Mastodon

Mezszámok és nevek, valamint egy kurflival a Lépcsős kocsma

Abass-Zsótér a kispesti Ablak-Zsiráf.

A mezek úgy általában nem, azonban a mezszámok és a mezszámok mögötti emberek mindig érdekeltek. Eördögh Andrison például jó röhögtem, hogy a 66-ost választotta, és ezt megtartotta Tatabányán is. Aztán ott van a 69-es, amit mindig érdemes figyelni, hogy ki visel, mert valószínűleg a keret legkellemetlenebb, magát humorosnak gondoló figuráján találjuk.

Érdekes még a harc a 7-es, 8-as, 9-es és 11-es mezekért, némelyik év közben is gazdát váltott. A 11-es például hatszor is az elmúlt tizenkilenc idényben.

Aztán ott van az örökség kérdése. Például Vernes (VR7) idén a 77-es mezt választotta, amit előtte egyedül Nagy Geri viselt. Vernes korábban a 18-asban kezdett, majd 2010/11-ben átvette Vólenttől a 7-est, és egy rövid intermezzót (Ontivero) kivéve viselte egészen 2016/17-ig, amikor átadta Lanzafaménak. A 77 valószínűleg ebből a 7-es miatt jött.

Szintén nehéz örökség a 24 (Kamber), 25 (Lovric), 36 (Baráth Botond), a 71 (Kemenes) vagy mondjuk a 79 (Genito, 2020/21-ben egy meccsen viselte Pekár a padon), amiket az itt említett játékosok visszavonulása/távozása óta nem viselt senki. Számok, amik összenőttek a viselőjükkel.

Másik észrevétel, hogy az elmúlt években divat lett a 80 fölötti számokat adni a fiataloknak. Volt olyan év, hogy a 80-99 tartományból mindössze négy szám volt szabadon. Idén viszont mindössze négyen vannak 80 fölött: Tujvel, Gyetván Farkas Balázs és Pekár.

„Mezszámok és nevek, valamint egy kurflival a Lépcsős kocsma” bővebben

Az én Kispest-Honvéd-sztorim XXI. – 2007 tavasz.

cimkeporigohuMielőtt nyárig pihenőre vonulna, folytatódik személyes retrospektív sorozatunk. A sorozat természetéből fakadóan továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.

Mai epizódunk tárgya végre egy örömteli félév, 2007 MK-meneteléstől bódult tavasza talán az utolsó abszolút „happy” félszezon, amit a közelmúltban átélhettünk. Egy pár hónapra megint profi klubnak, az egyik legnagyobb hazai csapatnak kezdett tűnni a Kispest, olyan alakulatnak, aminek mi mindig is látni akartuk Őt – és annak is láttuk a szívünkben. Csak a valóság, az mutatott mást. De végre ebben a félévben igazi tündérmese jött a pályán, ami bizony nagyon is kijárt megtépázott Honvédos önbecsülésünknek, bizony. Nézzük hát az örvendetes események krónikáját. „Az én Kispest-Honvéd-sztorim XXI. – 2007 tavasz.” bővebben

Az én Kispest-Honvéd-sztorim XVIII. rész. 2005 ősz.

ujstab_bashuFolytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat. Ki kell emelni, hogy a mai fotóanyag jelentős része (így a friss stábról készült címkép is, emitt balra fenn) a Honvéd-drukkerek körében legendás egykori basildon.hu oldalról származik, az oldalnévadó, műfajában elsőként a csapatot és a tábort mindenhova követő szurkoló-fotós munkáját dicsérve. Ezúton is köszönet neki azokért az évekért/képekért.

Időutazásunk mai fókusza a 2005-06-os idény őszi féléve, az NB1-en átszáguldó kecskeszakállal, amikor is a hazai edzői társadalomnak kollektíve fekszi meg a gyomrát a toszkán pestós penne, amikor Taki Zoli végre úgy döntött, ő most beérett és húzóemberré válik, amikor Genike és Miro brácsázott a brazil prímás, Alves alá, és juniorok sora (Csobánki, Lázár, Kovács Zoli) mutatta meg, hogy nem vall szégyent a szükségfiatalítás ellenére. Jó ősz volt ez, srácok, jó kis ősz! „Az én Kispest-Honvéd-sztorim XVIII. rész. 2005 ősz.” bővebben

Az én Kispest-Honvéd sztorim. XVII. rész. 2005 tavasz.

kozarek_nsohuFolytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.

A mai epizódunkban 2005 igazából-semmi-különös tavaszára tekintünk vissza. Az ősszel már pedzegett csappanó lelkesedés sajnos itt sem kapott sokkal jobban lángra, amiért persze Pini is megtett minden tőle telhetőt. Értem ezalatt a belbecset (a keret szisztematikus legatyásítását), és a külcsínt (stadion, gyepszőnyeg, mezek) egyaránt, az állandóan belengetett pénztelenségi hírekről nem is szólva. A Blikk pl. ekkoriban élcelődött azon, hogy a Téglaégető úti utánpótlás-telepünkön egeret talált az öltözőben az egyik ifjonc. Mindegy, azért vágjunk bele, néhány sztori (mozambiki légió, könnygázban gazdag MK-negyeddöntő, bemákolt Budó a nyíregyi tribünön) ekkoriban is akadt. „Az én Kispest-Honvéd sztorim. XVII. rész. 2005 tavasz.” bővebben