Csak a Kispest!

…még mindig tart a bronzmámor, még mindig vibrálnak bennünk a tegnapi képek, és ez jó ideg így is marad. Pedig pont amilyen boldogok vagyunk most, annyira nem volt egyértelmű egy éve ilyenkor, hogy ilyen idény vár majd ránk, egyedül talán Kemenes Szabi, az örök optimista mondta egy nyári edzőmeccs után, hogy a keret magja megmaradt, jöhet a 4. hely után az újabb remek szezon…! Akkor sokan csak csóváltuk a fejünket…és neki lett igaza…! Képek, pillanatok az elmúlt egy évből, hogy hogyan is jutottunk el a Rohonci útra úgy, hogy a zárómeccsünk éremátadássá nemesedjen…

…2012 július. Fékezett habzású edzőmeccsek után igazolunk 5 új arcot, később az akadémia nyárra kiürült szobáiban megszálló légiósjelöltek közül is itt marad Zsivány és most már hivatalosan Sunny. Utóbbi az egyik edzőmeccsen azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy bememelgítés helyett befekszik hűsölni az egyik reklámtábla mögé, míg Rossi le nem ordítja sárgára hidrogénezett taraját a helyéről. Apropó Rossi. Új edző, nem nagy múlttal, egy sikeres idényt hozó Supka helyett. Minek? Miért?

Ehhez képest jó a debüt, két hetes kánikulai villámfelkészülést követően, az előző szezon peremembereivel dúsított keret veri a Flomurtait az EL-ben. Szabi egyre optimistább. Az Anzsi ellen idegenben hősiesen helytállunk, itthon rég látott tömeg és hangulat a visszavágón, mely kijózanít ugyan, de nagy emlék marad.

…a siófoki nyitány rommá ázásával együtt. A második félidő szürreálisra sikeredett, a hazaiak ultraszektora feletti éjfekete fellegekkel, a minket a meccsre kikísérő Díszbohóc blogger barátunkkal, aki a 75. perc táján hazakerekezik, mert nem akar szétázni velünk együtt. Nekünk sikerül. Faterom a klubházba való tömeges menekülés után épp tőlünk kérdezve a még hátralevő időt, facsarja kedélyesen vizes pólóját két holland arc lábára, akik ezt nem bánják. Hanta szerint a szendvics megint világbajnok volt amúgy.

Nyaralásom alatt Lovrics alázza a Vidit kapusként, majd a cseh sörutamról hozott Starobrnókkal melegítünk a Fradi ellen, ahol remek győzelmet aratunk és az aznapi míves sör – fieszta nem ér véget. Közben Kemi eltiltva, helyén Czuczi, aki egy félidő alatt kap hármat a Pakstól és hideget-meleget a híresen empatikus korzótól, hogy a Fradi ellen hősiesen álljon helyt, és az ultrák a nevét skandálják – nagyszerű jelenet volt!

A győzelmi sorozatmámorból az MTK józanít ki minket, és a Debrecen ellen a közben megsérült Czuczi helyett újabb kapus-benjámint avatunk. Kezdenek jönni a vereségek, Rossi egyre újabb arcokkal kísérletezik, Odia, King, Bottone, kik ezek, atya ég, nincs két egyforma felállásunk, csak Ignja tűnik jó igazolásnak, de ő nagyon, Vécsei közben beheggeszti első gólját, de hogy, feltűnik a sérült Vidó helyén az általunk már régóta várt Baráth Boti, aki tanárian játszik, szóval hullámvasút az idény, hol fenn, hol lenn…

…ősz végére kiegyenesednénk, a Fáy-ba megyünk a szegény Eger ellen, hát nem egy Szépasszonyvölgy, ellenben közel a pesti cseh sörözők garmadája, előtte Bohémia, utána Pivo, közben pedig akadémista gólok, soha jobb estét.

A zárás ismét szopótúra Diósgyőrben, az MK-csoda után, pedig nem így alakult egészen ez sem, amikor a helyi sajtóerők le akarnak ütni Dél gólja feletti örömtáncom miatt, hisz akkor már a Tandia-balhé miatt áll a bál – de ezúttal is vereség a vége, Tandiát elmeszelik, és- legyünk kicsit nagyképűek – lehet hogy ezen ment el az ezüst? :)

…igen, mert a permanens eltiltások, Boti 6 meccsenkénti kiállításai (hogy költői túlzással éljünk), Tandia kinyírása, Ignja néha-néha megtörténő kipontozódása a tavasz elején a kupamenetelésünket töri derékba, és a Vidi elleni „nekikmindenösszejön” 0:4-kor úgy fest, a legrosszabb szcenárió igazolódik be Delphoiból…

…de nem! Megint sörtúrára kell menjek, hogy távollétemben jöjjön az újabb hőstett, míg Münchenben tolom az Augustiner Hell-eket, addig Vécsei és Vernes lerendezik Paksot. Az MTK ellen aztán Hrabal szülinapján (majdnem szülinapján) ismét vereség, és ki hitte volna akkor, hogy ez az utolsó ebből a műfajból idén?

Ami azóta tart, az a kispesti kegyelmi állapot, vagy ha úgy tetszik, az őrült tavasz, a téli olasz szerzemények kezdik megérni a pénzüket, jönnek a három pontok, egyre gyorsabb ütemben, kaposvári Lanza szabival, ugyanott és Pécsett tizit ölő Kemenes Szabival, az utóbbi meccsen szerencsésen alakuló szánalom-kabaréval és Martinez beindulásával, Dibusz azóta is colstokkal méri a felső sarok és a kesztűje közti távot, hogy „ezt hogy, miért…?”, az idény kulcsmeccsén verjük a zöldeket, a hype-olt Böde pedig egy életre megjegyzj Ignjatovics nevét. Újpesten csoda, a Győr ellen elképesztő második félidő és Hidi dugó, egyre szebb képek a meccsek végén, egyre több ifjonc a csapatban, szurkolók-csapat egymás karjaiban, és ráfordulunk a célegyenesre, aminek a végén a Rohonci úti stadiont látjuk, borús, de kellemes fociidőben, tele vendégszektorral, és kiküzdjük a végét, mert ki kellett küzdeni, ez a mese nem érhetett véget másként, ennek nem lehetett más a vége, és tessék, a borús idő véget is ért, a hármas sípszóra kisütött a nap is, hadd csillogjanak azok a bronzérmek a kispesti srácok nyakában…

Őrült idény volt, ami 10 évben egyszer jön össze így, és kiindulóhelyzetként hasonló várhat ránk jövőre is, hisz megint távoznak kulcsemberek, és megint hozni kell újakat, de egyvalami változott: egy szimpatikus, kedvelhető saját nevelésű mag kezd kirajzolódni, egyre több játékpercet követelve magának, és erre lehet építeni, erre, és az optimista reményeinkre, hogy a következő év is hasonló szép meccsemlékeket hoz, hasonló könnyesre röhögős sztorikat a korzó korlátjának támaszkodva, meg az aktuális autó/kisbusz ülésén vidékre tartva, a közben nálunk egyre gyarapodó kis szurkercsapattal, várva a további szép kispesti évekre.

A 19 éve a tegnapra váró Hanta azt írta szombaton a beharangban, hogy köszöni, hogy Honvéd szurkoló lehetett. Én is csatlakozom. Kispestinek lenni -most nagy szavak nélkül- de egy tök jó dolog.

Ennyi! Mint ahogy ennyi volt 2012-13 is dióhéjban. Boldog bronzkorszakot magunknak!