- Hemiblog // kivételesen elég érdekes részekkel: (via nb1.hu)
Címke: jövő
Egy szebb és jobb világban így nézne ki egy UTE elleni napunk
(A mai beharangban minden a képzelet szüleménye, a valósággal való bárminemű kapcsolat csupán szemfényvesztés).
Tegnap este, a beharangozó videónk készítése közben dumáltam kicsit mikrofonon kívül Kemenes Szabival, és ő is megerősítette azt, amit minden játékosunk mantráz az utóbbi hónapokban: mennyit jelent nekik a közönség támogatása, csakúgy, mint az MK-győzelmeink, vagy az évekkel ezelőtti első bronzunk idején, a tavalyiról nem is beszélve. Jó volt ezeket a szavakat hallgatni a csapatkapitány szájából, aki ráadásul az utóbbi egy-másfél idényben talán még jobban véd, mint 2009-2012 közti korszakában. “Egy szebb és jobb világban így nézne ki egy UTE elleni napunk” bővebben
Okés, egyelőre szó sincs arról, hogy épülne az új akadémia, de hamarosan
Kispest önkormányzatának honlapján jelent meg egy írás, amiben Gajda Péter polgármester viszonylag részletesen elmagyarázza, hogy mi szükséges az új akadémiai központ építésének elkezdéséhez.
Az egyértelmű, hogy a klub, a kormányzat és az önkormányzat is akarja a a létesítményt, a kérdés, hogy sikerül-e megegyezni a környéken lakókkal, akik az eddig megszokott életminőségük megváltozásával néznek szembe, amennyiben minden megvalósul. Mondjuk ez jogos.
A másik, ami ebből következik, hogy a beígért új Bozsik is csúszni kényszerül tehát, hiszen addig, amíg nincs kész az akadémia, és nincs hová költöztetni a jelenlegi stadion területén lakó akadémistákat.
Szurkolunk.
Hajtás utána a teljes szöveg.
“Okés, egyelőre szó sincs arról, hogy épülne az új akadémia, de hamarosan” bővebben
Végre (?) vége
Kár ezért, hogy ezt kell írni a szezon végén, amit a cím is ordít. Különösen a tavalyi májusra gondolva.…-kezdeném írni gépiesen, de olyanná válok lassan , mint Ivánbá a Népszabi sportrovatból, már én is mindig, de mindig ugyanazt írom, hiába, amikor a csapat szürkül, én is szürkülök, amikor jó szezont futunk, akkor sokkal könnyebb sziporkázni, szállni a szavak szárnyán, és írni a sok hülyeséget, amit vagy kedvel az olvasó vagy nem, de akkor az írót ez se zavarja. Hát most meg szürkülgetünk. “Végre (?) vége” bővebben
A históriáskönyv kedvéért
…mert másért nem nagyon születik meg ez a poszt. Két hét RW csend után végre én is hazatértem magyar és kispesti földre, tegnap meg is jelentem a korzókorlátnál, de csak mára jutottam el odáig, hogy a tegnapi nap krónikáját ide is bevéssem, ami részben okafogyott cselekedetté vált, hisz a tegnapi beharangra adott kommentekben jobban kiveséztétek a meccset, mint Tóth Bálint a nagy bohócliger rögvalót a csütörtöki, azóta klasszikussá érő Zuhanyhíradóban… ráadásul Hanta is feldobott egy kibeszélőt az (ahogy látom) esküvői nem-másnaposságában (vagy más-másnaposságában?). Boldogok a sörisszák. Úgyhogy most akkor csak pár gondolat, sok ezek közül visszaköszön a tegnapi és ma délelőtti hozzászólásaitokban is, vagyis tényleg csak a rend kedvéért, legyen az MTK meccs is bekaristolva a blog nagy virtuális kőtáblájába…. “A históriáskönyv kedvéért” bővebben
Hogy lettem én egyszerre csak ennyire régi?
De tényleg, hogy?
Tegnap megnyitott az új Gödör, és ahogy azt kell, stílszerűen egy Sziámival kezdtek. Mi pedig álltunk a hely méretéhez képest vállalható számosságú tömegben, és hallgattuk, ahogy Müller Neuroticot énekel, hogy az új zenekara egyéb jellegű számait, hogy régi URH-t, és persze a egy-egy klasszikust, köztük a Világegyetemistát.
Aztán egyszercsak mintha egyenesen rámnézne a színpadról, elkezdi a választási beszédét hogy nekem szegezze a kérdést:
Hogy lettél te egyszerre csak ennyire régi?
Hogy lehet így élni? Hogy lehet így élni?
Anyád! – gondolom magamban, de azért szöget üt mégis valahogy a dolog. Tényleg, mit is szeretnék most? Egy jó 20 év new wave-et? Zuhanórepülést? Apokalipszist? Csupa-csupa régi számot, pedig azóta Müller elfogyasztott vagy három zenekart, de minket az mégsem érdekel, csak a régiek, a klasszikusok, annak a kornak a szülöttei, amelyre ma már úgy emlékszünk vissza (természetesen sosemvolt romantikával), hogy alkotni csak akkor lehetett igazán, mert régen minden jobb volt.
Kisétálok inkább a mosdóba.
Az lehet, hogy nekünk Pisont a Kicsi, kicsiszolt kő, a legnagyobb szám? Hogy már Danilo is a múltban élés, Diaby viszont az új szerzemény, aki csak rossz lehet? Tavalyelőtt még Danilo is ugyanúgy új volt, mi pedig fölényesen hangoztattuk, ez gyenge, különbenis a korábbi lemezeiket tudtuk igazán szeretni.
Bzmg, és tényleg. Ott állok a félkész hely koedukált piszoárjánál, kábelek lógnak a falból, én meg néhány sör és Müller egy barom dalszövege miatt azon kattogtatom az agyam, hogy harminc körül semmivel sem vagyok jobb, mint az aranycsapatozók, meg a bezzegfarkasjancsizók? Nemáááááár!
Követelek egy jelenbeli Honvédot! – legalább lesz témám, amin elmeditálhatok az éjszakain. Márminthogy, valóban, van-e jelenünk, vagy csak a folyamatos verszusz, és a régen minden jobb volt?
Van, a kurva életbe, van! Ma megyünk Diósgyőrbe, akiket ősszel háromból háromszor picsáztunk el, ha győzünk, továbbra is maradunk a 3-5. helyeken. Sűrű a mezőny, igen, de basszus, élcsapatnak számítunk, tele fiatal saját neveléssel, és agyonszapult, bár rendre bizonyító légiósokkal. Nem minőségiek a négerek? Akkor mi a minőségi, ha az NBI egyik legkisebb költségvetésű (akadémia nélkül) csapata tartja a lépést a Debrecennel, a Videotonnal, előzi a Fradit, Újpestet? Lehetnénk ennél jobbak? Bizonyosan, egy nagyságrenddel többől, de lehetnénk. Ennyiből ezt kihozni, majd válaszul elvtelenül légiósozni, négerezni, lecseszni a klubot szerintem butaság.
Nem, ott még nem tartunk, hogy Hemibá seggéből úgy kelljen kifeszegetni a nyelvemet, látom én is, az öreg és csapata hiába akar nagyon, azért van néhány terület, amit egyszerűen nem értenek, vagy nem akarnak érteni. De ami működik, ami érdem, azt el kell ismerni.
Hagyományokhoz méltó Kispestet? Mik a hagyományaink? Negyedik generációs drukkerként halvány fogalmam sincs a hagyományainkról, miközben kenem-vágom a történelmünket, szociológusféle volnék, érteném, ha tudnám mit kell értenem. Kispestet akarok, Honvédot, és nem egy homályos, sosem definiált valamit, amihez képest a most csak szar, megvetendő lehet.
És igen, itt a jelen, megtaláltam. Alakulni vélek látni (jajj, de szép magyarul volt ez) egy olyan Honvédot, amit majd újra tényleg tudok szeretni, és nem a múltban, hanem egy lehetséges jövőben. Ahol vannak saját nevelések, ahol lesznek majd érdemes légiósok, ahová nem kell majd magyar sztárocskákat hozni, hogy csináljanak eredményt, pedig sosem tudtak. Amiért, a lehetséges jövőért tudok szurkolni.
Szevasz, Müller, köszi a remek koncertet, de ennyi voltál. Egyáltalán nem lettem régi, mégha régivágásúnak is számítok a lelátón.
(fotó: hampage.hu)