Mastodon Mastodon

A kommunikációvezérelt Honvéd nagy problémája: ne azért játszassunk valakit, mert különben a szurkolók utálnának, hanem azért, mert baromira kellenek a pontok

Osztályozókönyvek vs Újpest, Kisvárda.

Sajnos van egy nagyon rossz szokás Kispesten, mégpedig a fiatalokkal takarózás. A jelenség nem új, emlékezhetünk, Supka 2019-ben telerakta a botladozó csapatát fiatalokkal a kupában oda–vissza a Tiszakécske ellen, majd a széttárta a kezét: velük sem megy. A fakótól a nagycsapathoz beugró Pisont valóban hitt a srácokban, azonban jött Horváth Feri, és vele egészen más szintre került a mellőzés.

Kezdődött ott, hogy kilenc évet(!) és 293 bajnokit(!) követően nála játszottunk először végig meccset akadémiai nevelésű játékos nélkül, majd amikor összegeztük a fiatalperceit, akkor saját nevelésként szinte csak az akadémia előtti időkből származó Hidit találtuk. Aztán ahogy nem jöttek az eredmények, és egyre kínosabb lett, hogy még mindig nem rúgták ki a haverok, akkor egy MTK elleni hazain, a 89. percben, 2-0-ás vezetésünknél behozta Szűcsöt (aki rögtön elment a szélen) és Kerezsit (aki beadta, és Lukic belőtte). Nagyjából ennyi lett volna Feri története a fiatalokkal, ha

„A kommunikációvezérelt Honvéd nagy problémája: ne azért játszassunk valakit, mert különben a szurkolók utálnának, hanem azért, mert baromira kellenek a pontok” bővebben

Lerántjuk a leplet a semmirekellő fiatalokról!

Lement 29 forduló a bajnokságból, és állunk ott, ahol állunk, viszont legalább újra alkalom nyílt felmelegíteni a kérdést:

mégis ki(k) miatt történik ez a szarság velünk?

A magyarázatok egy része természetesen rögtön megteremti a saját értelmezéséhez szükséges ideáltipikus környezetet, vagyis feltételezi, hogy minden rendben a klubnál, és a padon megfelelő szakmai stáb ül, tehát egyértelműen a játékosok között kell keresni a felelősöket.

Innen aztán szétválnak az utak: fiatalokra és légiósokra, egyedül azt a tényt negligálva, hogy a csapatban tavaly nyár óta sokkal inkább a frissen igazolt légiósok játszanak, mint a fiatalok, és nehéz azt elképzelni, hogy mégis ezen szűk kisebbség (a fiatalok) ellenére vagyunk rosszak, hiszen a zseniális igazolások csak ennyire képesek ellensúlyozni a hiányosságaikat. Bezzeg, ha nem játszanának a fiatalok, minden sokkal, de sokkal jobb lenne.

A történettel mindössze egyetlen bibi van: a fiatalok alig játszanak. Amíg az új igazolások az összes játékidő 42,8 százalékát adják, addig a fiatalok a 18,5 százalékát.

„Lerántjuk a leplet a semmirekellő fiatalokról!” bővebben

Kösz megint a semmit

Kisvárda – Honvéd 2-2

Eddig azt hittem, érteni vélem Klafuricot, azonban Kisvárdán nagyon sok minden összezavarodott. Ez az ember vagy egy komplett idióta, vagy dróton rángatják mindenféle háttéremberek, vagy tényleg nem tudom mi van.

Télen végignéztek a keretet, és kialakítottak egy 3-4-3-as (5-4-1, 5-2-3, mindegy) felállást, ahol a három belsővédő mellett a két szélsőhátvéd jóval magasabban játszik. Ha van közel egy tucat szélsőd, egy vagon belsővédőd, viszont nincs csatárod, és a középpályára is inkább védekező játékosaid vannak, akkor a döntést könnyen lehet reálisnak nevezni.

„Kösz megint a semmit” bővebben

[Hétvégi Kötekedő S00E00] Budafok a kupadöntőben

Podcast.

Adás letöltése: MP3 (75 Mb)

Kedves nagyérdemű! Próba jellegű adás következik, amit ti hallgathattok meg először, vagyis a sors kegyelméből amolyan fókuszcsoportnak lesztek használva. A téma egyáltalán nem meglepetés: a magyar futball és annak speciális közege.

Terveink szerint az egyes epizódokban olyan témákat dolgoznánk fel, amik szerintünk érdekesek, miközben nem feltétlen érik el az országos sajtó ingerküszöbét, hogy a kifejezetten a területek iránt érdeklődő szurkolókon kívül másokhoz is eljuthasson. És igen, ebben a műsorfolyamban bátran ki merjük mondani Orbán Viktor nevét.

„[Hétvégi Kötekedő S00E00] Budafok a kupadöntőben” bővebben

Felesleges addig számolgatni, amíg nem győzünk, tehát

Kisvárda – Honvéd @ Kisvárda, 17h

tessék e szerint eljárni.

Elég volt a kifogásokból, elég volt a megmentőzésből, hogy nélküle hol lennénk, mert csak magunkat hülyítjük. Kieső helyen állunk, tartósan a kieső helyen állunk, miközben teljesen kilátástalanok vagyunk, és eddig kivétel nélkül elbuktuk az előrelépéshez szükséges összes kulcsmeccsünket. Kisvárda egy újabb esély, szóval

győzni kell.

(Vagy utólag magyarázkodni, az úgyis jobban megy.)

„Felesleges addig számolgatni, amíg nem győzünk, tehát” bővebben

Hiába a vidéki fellegvárazás, az embereket a Fradin, Honvédon és Újpesten kívül legfeljebb a Debrecen és a Videoton érdekli, valamint a tündérmesék

Nézőszámok 28 forduló alapján.

Egyáltalán nem bonyolult megállapítás a poszt címe, nagyjából sejthető volt, hogy valami ilyesmi eredménynek kell kijönnie a nézőszámok elemzéséből. A három hagyományos pesti nagy mellé felnőtt a kizárólag csak az elmúlt huszonöt évben eredményes* két vidéki klub, és ez nem feltétlen baj, mert így már öt valami nevezhető nagyjából komolynak és érdeklődésre számot tartónak az országban, még ha most a Honvéd és Videoton a saját vezetése és eredményessége szintjén közel sem felel meg a kihívásoknak.

* A Debrecen 1999-ben nyert először címet: egy kupát, a Videoton 2006-ban: szintén egy kupát. 1999 óta együtt nyertek 10 bajnokságot és 8 kupát, miközben a Honvéd és az Újpest együtt 1 bajnokságot és 7 kupát.

A rendszerváltás után a magyar futball nagyon megváltozott. A fővárosi nagyokból három tűnik életképesnek, ezekre kíváncsiak is a nézők, valamint a hagyományos Miskolc és Győr mellett/helyett megjelentek új nagyvárosok vidékről, mégpedig a Debrecen és Székesfehérvár. Talán erre az öt klubra mondható el 2023-ban, hogy valóban létezik országos szurkolói bázisa, és – kis túlzással – nem csak a Budapestre költözött szurkolóik kísérik el őket, ha a környéken, vagy az ország másik végén játszanak. Utóbbi jelenségre egyébként a Diósgyőr egy remek példa, és a Debrecen határeset, mert ott nagyon számít, hogy van eredmény, vagy nincs.

Szövődményes érdekesség, hogy amíg a Budapest-Budapest, Budapest-vidék, vidék-Budapest meccsek relatíve vonzzák a nézőket, addig a vidék-vidék meccsek csak nagyon ritkán, vagyis az imént említett felnövés egyelőre egy versus-jelenségnek tűnik, mintsem egy belülről megélt valódi nagysággal. A bajnokság 25 legnézettebb meccséből kettő volt mindössze vidék-vidék: a 22. DVSC-Kecskemét és a 23. DVSC-Videoton, és a Fradi meccsei nélküli listán is csak az első 25-ből nyolc, és szinte kizárólag az előbbi három csapattal.

A tíz legkevesebb nézőt vonzó meccsből nyolc vidék-vidék, és csak a Vasas felcsúti (968 néző) és mezőkövesdi (750 néző) vendégjátéka fért be közé.

„Hiába a vidéki fellegvárazás, az embereket a Fradin, Honvédon és Újpesten kívül legfeljebb a Debrecen és a Videoton érdekli, valamint a tündérmesék” bővebben

A kiesés aktuális kérdései #28

  • 🔺 kikapott a ZTE a Debrecentől,
  • 🔺 kikapott a Videoton a Kecsótól,
  • 🔺 kikapott a Mezőkövesd a Felcsúttól,
  • 🔻🔻 sajnos az Újpest győzött,
  • 🔻🔻 és sajnos pont ellenünk.

Miközben az összes eredmény nekünk kedvezően alakult, ismét elszalasztottunk egy hatalmas esélyt: hazai pályán, szinte teltház előtt kellett volna verni egy rém gyenge Újpestet. Nem sikerült.

Velük innentől felesleges számolni. Kilenc pont az előnyük hozzánk képest, ráadásul plusz három győzelem, így róluk nyugodtan kimondhatjuk, hogy bent maradtak.

Pedig a 24. forduló után, Vignjevic előtt mindössze kettő ponttal álltak előttünk, és mi azt számolgattuk, hogyan előzhetjük meg őket. Azóta eltelt négy forduló, ők bentmaradtak, mi pedig számolgatunk tovább.

„A kiesés aktuális kérdései #28” bővebben

Megéri Kispesten edzőt váltani idény közben?

Ha azonnali eredmény kell, akkor: nem.

Az utolsó edző, aki első meccsén győzött: Pisont @ 2020.05.31. Honvéd-DVSC 3-1

Az utolsó nem beugró edző, aki első meccsén győzött: EvdM @ 2017.07.15. Honvéd-Haladás 2-0

Az utolsó idény közben kinevezett nem beugró edző, aki az első meccsén győzött: Morales @ 2009.10.31. Nyíregyháza-Honvéd 0-1

Igen, tizennégy éve nem fordult elő velünk olyan, hogy idény közben hosszabb távra kinevezünk egy edzőt, és az megnyeri az első meccsét.

„Megéri Kispesten edzőt váltani idény közben?” bővebben

Détári 60!

Pont minap futottam bele teljesen véletlenül egy képbe, amin szerepel a ma hatvan éves Détári. A kompozíció szinte minden elemében tökéletes: Döme pulcsija, nadrágja, a sérója, mellette Verebes hanyagul vállra vetett dzsekiben, mellény, ing, nyakkendő, pecsétgyűrű, cigaretta. Kiprich, Híres és Sallai a semmibe bambul, a háttérben talán Róth Antal, de inkább Zsiborás, valamint egy texasi olajvállalkozós nyakkendőt hordó, szintén dohányzó figura.

A magyar csapat 1987. április 27-én Verebes József szövetségi kapitány vezetésével megérkezik a hollandiai Schipholba, az Európa-bajnoki-selejtező mérkőzésre. Balról: Détári Lajos, Kiprich József, Verebes József, Híres Gábor, Sallai Sándor (fotó: Bart Molendijk / Anefo)
„Détári 60!” bővebben

Álmomban igazolóbizottságosat játszottam

Elképzeltem, ahogy A-tól Z-ig betűrendben felsorakoznak a Honvéd (FC Kft.) alkalmazottai, játékosai, állandó szerződéses partnerei az ajtóm előtt, és én egyenként hívom be őket az irodámba.

Kedvesen leültetem, kávéval, teával, üdítővel, amit kér, azzal kínálom, majd megkérem arra, hogy:

egyetlen, legfeljebb bővített mondatban mondja el nekem, hogy pontosan mit csinál a klubnál.

Ha nem tudja megfogalmazni, akkor vége a beszélgetésnek: viszlát!

„Álmomban igazolóbizottságosat játszottam” bővebben