mert célunk csak egy van
Szóval a srác az elmúlt évek Kecsója, a háttérben szurkoló tömeg a kecskeméti lakosság futballt kedvelő része, mi pedig a lila pólós kiscsaj, aki vérző orral vár a következő öklösre.
Mi volt a különbség az 1996 tavaszi és a 2001-es BL-győztes Bayern kispadja között?
Az első dátumkor még Rehagel volt az edző. És 2001-ben? Ott már Hitzfeld!
Mielőtt ordítani kezdenétek a kíntól, hajtsatok. „Rég játszottunk!” bővebben
Sorrendben: Gyula, Gyula, Gyula, Szabi, Kristi, Szabi, Hidi, Hidi, Alci, Gazdag, Szabi – vagyis az adott fordulók legjobbjai az osztályzataitok alapján. És, hogy mennyit számít egy kis engedmény a nézői igények irányába, valamint egy pontszerzés, a csapatátlag máris 2,65 (ötös skálán), ellentétben a VW-éra végnapjainak kettő alatti értékével.
A túlvég is érdekes: Bobál és Traore szinte holtversenyben, ami nekem azt jelenti, hogy hiába telt el 11 forduló, még mindig nem találtuk meg Gyula ideális párját a támadósorba.
„Idén már harmadszor: Kemenes Szabi a meccs legjobbja” bővebben
A napokban épp Kispest déli határán bringáztam, amikor a Hoffherr M5-ös és Ady közti szakaszának kábé közepén belefutottam egy olyan képbe, hogy 5 percig csak álltam és néztem, butább fejet vágva, mint Őze Tibor, miután rájött, hogy varázserejű bubukin-bézbólsapkája nem transzponálja a fejébe a kispesti bennmaradást érő taktikát 2003 tavaszán. Ne gondoljon persze senki valami extrán revelatív dologra, csupán egy látkép miatt gyökereztem le, ráadásul olyan látkép miatt, ami szerintem az itteni olvasók 90%-ának megvan, de hát engem mégis nagyon megfogott, lévén most láttam először. „A mindennapok apró örömei” bővebben
Viszonylag hosszú beszélgetés Szabival, amiből sok újdonság nem derül ki, de az igen, hogy bizakodó.
Nagy pesszi-miska vagyok, ezt tudjátok. Tegnap valahogy mégsem volt rossz kedvem, sem meccs előtt (amikor is inkább amolyan semmilyen-elvárásom-nincs hangulat lengett körbe), sem meccs alatt (amikor Gyuri barátomtól olyan gyöngyszemeket kapok, hogy „bár vesztettél egy Cárt, nyertél vissza a kezdőbe egy Czárt”, hogyan is lenne rossz kedvem), meccs után meg főleg nem, mert a többiek jöttek hozzám gőzölgő hagymásbab-tálak felett idvezülni. Ja, és mellékesen nem kaptunk ki végre. Sőt, voltak helyzeteink, és támadtunk! Épkézláb támadásokat vezetve! És bár nyilván nem kell örömtüzeket gyújtanunk, azért legalább valami látszott a csapaton. Hogy ez egy koncepció, egy ténylegesen új út első jele volt, vagy csupán szokásos múló tünemény, azt majd meglátjuk.
De most egyelőre nincs kedvem szomorkodni. „Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont” bővebben
Jasper első bajnokiját, illetve az ott szereplőket itt lehet osztályozni. Szokásos móka 1-től 10-ig.
