mert célunk csak egy van
Egészen elképesztő sorsolást és tévés közvetítési rendet sikerült összehozni idén is.
Beszarás, hogy sikerült összerakni egy olyan sorsolást, ahol az első fordulóban a 12 NB I-es csapatból 9(!!!) is idegenben játszik:
„Teljesen normális, hogy nálunk semmi sem normális” bővebben
34. Ennyien, mondom harmincnégyen ácsorogtunk szombaton a diósgyőri vendégben. Elképesztő.
Nyilván nem egy dolog, hanem sok, egymástól független és egymást kiegészítő esemény egész láncolata vezetett idáig. Félelmetes. A nem is olyan régen még az ország egyik legnagyobb utazótábora, ha leszámítjuk a helyi honvédosokat, akkor alig három-négy autót tudott (akart) megtölteni.
Innen szeretnénk gratulálni mindazoknak, akik tettek mindezért, vagy csak asszisztáltak hozzá. Sikerült eltüntetni azokat, akikért ez az egész létezik: a szurkolót.
Legalább nem a helyiekkel, hanem egy számunkra is értelmezhető ellenféllel szemben avatjuk fel idegenben azt a valamit, ami amúgy akár lehetne fontos, szép, hasznos meg minden, de nekünk csak egy förmedvény, egy gnóm, egy arcátlanság marad mindig is. És azt is hallani, már hullik a vakolat, a díszburkolat, hogy silány a minőség, a legszebb öröm meg a káröröm, csak éppen nem.
