Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

Pár érdekesség a Karcag elleni meccsről

Honvéd–Karcag 5–2

Majd később lehet, hogy lesz rendes poszt, azonban most csak pár szóra és egy osztályozókönyvre van időm.

egy. // Somogyi Tamás lett a legfiatalabb akadémistánk, aki bemutatkozhatott a felnőtt csapatban. A játékjogosultság elméleti minimuma a szabályok szerint a 16. születésnap, ami a szökőnapokkal is számolva legalább 16*365+3=5843 napos életkor lehet. Eddig a rekordot Keresztes Noel tartotta a maga 5893, tehát +50 napjával, amit most az augusztus 19-én született Somogyival sikerült letornázni 5885, tehát +42 napra. Mellékesen augusztus 17-én és 24-én is játszottunk, ha a történet tisztán a rekordokról szólna. Az előbbi még nem lett volna jó, az utóbbi, vagyis a Csákvár elleni meccsel viszont a +5 napját utólag nagyon nehéz lenne megdönteni.

öszehasonlításképp. // Puskás például viszonylag idősen, 6092 vagyis +249 naposan mutatkozott be, a legfiatalabb pedig valószínűleg Jenni (Jeny) Rudolf volt, akinek az első ismert meccse 1917. március 4-én egy Fővárosi TK elleni 1:1. Az 1901. március 2-án született Jenni ekkor minddössze két nappal volt túl a 16. születésnapján (4846 nap).

bővebben

Szamosi berobbant, Tujvel továbbra sem öregszik, Zuigeber és Medgyes pedig egymással harcol a figyelemért

Osztályozókönyv, első hét forduló.

Idő hiányában nagyon elmaradtunk a meccseket követő osztályozókönyvek értékelésével, ezért most egy szuszra fogunk mindent bepótolni. Az osztályozás módszere az évek óta szokásos:

minden meccs után ki tudjátok emelni a legfeljebb három legjobbat azok közül, akik legalább 30 percet játszottak,
az adatok véletlenszerűen kerülnek kiértékelésre, vagyis az összes válasz véletlenszerűen kiválasztott 85 százalékát vesszük figyelembe (így kevésbé érzékeny a végeredmény az ritkán előforduló, és így mintázaton kívüli válaszokra),
lehet osztályozni továbbá a mecset, valamint megtippelni az év végi helyezésünket.

bővebben

Nem az igazi, de legalább győzelem

Honvéd–Békéscsaba 2–1

Legalább nyertünk.

Simán benne volt, hogy már az első percektől futnunk kell az eredmény után, ahogy az is benne volt, hogy az utolsó percben elbukunk két pontot. Viszont cserébe azt sem mondhatjuk, hogy legalább a kettő között miénk volt a meccs, mert nem. (Érdekes, hogy mindhárom gól úgy született, hogy előtte a kapusok nagyot védtek, és a kipattanót lőtték be.)

bővebben

Mondjuk én nem értek hozzá, de azért megpróbálkoztam volna azzal, hogy helyzeteket alakítok ki, mert

Kecskemét–Honvéd 1–0

úgy tudom, de javítsatok ki, ha tévednék, hogy helyzetből (és lövésből) lesz a gól. Nem a gólya hozza, nem a Mikulás teszi az ablakba kitett csizmába, nem az önkormányzatnál kell igényelni, és így tovább.

Az tök jó, hogy feljutóként, feljutásra esélyesként akarunk viselkedni, azonban az nem abból áll, hogy eljátsszuk a külsőségekben, hanem van egy igencsak fontos része, mégpedig a pályán nyújtott teljesítmény. Márpedig ez a kecskeméti, még úgy is, hogy felszabadultak Gera edzősége alól, szóval ez a kecskeméti másodjára is szörnyű volt.

bővebben

Hiába volt közel egy meccsnyi foci a pályán, mégis csak az utolsó pár perc fog megmaradni, amikor szinte játékban sem volt a labda

Honvéd–Csákvár 3–1

Igazán kellemes meccsnapra sikeredett a vasárnap: előbb baráti sütögetés a Wekerlén, később vergődés a szembe sütő naptól, de legalább vezetünk, hőbörgés, hőbörgés, ezek tényleg parasztok, viszont megvan a győzelem, utána ünneplés, jó hangulat, valamint születésnap és banánpálinka. Kettőre otthon is voltam.

Ami viszont fontos: visszakaptam a kabalasapkám, rajtam volt a sorozatban győztes póló és a csapat is újra fehérben játszott. Van még kérdés, hogy a babonák működnek, vagy mindenki meg van győzve?

bővebben