életérzés

BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től

Elérkeztünk 2016 utolsó és 2017 első napjához, Boldog Új Évet kívánunk minden olvasónknak, magunknak pedig összességében egy penetránsan vörös-fekete évet, olyat, amire 365 nap múlva visszatekintve elégedetten mondhatjuk, hogy 2017 KISPESTI ÉV volt. Hogy ez miben áll, azt rátok bízom.

Búcsúzóul ezekben az ünnepi (és az engem évvégeken mindig elkapó elmélkedő) hangulatban következzen 3 rövid kis RW-karcolat egy wekerlei Kispest drukker sztenderd téli szünetéről. “BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től” bővebben

Childhood’s End

„You set sail across the sea
Of long past thoughts and memories.
Childhood’s end, your fantasies
Merge with harsh realities.
And then as the sail is hoist,
You find your eyes are growing moist.
All the fears never voiced
Say you have to make your final choice.”

(Pink Floyd: Childhood’s End) “Childhood’s End” bővebben

Csöndes Pünkösd hétfő kupagyőzelemmel, mint általában

Olyan hamar véget ért az idei szezon, és véletlenül annyira szabad lett a mostani hétvége, hogy mikor Old Babar üzenete pittyeg éjjel a fácsén, hogy na ki jön holnap, mert Gyuri jön, Ábel úr jön, áhh, végül is miért ne menjek én is, ilyenen még előben úgysem voltam…úgyhogy mentem. “Csöndes Pünkösd hétfő kupagyőzelemmel, mint általában” bővebben

Még négy óra, és indulunk…!

Alapesetben örülnék, hogy Hanta felnyomott egy beharangot, ami általában az én penzumom, ha ráérős időszakom van, de ha feltesz valamit akkor annyival kevesebb meló, meg nem posztolunk egymásra, etc. Most mégis kell írni nekem is, ez ilyen szakrális dolog, legyen itt az RW poszt is a mai nagy nap reggelén. “Még négy óra, és indulunk…!” bővebben

“Amíg élek, ezt akarom látni”…

…közölte jellegzetes érces orgánumán Gumó úr, a megkerülhetetlen kispesti szurkolói élő legenda a mögöttem lévő sorból a Nagyerdei Stadion vendégszektorában, én pedig csak vigyorogtam és bólogattam, mert ez a mondat, ez a hangszín és az épp aktuálisan indokolatlan jó kedvünk a megmagyarázhatatlan győzelmünk előtti utolsó percekben, szóval mindez együtt tökéletesen összefoglalta a kispestiséget, amiért még járunk a kritikán aluli módon szervezett és minőségű magyar bajnokság meccseire magyarfocit nézni. Ebben benne volt Nemes és Olajkár, Kovács Kálmán és Pisont Pista, a Bozsik korzója és az ország bármely benzinkúti WC-jében feltűnő Kispest-matricák, Hrabal és Rejtő, Nick Hornby és Moldova. Meg az életem fele. ““Amíg élek, ezt akarom látni”…” bővebben

Imádom és utálom – kibeszélő és beharang holnapra

Miskolctól nekem valahogy mindig utánamsrácok (=békebeli) hangulatom lesz. Remélem, Kapufa most csak a fotón szerepel és nem a holnapi támadásainkról szóló beszámolóban... (index.hu) — Miskolctól nekem valahogy mindig utánamsrácok (=békebeli) hangulatom lesz. Remélem, Kapufa most csak a fotón szerepel és nem a holnapi támadásainkról szóló beszámolóban… (index.hu)

“Imádom és utálom – kibeszélő és beharang holnapra” bővebben

Futballházi esték#2

Akár “Békebeli esték” cím alatt is futtathattam volna a posztot a klasszikus RW-i érzelmi húrpengetés és hangulatfetisizálás oltárán áldozva. Tegnap ugyanis második részéhez ért a tavaly még Csábi Jocóval elindított Kispesti Futballházi Esték sorozat (nem ez a hivatalos neve a rendezvénynek, csak én aggattam most rá, de kb. lefedi a lényeget), ezúttal emelve a tétet és egyből két vendéggel próbálkozva, mégpedig a mindenkori kispesti gólvonal elől.

Kapus-show a Fő utcai panelok árnyékában, a hajtás után. “Futballházi esték#2” bővebben

Csak Karácsony…

Hó most csak a képen (szerencsére - nem kell lapátolnom). Forrás: panoramio.com. — Hó most csak a képen (szerencsére – nem kell lapátolnom). Forrás: panoramio.com.

A fenyőfa alatt üldögélve, halászlémámorban és csillagszóró-illatban ezúttal egy rendhagyó, kissé melankolikus, kissé elmélkedős poszttal kívánunk mindenkinek szépeket az ünnepekre. “Csak Karácsony…” bővebben

Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú

Hosszú hetek vannak mögöttem, és nem jó hetek, volt benne minden, ami megnyomhat egy erwét, néha patetikusan el is gondolkozok azon, hogy mennyit bírnak még ezek a csoffadt, Honvédmezes vállak, de most az van, hogy, ha nem is újult erővel állok a vártán, de csak visszasétáltam a csakblog istállóba, hogy visszavegyem Hantától a jól megszokott RW-penzumokat a hétvégi verklik képében (ezúton is köszönet neki a sokadik szólóbani kitartásért), sőt megint lesz Nektek is meglepi a téli szünetre, az Én Kispest sztorim még idő függvényében alakul, azt nem ígérem 100%-ra, de van azzal majdnem egyenrangú finomság, majd meglátjátok.

Szóval most az a nagy helyzet, mint az Ardennekben 1944 decemberében, a hősiesen a túlerő ellen egyedül kitartó hantai gyalogos- és tüzérhadosztályokat már erősen támadják a 277-es népi gránátos-, a 12. SS páncélos hadosztáyok, Hasso-Eccard Manteuffel 5. páncélos hadserege és Sepp Dietrich 6. páncélosai, és a Panzer Tanhadosztály, ám az utolsó pillanatban beérkezik felmentésként az utóbbi hetekben a frontról visszavonva pihentetett 5. számú RW-harccsoport 12 coub-bazookával meg 7 anti-tank életérzés-páncéltörővel és ezzel valamelyest kiegyenesedik a frontvonal.

Kell is, holnap megint háborúba megyünk ;) “Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú” bővebben

Meccstéma: lehet jó a magyarfoci?

Két fő állásponttal találkozunk a fenti kérdés kapcsán. Az MLSz-es rózsaszín hurrápropaganda szerint évek óta (értsd: Csányi óta) egyértelmű a fejlődés, aki ezt nem látja, az rosszakaratú ecetmanus. A másik végpont szerint ma már csak a hülyék járnak ki, ha TV-n nézhetsz igazi focit, minek adsz ki pénzt hétről hétre a nézhetetlen szarért, értsd, ha van a boltban cseh importsör, ugyanannyiért miért inkább a Gebelhofot, Riesenbraut és társait veszed a szupermarketek alsó polcairól?

A megoldás, mint oly sokszor, most is valahol középen lehet. “Meccstéma: lehet jó a magyarfoci?” bővebben