mert célunk csak egy van
A poszt egy kvízkérdést is tartalmaz.
A legutóbbi bejelentkezés óta nem sikerült előrelépni a gépvásárlásban, ami egyre nyilvánvalóbban a lustaságomnak köszönhető.
Az alvási ciklusok továbbra se rendeződtek, ugyanúgy kora hajnalban kelek, kivéve, ha valamiért rosszul alszom (ami egyre gyakoribb mostanában), mert akkor hétkor.
A szociális élet egyre jobban hiányzik, mivel március 18. óta 600 méternél(!!!) jobban nem távolodtam el a lakásomtól, és akkor is csak azért, mert akciós volt az egész kacsa a Lidlben.
Letargia, fizetéscsökkentések, Öcsi első szülinapja, unalmas döntetlen az Újpesttel.
A sok itthonlét után hétvégére utolért az általános letargia, és eljutottam odáig, hogy semmihez sincs kedvem. Sajnos, most lesz igazán szükség az önakaratra, hogy sikerüljön átbillenni, mert ha beleragad az ember, akkor nagyon nehéz lesz visszapörögni a munkába, a megszokott napi rutinba. Például visszatalálni a posztoláshoz.
Kicsit mint másnaposan menni meccsre. Egyetlen gondolatod, porcikád se kívánja a sört, ha csak rágondolsz hányhatnékod támad, aztán valaki a kezedbe nyomja az elsőt, nehéz kortyok, leszenveded a felét nagy nehezen, majd a másik felét valamivel könnyebben, és hopp, meg is volna az átbillenés, jöhet a következő.
Vagy a fáradtság. Túlhúzod a napokat, este fusizol kicsit, egyre nehezebben maradsz ébren, mégis kellenél délelőtt, koncentrálni kéne, nem megy, nem megy, aztán valahonnan jön az átbillenés, az álmosság eltűnik, pár órára minden normális újra. (A túlhajszoltság hosszabb távú negatív hatásairól majd máskor.)
„Koronanapló 17. nap // Beindult a fizetéscsökkentési láz” bővebbenHorváth Feri, Bernd Storck, labdabiztos, öregfiúk.
Nagyon sajnálom, hogy nincs már Labdabiztos. Éveken át pörgött ott az elitképzés, hogy legyünk páran, akik valóban helyén képesek kezelni a magyar futballt. Aztán ha vagyunk, és szétszóródunk, akkor terjesszük az igét: a magyar futball igazából jó, csak meg kell érteni a jóságának lényegét.
Egyébként ha mást nem, a bohócliga szavunkat ennek a blognak köszönhetjük.
Most, a semmiből beugorva, meglepetésre Futó Lada kitett egy posztot a zártkapus magyar bajnokságról, benne ilyen tételmondatokkal: Mikor mindenki azt mondta, hogy egész Európa leáll, mi magyarok csak annyit mondunk : „Fogd meg a söröm!”
Bútorrendelés, ingyen sör, hármat lövünk Diósgyőrben.
Ergonómia. Tegnap, még a reggeli posztírás alatt megfájdult a nyakam-hátam az otthon átmenetileg irodainak kinevezett székemben. A valódi irodában egy ikeás darabot használok nagy megelégedéssel, itthonra is kinéztem nagyjából két hete, csak lusta voltam megrendelni. Egészen tegnapig.
Tegnap viszont lepattantam az IKEÁ-ról. Azt írja az Örsre, hogy készleten tizenkét darab. Katt, rendelés, házhoz szállítás, irányítószám, katt – sajnáljuk, a rendelni kívánt áru nincs készleten. Tizenkettő is van, ne hazudj, te írtad az előbb, most is kint van a képernyőn!
„Koronanapló 4. nap” bővebbenBp. Honvéd – Diósgyőr 0-4 // plusz osztályozókönyv
Nagyon nehéz egy ilyen meccs után bármit mondani. Már ahhoz is erő, kell, hogy visszafogjam magam, hogy ne küldjek el a vérbe nagyon sokakat, akik idáig züllesztették a Kispestet.
Az utóbbi tizenpár évben kétszer kaptunk ki négy góllal a bajnokságban. 2013 márciusában otthon, a Videotontól, amikor Ignja és Tandia eltiltott volt, Pascariu söprögetett, 0-4, négy tényleg szép góllal; majd 2014 októberében, Debrecenben, amikor Vérhód telefonon kapott utasításokat ki tudja honnan. Rossi 2013 tavaszán bronzot nyert, Vérhód pedig a következő meccsen már nem ült a padunkon.
„Minél több meccset játszol, annál inkább kibuknak a kozmetikázott számok” bővebben
