Mastodon

Annyira rosszat vártunk, hogy most meg az egy pontot keveselljük: ilyen a kispesti szurkolói lét (szívecske)

Videoton – Kispest 0:0 // plusz osztályozókönyv

Csodás címképünket Hantának ajánljuk szeretettel: paints_not_dead!

Mik a várakozásaid, Ati?” – kérdezte az orkánkabátjába burkolózó Elnök úr, amint kikászálódtam a kocsiból a vendégparkolóban, sikertelenül próbálva alkalmazkodni a harapós hőmérséklethez. „Azt hiszem, inkább nem mondom” – feleltem kényszeredett mosollyal. Normál esetben ilyenkor az aktuális beszélgetőpartnereim korholva kárhoztatnak az örök pesszimizmusom miatt, ám most a nagy nehezen bevallott „kapunk egy hármast” jóslatomra csak csöndes bólogatások voltak a válaszok a derék KLTE arcok részéről. A lelátóra felmászva aztán Old Babarral folytattam le szinte mondatra ugyanezt a párbeszédet, és bár a kispesti ajándékbolt-pápa sem nagy rajongója a kishitű kiszólásaimnak, ezúttal ő is csak csöndesen azt súgta vissza: „Atikám, sajnos én sem várok mást”. Ehhez képest, azt hiszem, nem is lehetek elégedetlen most, ahogy a Góóóóól műsor alatt gépelem be a posztot.

„Annyira rosszat vártunk, hogy most meg az egy pontot keveselljük: ilyen a kispesti szurkolói lét (szívecske)” bővebben

A szinuszgörbe aljáról jelenleg örülök, hogy vége az ősznek

Bp. Honvéd – Újpest 0-0 // plusz osztályozókönyv

Az a helyzet, hogy sanyarú párhuzam ugrott be a posztírás kezdetekor a csapat őszi teljesítménye és a blogon való recens jelenlétem között. Mindkettő erősen hullámzó. Az első miatt pedig a második eredményeként ritka felbukkanásom hangulata is hullámzik: míg legutóbb, a DVTK elleni hazai után arról értekeztem, hogy én – némi költői túlzással – ettől az idénytől (kerettől és klubvezetéstől) kb. csak az aranyat tudnám igazi örömmel fogadni idén, addig most megint ott tartunk, hogy langyos középmezőnyben evickélve eresztjük el hétről-hétre az esélyt, hogy legalább a dobogóra felzárkózzunk.

„A szinuszgörbe aljáról jelenleg örülök, hogy vége az ősznek” bővebben

Kiesőjelöltből bejelentkeztünk (minimum) a dobogóra? Mi a f… folyik Kispesten?

Bp. Honvéd – Paks 2-1

Kispest - Paks 2-1

Az a helyzet, hogy Craiova után, augusztusban én semmit nem vártam ettől az évtől. Fura igazolások, szerencsevadász CV-jű edző, látványosan amatőrködő profi tulajok, totális káosz. Aztán most itt van november vége, és eleve úgy indultam a meccsre, hogy ma tuti győzünk, és még a Bűzös góljánál sem szartam be (jó, nem nagyon),sőt, mondtam Öcsémnek, hogy ha kapunk 3 percen belül egy kretén tizit, akkor még meglesz a meccs. Ez a tippem bejött, akkor azt már nem is merem leírni, a szezon végére mit jósolok. Mi a fakk folyik Kispesten?

„Kiesőjelöltből bejelentkeztünk (minimum) a dobogóra? Mi a f… folyik Kispesten?” bővebben

Ízlések és pofonok

Újpest után, szünet előtt

Két jó igazolás, ilyen is volt idén

Szép támadásokkal fűszerezett győzelmet izzadtunk ki az Újpest albérletének vendégeként, és ahogy az szokott volt lenni, a kommentszekció túlteng az örömtől, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hetekben az öntemetéstől. Régi jó kispesti szokás szerint nem tudunk egyenesen ülni ennek a rozoga vörös-fekete csataménnek a nyergében, de hát mikor tudtunk?

Az új kispesti korszakot kritika nélkül imádó kollegák nyugodtan lapozzanak a következő #napikispest posztig, mert vigyázat, nem a feltétlen örömködésről fog szólni a poszt – igaz, nem is a korábbi időszak visszasírásáról, de jobb a békesség.

„Ízlések és pofonok” bővebben

Paksról utólag, egész más nézőpontból

Ne maradjon el a beszámoló ezúttal sem, mégha retrospetív is lesz a poszt

Hogy képzavarral éljünk, sajnos ezúttal Karakó(szörcsög) szántotta be az Ekét és az egész csapatot (fotó: Lovi – 1909foto.hu)

Mit tesz az idő, akár másfél nap, ami a vasárnap este (= egy vasárnap késődélutáni meccs esetében a beszámolóposzt klasszik ideje), és a kedd dél közt telik el… Főleg, ha olyan kulcsesemény fémjelezte másfél napról van szó, mint amilyen a tegnapi hétfő volt. Bizony, ha nem zuhanok bele Paksról hazaérve az ágyba, és inkább megerőltetve magam, gépelni kezdek, akkor egy szoftos világvége cikk íródott volna – azért csak szoftos, mert az optimista kicsengésű diósgyőri beszámolómat nyilván nem akartam volna zárójelbe tenni teljesen, másrészt borzalmak ide vagy oda, valahol még bíztam az átigazolási időszakban, főleg haloványan, és ambivalens érzésekkel, a Zsoldy visszahozatalában. Mióta ez pedig bekövetkezett, a „kurva nagy bajban lehetünk idén” kicsengése a paksi meccsnek hirtelen átváltozott egy „mikor lesz már szombat?!„-ba. De kicsit lenyugodva, most komolyan: tényleg minden megváltozott volna?

„Paksról utólag, egész más nézőpontból” bővebben