mert célunk csak egy van
Május 9. a Győzelem Napja, a Nagy Honvédő Háború, és egyben a második világháború végnapja, amit a szovjet hagyomány miatt Európa ezen felén ugyebár egy nappal később tartunk. Ilyenkor aztán lehet felvonulni, megmutatni, hogy milyen haditechnikával rendelkezünk épp, hadd röhögjön rajta a képzelt ellenség, aki úgyis tud addigra mindent, sőt kicsivel tán többet is mint mi magunk. A lakosság meg szórakozik, ezt hívjuk parádénak.
Ha a Kecsóval játszunk, akkor mindig felmerül a kérdés: vajon mikor nyerünk már végre ellenük az NB I-ben? Mert amúgy az összes versenykiírásban sikerült, ahol összefutottunk, csak pont az élvonalban nem.
Viszont olyan sincs, hogy ezen a blogon valami ne kerüljön történelmi kontextusba, ne legyen mellette egy kis statisztika, így megnéztük, hogy a jelenlegi NB I csapataival (plusz a Vasas, Békéscsaba) mikor játszottunk először bajnokit, és mikor nyertünk először, valamint a kettő között hány meccs telt el.
„Kit mikor vertünk meg először, és a Kecsót vajon mikor fogjuk?” bővebben
A nagy hajtásban lemaradt, hogy a Kecsó elleni meccs legjobbjának Kemenes Szabit találtátok, sőt, 3,87-es átlaga eddig idényrekord! Táblázat itt.
Talán az egyetlen szép, vagy jó, vagy úgy általában örömteli pillanatunk volt a hűvöskés kecskeméti délutánon. És még néhány védés Szabinnyótól, hogy legalább ne kapjunk egy polgári ötöst. Csókolom, három pontra vagyunk a kieséstől!
„Prosser Pici ismét megmutatta, lassan már észre kellene őt venni” bővebben
adegy Bojkott ide-vagy oda, a vendégben újabb történelmi mélységet hoztunk. 25-26 kispesti lézengett mindössze a betonlépcsőkön (és nagyjából ugyanennyi a hazai szektorokban, de utóbbi normális jelenség máskor is).
adkettő Jasper a meccs utáni sajttájon elmondta, hogy Vécsei és Gazdag sérült, Bobálról pedig ezt: meg kell tanulnia, a nagycsapatban játszani nem alanyi jog, azért tenni is kell hétközben.
adhárom Osztályozni itt lehet a szokott módon.
