs. Elfojtásban szerencsére otthon van ez a lángoktól ölelt kis ország átlagosnak nevezhető lakója, szóval a részsikernél azért komolyabb eredményeket hoztam.

bővebben

Végül elmaradt a verebesi értelemben vett késbe szaladás, hiába éleztük vadul és fenyegetőn az első pár percben

ZTE – Bp. Honvéd 1-3

Negyed óra bőven elég volt ahhoz, hogy elvegyük a Zete kedvét a meccstől. Előbb Lukic vágott be egy kipattanót, majd Hid passzolta a kapuba teljesen ütemtelenül Nagy Dominik beadását.

Később lőhettünk volta még párat, ha kicsit pontosabbak vagyunk. Sajnos nem jött össze, és az évek óta a fordulókat követő negatív gólkülönbségünk átmenetileg sem múlt el. Sebaj, helyette legalább labdarúgással szórakoztattuk magunkat, ami hasonlóan komoly hiányzó volt mostanában mifelénk.

bővebben