mert célunk csak egy van
Egy újabb eset, ami több kérdést is felvet a klub belső működésével kapcsolatban.
A Blikk névvel és fotóval hozta le Kundrák Norberttel kapcsolatban, hogy idézem a címet: „Pépesre verte a szomszédját a Honvéd focistája: súlyos testi sértés miatt börtönre ítélték a játékost – fotók”
Klasszikus bulváros cím. A lakosság kevésbé immunis része természetesen azonnal kattint, hiszen mégis pépesre verek valakit, ráadásul börtönt kapott érte az ismert klub labdarúgója.
És természetesen kattintottunk mi is, mert Honvéd.
Attól még lehet valami értékes, hogy a kutya se kíváncsi rá. Ez pont nem olyan.
A tízből nyolc meccsen volt érdekelt a Honvéd, és a tízből öt meccset a Bozsikban játszottak. A második három(!) idegenbeli(!) meccsel az ETO, harmadik a Szeged két hazaival. (Fontos megjegyzés: a Nyíregyháza a hazai meccseit a Debrecen mellett fekvő Balmazújvárosban rendezi.)
A tíz legnézettebb meccs összes nézőszáma 31 428, ami 20,8 százaléka az egész idény 151 236 nézőjének, miközben a tíz az összes mérkőzésnek csupán az 5,7 százaléka.
„Kevés annyira önmagáért létező dolog van a teremtésben, mint a magyar bajnokság másodosztálya” bővebbenHonvéd – Nyíregyháza 1-1
Hát, akkor ez most elment. Talán ki lehet jelenteni. Múlt héten azt számolgattuk, amennyiben az ETO tartja a formáját, akkor három pont felett valamennyivel kellene zárnunk a meccseinket, hogy idény végén feljutó helyre kerülhessünk. Tegnap nyert az ETO, mi döntetleneztük, a szükséges átlagpontszám pedig 3,49-re ugrott. Ekkora bukásban sajnos reménykedni sem érdemes, pedig tudnák kárörülni Lukic miatt a bukásuknak.
Vagyis jövőre is másodosztály.
Az a másodosztály, ahol jelenleg az összes néző, tehát a bajnokság összes nézőjének (a klubok adatközlései alapján) 28 százaléka a Kispest meccseire kíváncsi. Nagyjából minden harmadik-negyedik ember, aki kiment egy NB II-es meccsre, az láthatta a Honvédot, vagy, és ez a jellemzőbb, már eleve a Honvéd miatt váltott jegyet.
„A veretlenség megmaradt, de sokra nem mentünk vele” bővebbenHonvéd – Nyíregyháza @ Bozsik, 14:00
Igazából nincs mit mondanom a meccs előtt magáról a meccsről. Tényleg nincs.
Az elmúlt napok sorozatnézéssel (ez hatalmas hiba volt), politikai komédiával, podcastek hallgatásával (#todo: ezt pótolni!), olvasgatással, könyvkereséssel, Flickr-ből kiköltözéssel, meg úgy mindenféle aprósággal irtózatosan gyorsan elteltek, a hétvégi meccsre szinte gondolni sem maradt időm. És nincs ezzel semmi baj.
Azt már korábban megállapítottam (a vonatkozó posztot, posztokat majd alkalomadtán kikeresem és hivatkozom), hogy valószínűleg engem nem is a labdarúgás, hanem a szélesen vett foci, a játékot körülvevő miliő, az emberek, a közösségek dinamikája, az elköteleződések formái és hálózatai nyűgöznek le, miközben belül iszonyatosan szurkolok azért, hogy a végén ne rajtam, a kispestesen/honvédoson röhögjenek az ismerősei. Gyerekként még talán tisztán a csapat sikerét akartam, azonban pár évtized alatt sikerült felfogni, társadalomban, közösségben élek, ahol nem mindig én nyerek, nem mindig a mieink nyernek, és nem mindig nekem, nekünk van igazunk, néha el kell viselni a vereséget, vagy akár a kárörömöt. Ilyen ez a móka.
„Úgy látszik, elfelejtettük hogyan kell beharangozót írni, már amennyiben érdemes egyáltalán ilyesmivel foglalkozni” bővebben
