Mastodon

Címke: debütálás

Ezen a héten semmit sem siettünk el, és mégis meglett minden

Soroksár–Honvéd 0–1

Hangya és Pekár eltiltása, valamint a csütörtöki debreceni hosszabbításos kupameccs miatt rendesen fel kellett forgatnia Feczkónak a csapatot. Ebben a bajnokságban ilyen mértékben talán először.

  • Csonka kezdett a védelemben, és kimaradt Szabó Alex.
  • Hangya helyén Varga Bence.
  • Pekár helyén Sigér.
  • Az első félidő végén – úgy néz ki komolyabban – megsérült Szamosi helyére Somogyi állt be, ami azt jelentette, hogy a Pekár–Szamosi páros helyett egy Sigér–Somogyi páros dolgozott középen.
  • Ezúttal Medgyes kezdett, Gyurcsó a padon, viszont ezúttal nem egymást váltották, hanem Gyurcsó Zuigeber helyére állt be.
  • Az utolsó negyedórára Feczkó mindkét szélt meg akarta húzni, és behozta Kállait valamint Pauljevicet, ami azt jelentette, hogy Ujváry helyére kellett egy másik fiatal: Schön Botond debütált. Érdemes megnézni, hogy nagyjából hogyan álltunk fel ezekben a percekben:

Tujvel
Csonka, Baki, Csontos
Pauljevic, Somogyi, Schön, Kállai
Gyurcsó, Kántor, Medgyes

„Ezen a héten semmit sem siettünk el, és mégis meglett minden” bővebben

Pár érdekesség a Karcag elleni meccsről

Honvéd–Karcag 5–2

Majd később lehet, hogy lesz rendes poszt, azonban most csak pár szóra és egy osztályozókönyvre van időm.

egy. // Somogyi Tamás lett a legfiatalabb akadémistánk, aki bemutatkozhatott a felnőtt csapatban. A játékjogosultság elméleti minimuma a szabályok szerint a 16. születésnap, ami a szökőnapokkal is számolva legalább 16*365+3=5843 napos életkor lehet. Eddig a rekordot Keresztes Noel tartotta a maga 5893, tehát +50 napjával, amit most az augusztus 19-én született Somogyival sikerült letornázni 5885, tehát +42 napra. Mellékesen augusztus 17-én és 24-én is játszottunk, ha a történet tisztán a rekordokról szólna. Az előbbi még nem lett volna jó, az utóbbi, vagyis a Csákvár elleni meccsel viszont a +5 napját utólag nagyon nehéz lenne megdönteni.

öszehasonlításképp. // Puskás például viszonylag idősen, 6092 vagyis +249 naposan mutatkozott be, a legfiatalabb pedig valószínűleg Jenni (Jeny) Rudolf volt, akinek az első ismert meccse 1917. március 4-én egy Fővárosi TK elleni 1:1. Az 1901. március 2-án született Jenni ekkor minddössze két nappal volt túl a 16. születésnapján (4846 nap).

„Pár érdekesség a Karcag elleni meccsről” bővebben

A totógyilkos meccsek tankönyvi példája

Honvéd–Kisvárda 3–0

Sz-től tudom, hogy sportfogadásilag az ilyen a meccsek a legproblémásabbak. Adná magát, hogy a bajnokcsapat kitömi a tartalékokkal felállót, azonban ebben az esetben a bajnokcsapat azért bajnokcsapat, mert már bajnokcsapat, vagyis pontszámra megvan.

A klasszikus modell az, hogy ha az elején talál egy gólt az esélyesebb, akkor onnantól nagyjából annyi a kérdés, hogy mennyi a vége. Viszont minél később találja azt a gólt az esélyesebb, úgy nő arányosan és meredeken a másik fél esélye a meglepetésre.

Ahogy az a Kisvárda ellen is történt.

„A totógyilkos meccsek tankönyvi példája” bővebben

Ugye, mennyivel jobb, ha inkább mi lövünk gólt, gólokat a 15-30. percek között?

Honvéd–Békéscsaba 3–0

_sima volt

A brutális tavaszt futó Kisvárda (11 meccs, 9 győzelem, 2 döntetlen, 2,64-es ppm) mögött ugyanerre az időszakra nézve mi vagyunk a másodikak (2,00 ppm), kényelmesen előzve a feljutásért egymással viaskodó Vasast (1,82 ppm) és Kazincbarcikát (1,70 ppm). A másik dolog, hogy egészen furcsa ilyesmit gondolni a tavaly őszi teljesítményünk után, azonban az elmúlt nyolc meccséből mindössze egyet nyerő Békéscsaba ellen egyértelmű esélyesnek számítottunk.

És úgy is játszottunk.

„Ugye, mennyivel jobb, ha inkább mi lövünk gólt, gólokat a 15-30. percek között?” bővebben

Csak a szokásos: első félidő közepén kapott gól, majd fordítás

BVSC–Honvéd 1–2

A videón visszanézve nekem úgy tűnt, hogy a BVSC gólja előtt kézzel vette át a srác a labdát, majd vágta a kapunkba. Baj, mert addig helyzete sem volt a BVSC-nek, és egészen a második félidőig, amikor vagy egy, a bal kapufa mellé csorgó lövésük, amit Tujvel is dermedten nézett, szóval addig helyzetük sem volt. Egyáltalán nem lehetett azt érezni, hogy gólt kaphatunk, aztán mégis.

B. pont mondta a tizedik perc környékén, amikor már voltak bőven helyzeteink, hogy jótt tenne egy kapott gól, mert akkor fordítunk, és sima 3–1 ide. Pár perc múlva bejött, majd fordítottunk, igaz, a vége csak 2–1 lett.

Mennyire máshogy hangzik a „csak a szokásos” így, mint Kazincbarcikán a 8. percben, 0–2-nél.

„Csak a szokásos: első félidő közepén kapott gól, majd fordítás” bővebben