Mastodon Mastodon

Egy próbát talán megért volna, de mi nem értünk a hazardírozáshoz

DVSC – Honvéd 0-0

Vajon mi járt Klafuric fejében, ha egyáltalán az ő fejéről beszélünk, amikor összerakta a kezdőt? Mutatok pár számot a kérdés jogosságának megértéséhez:

  • A meccs előtt a tabellán előállítható összes lehetséges végkimenetelek 65,21 százalékában volt bennmaradó a Honvéd.
  • Ha nyerünk Debrecenben, akkor a vasárnapi meccsek előtt(!) a nekünk kedvező esetek száma 82,79 százalékra (+17,58) ugrott volna fel,
  • döntetlen esetén némi visszaesés 62,68 (-2,53) százalékra, és
  • vereség esetén viszont valamivel nagyobb visszaesés: 53,29 (-11,92) százalékra.

Döntetlen lett.

A poszt írásakor még nem játszott sem a Videoton, sem a Mezőkövesd, a meccseik után frissítjük majd a számokat.

„Egy próbát talán megért volna, de mi nem értünk a hazardírozáshoz” bővebben

Bercinek szeretettel szülinapjára

DVSC – Honvéd @ Debrecen, 17h

A helyzet továbbra is változatlan: ahhoz, hogy értelme legyen számolgatnunk, nyernünk kell. Illetve, létezik egy speciális eset, ha hármat nyerünk, mert akkor nem kell számolgatnunk, ellenben a három győzelemhez ugyanúgy nyernünk kell Debrecenben, mint a számolgatáshoz.

Tényleg ennyire egyszerű.

Mindegy, hogy kik játszanak, mindegy, hogy mi a taktika, mindössze egyetlen cél létezhet: a győzelem. Ha kell, akkor Enninnel, bár nehezen tudom elképzelni hogyan, és ha kell, akkor Plakushchenkóval, hiába esik a játszatása kívül az ép ésszel befogható értelmezési tartományok mindegyikén.

És az sem zavarna, sőt!, ha Kerezsi harmadszor. Verjük be, és csá.

„Bercinek szeretettel szülinapjára” bővebben

Görcsösség, napok, galambok

Nyolcvanegy. A debreceni lesz sorozatban a nyolcvanegyedik tétmeccsem megszakítás nélkül a Kispest nagycsapatával. Legutóbb még 2021. február 27-én, a Covid idején hagytam ki egy Felcsút-Honvédot. Mivel egyáltalán nem meglepő módon visszautasították az akkreditációs kérelmem, le sem utaztam, mert nem értem volna haza a járvány második hulláma miatt újra bevezetett kijárási tilalom kezdete előtt. (Főszabályom ekkoriban a szabályok betartása volt, és kijárási papírt csak akkor írtam magamnak, ha volt akkreditációm egy mérkőzésre. Ha kintről be lehetett látni egy stadionba, és hazaértem megfelelő időben, akkor akkreditációt sem kértem feltétlen.)

„Görcsösség, napok, galambok” bővebben

Egyrészt örülünk, másrészt szintén örülünk, és harmadrészt kérdezzük csak meg: miért kellett eddig várni?

Tegnap érkezett a szomorú hír:

közös megegyezéssel szerződést bontott a klub Mitroviccsal.

Egészen mostanáig meg sem tudtunk szólalni, annyira megdöbbentünk. A csapat egyik legtapasztaltabb játékosával, az idei keret abszolút alapemberével, a csapat agyával, az edző legfontosabb emberével. Mi lesz így Klafuriccsal, előfordulhat, hogy innentől neki kell majd meghoznia a döntéseket egyes egyedül? (Basszus, pont amikor kéne, nem találom azt a képet, pedig rendre szembe szokott jönni, és Klafuric és Mitrovic van rajta, ahogy egyeztetnek a partvonal mellett. Egészen ikonikus darabja az idényünknek.)

„Egyrészt örülünk, másrészt szintén örülünk, és harmadrészt kérdezzük csak meg: miért kellett eddig várni?” bővebben

Kettő inkább érdektelen, mint bármennyire is érdekesnek tekinthető adat következik

Amennyiben Debrecenben Klafuric ül a Honvéd padján, akkor beállítja a Sannino rekordját a Metalcom-érában, és ő lesz a második edzőnk, aki egy idényen belül 19 NB I-es meccsen dirigálhatja csapatát a helyszínről.

És ha már statisztikák, akkor itt egy másik:

Szevasztok.

„Kettő inkább érdektelen, mint bármennyire is érdekesnek tekinthető adat következik” bővebben

Ahogy mostanában szokásos: saját nevelés az osztályozókönyv élén

Honvéd – Kecskemét 1-0

Egyszerűen érthetetlen, hogy ebben az idényben Kerezsi 444 percet kapott, ezalatt lőtt három gólt és kiharcolt egy tizenegyest, miközben a Komoly Igazolás Ennin 1118 perc, két gól, egy gólpassz.

Namármost. Kerezsi tavaly nyáron is kéznél volt, mégis igazoltunk három szélsőt (Domingues, Ennin, Samperio), majd látványosan nem számoltunk vele. Perceket is alig kapott, majd tavaszra, miután nem igazoltunk a télen, és miután távozott Nagy Dominik, és már láttuk, hogy mire képes Ennin, inkább lepattintottuk Siófokra – mert nem kell. Komolyan, erre mi az épelméjű magyarázat?

„Ahogy mostanában szokásos: saját nevelés az osztályozókönyv élén” bővebben

A fületekre lenne most szükségünk

A ZTE-Felcsúton az első félidőben történt, vagy nem történt valami, és ennek megállapításához kérjük most a segítségeteket. A következő az állítás:

A meccs 36. percének elején a felcsútiak színesbőrű csatárát meghuhogta a zalaegerszegi szurkolók egy része.

Egerszegen, huhogás, ráadásul hazai szektorból? Ki hallott már ilyet? Nyilván hülyeség.

„A fületekre lenne most szükségünk” bővebben

A kiesés aktuális kérdései #30

Nem alakult valami jól nekünk a forduló, ugyanis nyert a ZTE, és ezzel kiszállt a versenyből. Ráadásul pont a Felcsút ellen, és ezzel nekik is messze, vagyis négy pontra került a dobogó, így kérdés, mennyire fognak megszakadni hétvégén a Videoton ellen? (Innen két út lehetséges, ha nyernek, akkor az utolsó fordulóban is lehet számukra tétje a Honvéd elleni hazainak, ha viszont kikapnak, akkor ennyi volt a bajnokságuk, mert ötödiknél rosszabbak csak nehezen lehetnek.)

További nemjóság, hogy a Videoton nem tudta megverni a Kövesdet, pedig úgy számoltunk, hogy a sorsolását elnézve, a Videoton azért a mi szintünkön bőven szerez majd pontokat, tehát a Kövesdet kell a minimumon tartani. Erre a Kövesd pontot szerzett. A matek tehát három csapat maradt (ZTE ki, Vidi be), azonban bármennyire is szar a Videoton, továbbra is nehéz elhinni, hogy a relatíve könnyű sorsolásuk ellenére képesek legyenek kiesni.

(Zárójelbe: egy normális évben simán tudnék a kiesésüknek szurkolni, hiszen mégis a Videoton, azonban nerfociban kisvárosok és falvak vannak az nb1-ben, miközben a hagyományos klubok vagy gazdátlanul tengődnek, vagy idiótákra bízták őket. Ilyen helyzetben inkább essen ki a Kövesd.)

„A kiesés aktuális kérdései #30” bővebben

A meccs legsűrűbb öt percében talán ha húsz másodpercet volt játékban a labda

Honvéd – Kecskemét 1-0

Meggyőzhető vagyok arról, hogy Bocskay belépője egyértelműen büntető volt. A bizonytalanságom oka egy másfél éve történt nagyon hasonló eset Pakson, amikor Lukic lábára lépett Lenzsér, miután Lukic már ellőtte a labdát, és a videóhoz kiszaladó Berke tizenegyest adott rá. Akkor sem értettem egyet vele, mert valahogy nem éreztem fairnek, miközben mondom, simán lehet, hogy a szabályok szerint be kellene fújni.

Igazából mindegy is, hogy Zeke előtte milyen eszközökkel fűzte át magát Dokán, hogy Doka belépett elé, erre elsodorta, vagy oda-vissza megvolt a taszítás, mindegy, mert legalább volt valami küzdés egy labdáért, kár lenne ilyesmiket befújni, nem porcelánboltban vagyunk. Aztán a megpattanó labdát Bocskay próbálta combbal átvenni, majd ment a saját labdájára, amibe belelőtt Szuhodovszki, és igen, Bocskay tényleg nyújtott lábbal, talppal járt arrafelé, és igen, eltalálta Szuhodovszki lábát. Mondom, nem érzem. Nekem már Lukicsé se volt az Pakson.

Amúgy érdekes a helyzet, mert ha Bognár befújja, akkor vajon átkerült volna a hangsúly a Zeke-Doka csatára, és vajon akkor a kispestiek lennének felháborodva, hogy már rég kifelét kellett volna ítélni?

„A meccs legsűrűbb öt percében talán ha húsz másodpercet volt játékban a labda” bővebben

Hetek óta nincs értelme bármit írni a meccsek elé,

Honvéd – Kecskemét @ Bozsik, 18:30

mert a képlet továbbra is igen egyszerű: nyerni kell!

Négy meccs maradt hátra, itt már nem elég a fogadkozás, hogy majd legközelebb, itt már nem elég örülni az egy pontnak, itt már kevés az, hogy a többiek megteszik nekünk a szívességeke. Folyamatosan a vonal alatt vagyunk, ha mi nem nyerünk, akkor szart sem ér az egész.

Történelmi bűnre készül ez a csapat, és egy – rendesen kicsavart valóságértelmezéssel – mindössze abban reménykedhetünk, hogy mint szinte mindent, ezt is képesek lesznek valahogy elb*szni.

„Hetek óta nincs értelme bármit írni a meccsek elé,” bővebben