Danilo

Napikispest 2018.07.25.

Banó-Szabó // úgy repül az idő, hogy már 19 éves! Pont ma. Boldogat!
- remélem Supi már keresgéli az utódját, és remélem lesz elég idő beépíteni a csapatba. Gazdi márciusban múlt 22, nem tudom meddig bírják ketten, hogy a matuzsálem, 25 (és fél!) éves Nagy Geri helyett robotoljanak a pályán. #utolsófigyelmeztetés!

ajvé van!!! // bejött a legnagyobb félelmünk: megsérült Danilo, és nem biztos, hogy játszhat a Progrés ellen holnap.
- bazz, még mindig nem hiszem el, hogy egyetlen csatárral nekivágtunk az év legsűrűbb szakaszának, amikor egyszerre vannak bajnoki és Európa-liga-meccsek.
- (a tavalyi nyitófordulóban a Haladás Kinget rendezte le egy jó félévre.)

“Napikispest 2018.07.25.” bővebben

Nagyjából ez volt az elvárható (minimum)

A beharangozóban még azt írtam, hogy bár nem tudom hogyan lesz meg meg, de azért elvárom a két-háromgólos győzelmet, mert annyi legalább van a két csapat között. Persze, bele lehet, és kell is rúgni az igazoláspolitikánkba, mert egyszerűen nem létezhet olyan rózsaszín köd, ami kitakarná a gondokat, azonban ezt a Rabotnickit még a fakóval felhigítva is illenék kiejteni. Szóval lehetett reménykedni.

Őszintén, nem is értem azokat a felhangokat, akik egy szaftos kis kiesésről álmodoztak. Gondolom nem látták a kinti meccset, mert akkor nagyjából képben lettek volna az ellenfél játékerejével, valamint azzal az egyszerű ténnyel, hogy Budapesten legfejlebb meleg lesz, és közel sem elviselhetetlen forróság.

“Nagyjából ez volt az elvárható (minimum)” bővebben

Napikispest 2018.06.07.

Lanzafame // lett az év játékosa a Nemzeti Sport osztályzatai alapján.
- a sorrend // Lanzafame, Varga Roland, Paintsil és Lazovic – teljesen jogos, hogy az NB I. három legjobbja és Varga;
- a kapusoknál Gróf a negyedik helyen végzett;
- itt a posztonkénti ranglista, ahol érdemes ránézni a belső középpályásokra: az első kilencben Gazdag, Nagy Geri és Banó-Szabó is. Tényleg motorjai ennek a csapatnak.
- mellékesen az állítólagos kiszemeltünk, Uzoma behúzta a baloldali védők ranglistáját. A teljes csapat így néz ki (döntetlen esetén Bognár Gyuri döntött ún. szakértelemmel): Dibusz – Nego, Leandro, Blazic, Uzoma – Pátkai, Tőzsér – Varga Roland, Lazovic, Cseri – Lanzafame
még mindig Lanzafame // a 18 gólja mellett kiosztott 12 gólpasszt, amivel szintén vitte a vonatkozó listát, így a kanadait is a 30 pontjával. El sem tudom képzelni, mikor fordult elő olyan utoljára, hogy az NB I. gólkirálya egyben gólpasszkirály is legyen. Valaki?
csatárduó // a transfermarkt nyilvántartja a ligák legjobb csatárpárosait is a szerzett gólok száma szerint, akik egészen nem meglepő módon idén a Lanzafame és Eppel lettek. 32 gól, 18 gólpassz, vagyis 50 pont – brutális.
- Lanza Eppelnek 6, Eppel Lanzának 3 gólpasszt adott. Előbbi természetesen a vonatkozó lista legjobbja, ráadásul hasonló kémia két játékos között még csak megközelítőleg sem volt kimutatható a bajnokságban.
- amúgy tavaly is ők nyertek egy 27+10=37-es mutatóval, szóval az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. A tavalyi pontlistát azonban nem ők, hanem Marko Scepovic és Lazovic húzta be egy 23+17=40-es teljesítménnyel.
- és még ennyivel sincs vége, mert az NB I. legjobb cseréjének Danilo bizonyult a maga 4 gól, 2 gólpasszos teljesítményével. Egyértelmű, hogy miénk a legjobb csatársor.
Uzoma // az állítólag állítólagja: tárgyaltunk vele, de sikertelenül. (via csakfoci)

Egy hétig állt a Mezőkövesden épített reményszobor

Bp. Honvéd – Debrecen 1-3

Az egyébként is relatíve halovány bronzérmes terveink egy hete némileg erősödni látszottak, legalábbis a lelki tényezőket tekintve: végre ismét idegenbeli siker, klasszikus Eppel-Lanza gólduó, Bognár finom részrehajlásának kivédekezése a záró 20 percben, végre kisimult arcú Supka nyilatkozat, satöbbi, satöbbi. Vidáman jöttünk haza, na. Sőt, tegnap mind jómagam, mind Tesóm, mind az örök pesszimista Fater, de még a szimpatikus salgótarjáni drukkerkollega, akivel a meccsen szoktunk összefutni, egyetértettünk abban, hogy itt ma, nem tudjuk hogyan, de nyerni fogunk. Szívesen írnám, hogy Hanta is osztotta ezt az érzést, ki is olvasom valamennyire a tegnapi beharangjából, de mégsem merek nyilatkozni a nevében. No, hát ilyen előzmények után, jó kispesti forgatókönyv szerint nem is jöhetett más, mint amit tegnap átéltünk.

“Egy hétig állt a Mezőkövesden épített reményszobor” bővebben

Megjött a tavasz – 3 hét késéssel

Végigszenvedett, végigbrusztolt meccs, kevés fantázia, görcsös akarás, egy adag szerencse (igaz, ez nagyrészt kiérdemelve), 1-2 kulcsemberi villanás, végül behúzott meccs.

Csodás futballidő, hol borongós, hol napsütéses, de alapvetően száraz április délután. Fű- (mármint gyep-), szotyola, zsírosdeszka- és hagymaillat a Bozsikban. Megjött a tavasz.

Ha ezt a két bekezdést 3 hete írhatom le, most már kiegyenesedett csapattal, vidáman készülünk az MK-elődöntőre és élvezzük az évszakot a maga teljességében. Kár, hogy mindkét aspektus késett jó 21 napot. “Megjött a tavasz – 3 hét késéssel” bővebben

Skacettinyók! Már íródik a poszt a tegnapi meccsről, ám addig két apróság

Egy // van új sajtófőnöke a klubnak

és máris van interjú Supkával: (szpojler: helyzeteket mond, és nem helyzetet, helyzeteket!)

Kettő // Danilo ötodik sárgája

Természetesen automatikus eltiltást ér, amit szerdán, a Videoton ellen fog letölteni. Ne keverjük azzal a régi szabállyal, hogy ha elhalasztott meccsed van, akkor az eredeti időpont után igazolt játékosok nem játszhatnak. Legjobb tudomásom szerint ugyanis már ez sem él.

Nyomokban vállalható – és ez most elég jó

Tegnap eléggé alacsony elvárásokkal mentem ki a csodálatos márciusi decemberben a Bozsikba: csak legyen meg a három pont, a nézőtéren ne a semmire nem jó, ordenáré edző- és csapatgyalázás uralkodjon, és lássak valamit a tavalyi varázslatos csapatszellemből, egymásért küzdésből – legalább nyomokban. Az olyan úri huncutságok, mint a játék szépsége, gólarány-javítás, meseszép gólok – most teljesen hidegen hagytak. Ha ebből a kívánságkosaramból indulunk ki, a tegnap estével elégedett lehetek. “Nyomokban vállalható – és ez most elég jó” bővebben

Újra nekifutunk a kupameccsnek

Bp. Honvéd – Siófok @ Bozsik stadion, 18:00

Annyi minden történt a múlt szerdai elmaradt kupavisszavágó óta, csak győzzük összefoglalni. Meccs mondjuk pont nem történt, vagyis utoljára február 24-én, csaknem két hete játszottunk, és kaptunk ki nagyon az Üllőin. Idő közben lecsapott az ítéletidő az országra, és ahogy az lenni szokott, télen ismét egy dologra nem voltunk felkészülve: a télre.

Szeretik hangoztatni, hogy vis maior, mert ilyen kemény tél aztán tényleg ritkán van mifelénk, de azt már nem szeretik hangoztatni, hogy évek óta mindig február és március fordulója csapadékosabb, hidegebb, havasabb, tényleg, mi a francért ezekben a hetekben a legsűrűbb a versenynaptár? Pláne az átmeneti időszakban, amikor még nincs minden stadion felszerelve pályafűtéssel. Már persze ahol van egyáltalán stadion.

(Diósgyőrben már van, de még nincs, minket március 31-én esetleg otthon, de inkább Mezőkövesden fogadtak volna, amiből idő közben mégis Debrecen lett. Sziasztok.)

“Újra nekifutunk a kupameccsnek” bővebben

Ha lesz meccs akkor azért, ha nem lesz, akkor meg azért lesz emlékezetes a mai meccs vagy nem meccs

A 99. Bp. Honvéd – Videoton következik. Vagy nem következik.

Az utóbbi időben a Videotonnal valahogy az indokoltnál is több emlékezetes meccset játszottunk. Pörög az agyam, hogy Újpest, Fradi, Haladás, vagy bárki, azonban valamiért az az érzésem, hogy Honvéd-Videotonból még így is több jut eszembe, mint a többiek összesen.

Persze a többségéről nem tudom megmondani, hogy mikor volt, vagy ha tudom, hogy mikor volt, akkor nem azt történt akkor, amire gondolok, illetve az máskor volt és nem is ott, talán nem is a Videoton ellen. Jobb tisztában tenni a dolgokat, ezért legyen ez egy monstrébb (ez relatív, de mindenképp felsorolós) poszt az utóbbi pár évről, már csak magam miatt is, hogy képben legyek, ha véletlenül a Vidire terelődik ma a szó.

“Ha lesz meccs akkor azért, ha nem lesz, akkor meg azért lesz emlékezetes a mai meccs vagy nem meccs” bővebben

Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li

“U, u, u, Ka-ban-guuuu!” – száll a ’kövesdi estében az ordítás, az Ábel 10 méterre tőlem totális extázisban „DarkDarkDarkDark”-ozik, Gyuri pedig utat törve a tömegen át siet oda hozzánk „nem hiszem el, mondom, ez oldalháló bazmeg, minek örül ez, erre gól, nem hiszem el, mi ez itt?” – rikoltja felém, én csak vigyorogva ölelkezek Öccsel, Apu alattunk srégen 2 sorral vakarja a fejét, Hantát nem látom, de valószínűleg egy „Kabangu, nem futballista. Imádom” jellegű mantrát tolhat ő is.

Megmondtam vagy megmondtam a beharangban, hogy jutalomidény az idei? “Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li” bővebben