Mastodon

Végre újra tétmeccsnap

MTK – Bp. Honvéd @ Magyar kupa

Hetven nap után. Régen ennyi volt egy rövidebb téli szünet, ami alatt azért voltak pletykák, igazolások, volt pár edzőmeccs, lehetett számolgatni a tavaszra, vagyis valahogy el lehetett viselni szódával. Az utóbbi két hónapot azonban szinte sehogy, se szódával, se Unicummal. Mert egyszerűen nem volt foci, és úgy nem volt, hogy a létezés síkjáról is csaknem eltűnt. A hétköznapok egészen másról szóltak.

Ma viszont kupameccset játszunk az MTK-val, vagyis újra elkezdjük értelmezni a valóságot. Azt a valóságot amiben léteznek Kispest-MTK mérkőzések, mert bármilyen hosszú is volt a huszadik század, és talán tart még ma is, alapvetően az ilyen mérkőzések ugyanúgy a történetéhez tartoznak, ugyanúgy lenyomatai, mint a világháborúk, az internet, a mozi megjelenése (hanggal!), Einstein relativitás-elmélete, meg a minden egyéb, amit meg kellett élni. A Kispest-MTK meccsek azért is kiemelkednek a megélt dolgok halmazából, és képezik egy egészen kicsi részhalmazát, mert általában volt értelme őket megélni.

És ma újra.

„Végre újra tétmeccsnap” bővebben

Hogyan futballozzunk? (1938) // 2. rész

Kiss Gyula gondolatai nagyon rosszul örögedtek.

Egy apró adminisztrációs hiba miatt tegnap véletlenül a századelőn dolgozó szövetségi kapitány, Minder Frigyes meglátásai kerültek ki elsőként a magyar futball 1938-ban aktuális problémáiról, miközben Az Est sorozata nem vele, hanem a húszas évek kapitányának, Kiss Gyulának a véleményével indult.

Talán nem is baj, hogy így történt, legalább el tudjuk helyezni a kor futballgondolkodásának mentális térképén a most következő anyagot, amelyben Kiss Gyula kétszeres szövetségi kapitány konkrétan tagadja a taktika fontosságát a labdarúgásban. Sőt, a taktika tanítását, gyakorlását kifejezetten káros jelenségnek tartja, ami csak arra jó, hogy megzavarja a csapatok játékát. Arra sajnos nem tér ki, hogy egy alapvető taktikai elemeket nélkülöző játékban egyáltalán mit tarthatunk játéknak?

Tényleg rosszul öregedett a mester mondandója

„Hogyan futballozzunk? (1938) // 2. rész” bővebben

Egyébként itt nagyjából mi történik?

fotó: honvedfc.hu

Megpróbálom leírni a képen látható formagyakorlatot úgy, hogy ha a rádióban hallaná valaki, akkor ő is el tudja képzelni. Egy mindenféle tiltótáblával teleaggatott kandelábernek dől háttal Kálnoki-Kis úgy, mintha egy képzeletbeli széken ülne. Az ölében egy frakciós tárcsa, amit a súlyemelés néven futó sportágból ismerhetünk, és ezen a tárcsán Nagy Geri próbál – a rogyasztott térdéből következtvetve inkább kisebb sikerrel – egyenúlyozni. A bizonytalanságot Kálnokin és a tárcsán kívül alátámasztja az a tény is, hogy mindeközben Hidi fogja kezét, hogy le ne essen.

A háttében Lanzafame kocog tovább, és mivel szemmel láthatólag egyáltalán nem érdeklődik a jelenet iránt, így akár arra is következtethetünk, hogy a számunkra közel értelmezhetetlen dolog teljesen szokványos a csapat életében.

(Természetesen, ha az ablakom alatti parkba valaki megszoborná a képen látható hármast, akkor egész nap azt a szobrot bámulnám.)

Hogyan futballozzunk? (1938) // 1. rész

Minder Frigyes.

1936-ban megjelent egy viszonylag nagyhatású magyar szakkönyv Holits Ödön és dr. Mamusich Mihály gondozásában Hogyan futballozzunk? címmel.

1938-ban a magyar válogatott világbajnoki döntőt játszott Olaszországgal, és ott 4:2 arányban veszített.

Általános vélekedés volt az elbukott döntő után, hogy a magyar futball, bár tehetséges játékosok tömegével rendelkezik, taktikai szinten komoly elmaradásban van a kor világelitjéhez képest. Az utólagos visszatekintések, valamint a futballjáték változásának irányai mindezt később egyértelműen igazolták.

1938 végén Az Est című lap felmelegítette a Hogyan futballozzunk? címet, és a magyar futballban korábban komoly szerepet játszó szakembereket kérdezett meg a témáról, majd ezeket a véleményeket a téli lapszámokban közzé is tette.

Most a sorozat első második darabját olvashatjuk.

„Hogyan futballozzunk? (1938) // 1. rész” bővebben

Napikispest 2020.05.20.

Oenningről // szólva már tegnap gyanús volt a csakfoci egyik anyaga, egy ingerjú Gál Istvánnal, az NB II-es Siófok edzőjével, amiben elmondta, hogy ha Oenning újra Magyarországon dolgozna (ahová szívesen is jönne), akkor ő is szívesen dolgozna vele. Nem kötöttem magammal fogadást, de biztos voltam benne, hogy egy-két napon belül

Oenninget // bedobják, mint a Honvéd egyik lehetséges edzőjelöltjét. Ez meg is történt, szintén a csakfocin.

Oenning // amúgy a Vasastól lehet ismerős, amikor a bajnoki szezonunkban egész sokáig jól tartották magukat, akkor ő volt ott az edző. Mérlege az NB I-ben 80 meccs, 28 győzelem, 18 döntetlen, 34 vereség, 101-124-es gólkülönbség és a megszerezhető pontok 46,25%-a, vagyis 1,28 pont/meccs, ami 42 pontot jelent egy 33 fordulós bajnokságban. A Vasas a következő teljes idényéban utolsóként esett ki, végig Oenninggel a kispadon. Jelenleg a görög Aris Saloniki csapatánál dolgozik.

Ellentétben a Mikroszkóp színpaddal, a magyar foci humora mindig képes megújulni

Bp. Honvéd – MTK kupameccs mához egy hétre, kedd este kilenckor, zárt kapuk mögött a hatvanhétezres Népstadionban. Csodálatos.

Mondjuk, az is igaz, hogy mivel zártkapus, a pálya tartozékain kívül egyedül a luxra (kb. a fényerő) van szükség a tévés közvetítések miatt, minden más lényegtelen. Akár lehet a Népstadionban is, vagy akár lehetne az akadémiánkon is, amennyiben megfelel a tévének a világítás.

De szerencsére nem ennyire egyszerű a helyzet, mert a magyar futball csak a magyar futballközegben értelmezhető, ahol egyrészt fontos szereplő a szövetség, másrészt a többi klubok.

„Ellentétben a Mikroszkóp színpaddal, a magyar foci humora mindig képes megújulni” bővebben

Két és fél órás ácsorgással tettük meg az első lépést a normál hétköznapok felé

Bp. Honvéd – Diósgyőr 3-1

Egész pontosan 66 nap telt el március 11., vagyis a Szegeden játszott Paks elleni kupameccs, és május 16., a Diósgyőr elleni hazai felkészülési között. A 66 lehetett volna 63, ha kimegyek Csepelre a Honvéd-Monor fakóra, azonban március közepén az tűnt felelős megoldásnak, ha nem csak magunkat, hanem másokat is felszólítunk: maradjatok otthon! Délután még megnéztük a tévében a Kisvárda elleni megaláztatást, majd jött a hétfő, és a futball, mint olyan egy bő másfél hónapra megszűnt létezni.

Az első napok még a kombinálásról, a hogyan továbbról, Sannino kirúgásáról szóltak, majd az ingerszegény környezet megtette hatását, és a fociról beszélgetés, a facebookozás, a mindenféle megnyilvánulások száma brutálisan bezuhant. Nem csak nálunk (igaz, itt egyéb okokból aktívan tettem is érte – vh), hanem ugyanezt lehetett tapasztalni más felületeken, ahol egyébként komoly aktivitás van egy átlagos hétkönapon is.

„Két és fél órás ácsorgással tettük meg az első lépést a normál hétköznapok felé” bővebben

Visszatérés a pályákra

Valamivel több, mint két hónapot követően, egy zártkapus edzőmeccs formájában végre Kispestre is visszatér a foci. Apró, totyogós lépés ugyan, de legalább valami. Kisvárda óta ennyit se kaptunk, ráadásul azt a kilencven percet is inkább csak azért nevezzük focinak, mert vitt minket a lendület, pedig se néző, se játék, se semmi, csak a puszta megaláztatás, hogy otthon, egy Kisvárdától. És az pont mindegy, hogy a víruspara első napjaiban járunk, egy Kispest-Kisvárdán az ilyenek legyenek mindegyek. Ötöt kaptunk, az isten szerelmére.

Két hónapnak kellett eltelnie, hogy újra pályára lépjünk, ellenfél ellen, test a test ellen, egy olyen sportágban, ahol a kontakt fontos része a játéknak. Néző továbbra sem lehet, ami egyrészt remek lehetőség, hogy titkoljuk mivel készülünk a bajnokság újranyitására és a kupaelődöntőre, másrészt szokjuk, hiszen a bajnokikon sem lesznek. Ne feledjük, pár napja még a „csoportos megbetegedések szakaszában” jártunk*, és csak május negyedikétől* léptünk át a „védekezés második szakaszába”.

„Visszatérés a pályákra” bővebben

Karanténkispest 2020.05.14.

játékoskeringő // lassan be kéne durrantani a szokásos, a fejlécből/menüből is elérhető nyári-téli rovatunkat, mert az emtékás

Vass Patrikot // máris bedobta az NSO, mint lehetséges érkezőt. Eddig jó. (Nem rossz spíler, bár ha valakit választanom kéne az MTK középpályájáról, akkor talán Katát mondanám, azonban másodiknak valószínű, hogy Vasst.)