Merthogy számolni ma nagyon nehéz lenne. Fél ötkor Négykor kezdünk, és ha megcsípnénk a Diót, akkor egy újabb pozitív löketet kaphatna a bentmaradásról szőtt összes reményünk, kicsit félretehetnénk a szabályzatok vizsgálatát, előtérbe kerülhetne a matek. Ha az egyik nyer, vagy csak ikszel, akkor az jó nekünk? És ha a másik? Mi a jobb?
Címke: beharangozó
Egy szebb és jobb világban így nézne ki egy UTE elleni napunk
(A mai beharangban minden a képzelet szüleménye, a valósággal való bárminemű kapcsolat csupán szemfényvesztés).
Tegnap este, a beharangozó videónk készítése közben dumáltam kicsit mikrofonon kívül Kemenes Szabival, és ő is megerősítette azt, amit minden játékosunk mantráz az utóbbi hónapokban: mennyit jelent nekik a közönség támogatása, csakúgy, mint az MK-győzelmeink, vagy az évekkel ezelőtti első bronzunk idején, a tavalyiról nem is beszélve. Jó volt ezeket a szavakat hallgatni a csapatkapitány szájából, aki ráadásul az utóbbi egy-másfél idényben talán még jobban véd, mint 2009-2012 közti korszakában. „Egy szebb és jobb világban így nézne ki egy UTE elleni napunk” bővebben
Hátha megzavarja őket, hogy mi játszunk hazai pályán, mert
azt hiszem más reményünk nemigen lehet az MTK ellen. Értem, hogy vannak, akik szerint Rossi a megváltó, aki a dekadens, fogalmatlan Csábi után majd elvezet minket a valhallába, vagy, ha oda nem is, a 13. hely környékére. Meg azt is értem, hogy ezek az újak igazából erősítések, és mi jók vagyunk, jók leszünk, hinni kell a csapatban.
Viszont én nehezen tudok hinni.
„Hátha megzavarja őket, hogy mi játszunk hazai pályán, mert” bővebben
Véget ér a móka mára, zárul az ősz roller-tára
Ma a Győr ellen végre lezárjuk az elmúlt évek egyik legsivárabb őszét. Mit mondjak, ideje már. Hogy a zárás javít-e az összképen, esetleg egy totálisan indifferens, sorrendben harmadik iksz jön, vagy Miriutáék felteszik a töviskoronát az izzó trónon szép lassan elszenesedő oroszlánra?
Ez derül ki ma kora délután. „Véget ér a móka mára, zárul az ősz roller-tára” bővebben
Most már azt mondom, tudjuk le ezt az évet, csak jobb jöhet
Ciki, nem ciki, én utoljára valamikor a kétezres évek elején voltam Dunaújvárosban. Mármint a stadionban, mert magába a városba azért néhányszor elvetődtem valamilyen ügyben, mert létezhet az embernek vidéken akkor is dolga, ha éppen nem a Honvédot követi valahová.
Sőt, az utolsó újvárosi fellépésem is egy szakadó esős Dunaferr-MTK volt E-vel. Akkor még nem volt kész a stadion, de a klubház egy része már igen. Emlékszem, olyan mosdó csak ott volt, amit kishölgy is jó szívvel használhat, és bár az eredményről vagy úgy az évről fogalmam sincs már, arra tisztán emlékszem, Szabó elnök úrral beszélgettem a wéce előtti folyosón a csapok aranyszínéről, merthogy bizony azok voltak.
A meccs után hazabuszoztunk, és egy meglepő fordulattal a KispálraMix című fura képződmény lemezbemutatójára futottunk be az Almássyra. (Mivel az album 2000-es, így most már tudom, 14 éve jártam az Eszperantó úti katlanban utoljára. Vagyis az újban még nem.)
„Most már azt mondom, tudjuk le ezt az évet, csak jobb jöhet” bővebben