Jó kedvünk lehet a mai nap után: izgalmas, jó iramú meccsen hoztuk a magunktól elvárt kötelezőt, ami, ha jobban belegondolunk, nem is volt annyira kötelező, mégis magabiztosan meglett a három pont, egy Lanza, egy Eppel, tele vendégszektor, tényleg, valaki kívánhat még mást mára, ha kispesti? Nem nagyon hinném. „Utoljára talán 2012 tavaszán írtam ilyet, de igaz: magabiztosan kezdtük az új félszezont!” bővebben
Címke: Bohócliga
Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja
Ha valaki azt mondja nekünk a szezonkezdetkor (akkor épp összesen egy Hajdú- és Gróf-igazolással a tarsolyunkban), hogy csak gólaránnyal maradunk le az őszi idény végén a félszezon-bajnoki címről, körberöhögjük. Ehhez képest 5 fordulóval ezelőtt már növekvő étvággyal azt mondtuk: az utolsó 5 meccset be kell húzni. Paks kivételével be is húztuk. És ha ma egy csoffadt Stef Wils fejes mondjuk, bemegy a 90. percben Sopronban a fehérvári hálóba, őszi bajnokok vagyunk. Így „csak” másodikok. Megáll az ész. „Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja” bővebben
Ilyen is régen volt már: beharang!
Húzós időket élünk (élek) mostanában, amit az is mutat, hogy már megint alig posztolok, ráadásul az olyan ziccereket, mint a korábbi években a szülinapi posztok, is elfelejtem megírni, pedig imádok cikkben érzelgősködni valami futurisztikus göteborgi muzsikát betéve a hifibe, és sokadjára leírni, hogy nem hittem volna 2010 őszén hogy ez lesz, de szerencsére van a Hanta úr, aki tavaly meg idén (meg tavalyelőtt is) észnél van, vagy csörög a smartphoneja vagy mittomén és mire feleszmélek már meg is van a poszt, nekem meg marad a beharang, de hát már azt is régen írtam, úgyhogy örvendek mint Guie-Guie Gnkei Abraham az ajándéklabdának, míg bele nem veri a kapusba.
Szóval beharang. „Ilyen is régen volt már: beharang!” bővebben
Frappáns cím nem jut az eszembe, így csak annyit írok: ezt el****tuk
Hát, valahogy így. Álmodozhatok én döntő Lanza-gólról, ha sokadjára is elgörcsöljük a Grupamás vendégjátékot. Pedig most aztán nálunk is volt titkos fegyver, odaát meg nem épp csúcsforma, eltiltott védelem-fél és Doll mester. Persze hogy roller lett a vége. Még ha a végét cizelláltuk is. „Frappáns cím nem jut az eszembe, így csak annyit írok: ezt el****tuk” bővebben
Őszi szombat este az Újpest ellen mi mást csinálnánk, mint ikszet?
A posztcím nyilván a reggeli Hanta-beharang öncélú parafrázisa, ugyanakkor bizony nem teljesen hamis állítást tár az olvasó elé. Ha visszanézek emlékeimben, az utóbbi 10 év hazai meccsei az Újpest ellen valahogy leginkább ikszek voltak, vagy legalábbis ezek rémlenek, ha pedig ezek rémlenek, az az jelenti, ez az eredménytípus valamiért megragadt bennünk.
Hát meg. Mint a mai három pontunk a sárban. „Őszi szombat este az Újpest ellen mi mást csinálnánk, mint ikszet?” bővebben