Mastodon

Nincs csapat annyira kiszolgáltatva a hazai pályának, mint a Videoton (és a Mezőkövesd)

mgydvrg-kggkptppm
hazai1155120-11+9201,82
vendég1211108-23-1540,33
A Videoton hazai és idegenbeli teljesítménye

Egészen hihetetlen, de idegenben mindössze egyszer nyertek, és azt is pont ellenünk sikerült, Klafuric első, Huszti második meccsén. Plusz ikszeltek Felcsúton, és ennyi.

Hazai pályán viszont olyan jó a mérlegük, hogy ha idegenben is tudnák hozni, akkor 42 ponttal kényelmesen a második helyen állnának.

Nem lesz egyszerű szombat este Videotonban.

“Nincs csapat annyira kiszolgáltatva a hazai pályának, mint a Videoton (és a Mezőkövesd)” bővebben

Ma két éve – mint utólag kiderült – maradtunk bent Diósgyőrött

91. perc, Grgic adja be a labdát, Marin a földre rúgja, átpattan Tujvelen, gól – azonban Bogár sporttárs máig érthetetlen okból nem adta meg.

“Ma két éve – mint utólag kiderült – maradtunk bent Diósgyőrött” bővebben

Klafuricnál rosszabb mérleggel évtizedek óta nem rajtolt edző Kispesten

Valamint a pontszámok és a kiesés összefüggéseire is kitérünk pár szóban.

  • 8 meccsen 1 győzelem, 2 döntetlen, 5 vereség, 8-16-os gólarány,
  • meccsenként alig 0,625 pont.

Jogos a taps.

A hajtás után megnézzük, hogy a feljutás (2004/05-ös szezon) óta a legalább nyolc meccsre kinevezett edzők milyen mérleggel rajtoltak, és hozzájuk képest hogyan lehet értelmezni Klafuric objektíve szinte értelmezhetetlen 0,625 pontját.

“Klafuricnál rosszabb mérleggel évtizedek óta nem rajtolt edző Kispesten” bővebben

Megérkeztünk a béka segge alá, és van rá egy fogadásunk, hogy lesz még lejjebb

Szokásos osztályozókönyvös posztunkat kivételesen a Hangulat-O-Meter aktuális állásával kezdenénk:

10,91

Igen, alig hibahatáron belül a tizenegyhez, vagyis a fix kieséshez. Talán idén most jött el először az a pillanat, amikor ki lehet jelenteni:

egyáltalán nem hiszünk a bentmaradásban.

“Megérkeztünk a béka segge alá, és van rá egy fogadásunk, hogy lesz még lejjebb” bővebben

Innen szép győztesen kijönni,

Újpest – Honvéd @ Megyeri, 15:30

mert nyerni lassacskán nem lesz elég. Ha csak rajtunk múlta, ez az idény csodálatosra sikerülne. Szavak szintjén meghallgattunk másfél-két koncepciót, fiatalok, tehetségesek, rutinosak, összeértek, csapatszellem, taktika, technika, tudás, sportdinamika, egészségügy, sporttudomány(!), van itt annyi szó, hogy felsorolni is lehetetlen, azonban a bajnoki rendszerű tornák egyik fontos jellegzetessége, amit például a fradisták rendre hajlamosak elfelejteni, hogy egy bajnokság attól bajnokság, hogy abban más csapatok is részt vesznek rajtunk kívül.

Vagyis minden lehet szép és jó, egészen addig, amíg nem találkozunk az első ellenféllel. Aztán a másodikkal, harmadikkal, és így tovább, amíg el nem fogynak.

“Innen szép győztesen kijönni,” bővebben

Nincs itt semmi látnivaló, kérem oszoljanak

Még egyszer: ahogy eddig, most is minden a legnagyobb rendben.

Az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy tíz forduló után mindössze egyetlen pontos átlagra vagyunk képesek, és ez a kereken egyetlen pontos átlag, amióta tizenkétcsapatos a bajnokság, mindössze egyetlen évben, még 2015/16-ban nem jelentett kiesést.

Ha egyáltalán lehet tovább fokozni a probléma súlyát, akkor mindenképp meg kell említeni, hogy még saját magunkhoz képest is gyenge az egy pontos átlag. Az elmúlt két szezonban az 1,12 és az 1,15 eleve történelmi mélypontok voltak, azonban idén már ennyinek is örülnénk, főleg azért, mert egy idény kivételével ezek az átlagok a bentmaradást jelentették.

"Nincs itt semmi látnivaló, kérem oszoljanak" bővebben

A minimumot hoztuk: bentmaradtunk

Felcsút – Honvéd 1-2

Egy percet sem láttam a meccsből. Egyszerűen nem mertem bemenni a lelátóra a lefújásig. A lépcsőfeljárónál álltam, a korlátnál, és hallgattam, hogy mi történik. Nem bírtam volna nézni, nem voltam rá alkalmas.

Délelőtt, a fakó Paks elleni meccsén jutottam el arra pontra, hogy rájöttem, nem bírom a tétmeccseket. Gyenge hozzá a gyomrom, a szervezetem. Megviselnek. Felnőttként a langyos középszerhez szoktam, jól elvagyok a novemberi mezőkövesdi meccsekkel, a tét nélküli áprilisi hazai Debrecenekkel, amikor édesmindegy, hogy ötödikek leszünk, vagy hatodikak.

Pedig nincs három éve, hogy azért tüntettünk, mert visszaestünk idény közben az ötödik helyre. Vissza, az ötödikre. Akkor az volt az egyetlen izgulnivaló, hogy nyáron hova sorsolnak minket, milyen messze lesz a tengerpart?

“A minimumot hoztuk: bentmaradtunk” bővebben

Egyetlen feladat van mára: bent kell maradni

Mindegy, hogy magabiztosan, mázlival, négykézláb, megaláztatva, parádézva, öngóllal, bírói segítséggel vagy a bíró ellenére, kapu elé tolt busszal, csúszva-mászva, lábujjhegyen, fénycipőben, fehér mezben, csíkos mezben, esőben, napsütésben, tizenegy légióssal, tizenegy saját neveléssel, vegyesen, cserével vagy csere nélkül, első percben lőtt góllal, utolsó percben egyenlítve, a másik meccsnek köszönhetően, magunknak köszönhetően, magunk se tudjuk, hogyan, vagyis bárhogy, mert a lényeg, hogy ma

bent kell maradni.

Tényleg nem érdekel a módszer, egyedül a végeredmény: délután háromnegyed hat magasságában, a végesípszót követően a vonal fölött legyünk.

“Egyetlen feladat van mára: bent kell maradni” bővebben

Achilleus kardja lebeg felettünk

ahogy korának Révésze, Komora Imre mondta egyszer.

Mert valami ilyesmi történik. A Kispest amióta feljutott az első osztályba, azóta törzsgárdatagnak számít. Egyszer estünk ki, annyi épp elég volt, hogy a szép sormintát elcsesszük.

Gondoljatok bele, a két háború között, egy viszonylag szegény, Budapest melletti kisváros, sokáig értelmezhető stadion nélküli csapata folyamatosan ott tudott lenni a legjobbak változó, olykor 12, olykor 14 csapatos mezőnyében. Három klubnak sikerült ugyanez rajtunk kívül: Fradi, Újpest, és a megszűnéséig az MTK-nak. A kor világfutballjának egyik legerősebb bajnokságában voltunk állandó résztvevők.

Tettük mindezt egy elkötelezett vezetőséggel, élén Mayer Bélával, valamint idősebb Puskás Ferenc játékossal, edzővel, az ificsapat egyik szervezőjével. Ez a klub valóban kispesti volt, játékosai döntő többsége a környező településekről származott, és töretlen működésével felhelyezte a várost Magyarország térképére.

“Achilleus kardja lebeg felettünk” bővebben