Mastodon

A Zaj Forradalma

A Magyar Sajtó Napjára.

Ma van a magyar sajtó napja, emlékezve arra, hogy 1848. március 15-én a forradalom követeléseit tartalmazó 12 pont rögtön első elemének a következőt tették a békepárti pesti fiatalok:

Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.

Nem Magyarországon élnénk, ha a politikum ne csinált volna viccet ebből a gondolatból is. Természetesen nem ma, hanem: akkor. 1951-ben a Dobi-kormány, nemkülönben a magyarországi sztálinista vonalú diktatúra idején született egy minisztertanácsi határozat, amely szerint február 1. a „Magyar Sajtó Napja”, mégpedig a következő indoklással:

(…) Ez a nap ünnepélyes kifejezője annak a megbecsülésnek, amellyel államunk az Alkotmány szellemében a szabad sajtót munkájában támogatja. Erősítse a Magyar Sajtó Napja a Magyar Dolgozók Pártjának, kormányunknak eltéphetetlen kapcsolatát a dolgozó néppel, (…) Növelje e történelmünk során először igazán szabaddá lett magyar sajtó megbecsülését és szeretetét a legszélesebb tömegekben.

Magyar Közlöny, 1951. november 17., A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 1.032/1951. (XI. 17.) számú határozata (…)

A miniszterelnök papíron Kisgazda, a sajtó papíron szabad. (Jó, most veszem észre, hogy a papíron szabad sajtó mekkora duplacsavar ebben a kontextusban.)

„A Zaj Forradalma” bővebben

Kellett a szerencse, hogy visszajöjjünk a lassan szokásos összeomlásunkból (és amit idővel majd mentalitásnak szeretnénk nevezni, de azért többet, jóval többet kell tenni)

Honvéd–Soroksár 3-2

Annyiban mindenképp elégedett voltam, hogy ezen a mérkőzésen már legalább helyzeteket láttam a csapattól. Mondjuk a gólokat pont nem abból lőttük, hogy lábról-lábra járt a labda, és a végén valaki a hálóba juttatta, hanem

  • egy szögletet gyönyörűen beemelt Szabó Alex,
  • Szabó Alex beadását Kántor elől Króner a saját kapujába lőtte (érdekesség: a legutóbbi négy meccsünkön ez a harmadik öngól),
  • egy kifejelt beadást Kántor lőtt ollózó mozdulattal a kapuba.

Viszont mindez semmit sem von le abból az érdemből, hogy tavasszal először láthattunk érdemi helyzeteket, dolgoztattuk meg az ellenfél kapusát, miazmás, ami egy labdarúgó mérkőzésen elvárható lenne, pláne egy olyan csapattól, amelyik a bentmaradásért hajt, és ahol ígéret megegyezés van arra vonatkozólag, hogy ez a bentmaradás május 4-ig megtörténik. (A dolog állása: mínusz egyből kell hét forduló alatt plusz kilencet csinálni, vagyis vagy a Soroksárnál, vagy a Békéscsabánál kell ennyi idő alatt a lehetséges huszonegyből tíz ponttal többet szerezni úgy, hogy a Tatabánya mögöttünk marad. Maga a tíz pont is közel 1,5-ös pontátlagot jelent, viszont ha más is szerez pontot, akkor ennél jóval több kell majd. Hajrá, hajrá! Csináljuk meg!)

„Kellett a szerencse, hogy visszajöjjünk a lassan szokásos összeomlásunkból (és amit idővel majd mentalitásnak szeretnénk nevezni, de azért többet, jóval többet kell tenni)” bővebben

Régen, illetve soha nem látott dolgok

Honvéd–Kozármisleny 5–0

Munkához való viszony (eg.) Az érzelmi viszonyulás, a tudati állásfoglalás, a beállítódás alapján alakul ki a dolgozóban. Megkülönböztetünk ~t általában, és speciálisan arra a munkahelyre, ahol a munkás dolgozik. A ~t meghatározzák a dolgozó elvárásai, az elvárások kielégítettségi foka és mértéke. A munkához való pozitív viszonyulás kedvezően hat a dolgozó idegrendszeri állapotára, így munkatevékenységére is.

Munkavédelmi Kislexikon, Népszava, Budapest, 1982, 147. o.

A munkaerkölcs és a munkahelyi levegő szócikkeket inkább nem idézném. Eleve már az furcsa, hogy ez a kötet megvan a polcomon, nemhogy idézgessek belőle. Bőven elég a munkához való viszony, merthogy az ilyesmi ritka vendég volt mifelénk.

„Régen, illetve soha nem látott dolgok” bővebben

Valószínűleg tényleg a svájci sokadosztályból igazolunk

Az MLSZ adatbankja ezekben a percekben

Néhány napja még elérhető volt az MLSZ információs rendszerében Kantor Sydney Kevin régi adatlapja, azonban most már csak egy név nélküli adatsort találunk ugyanott, vagyis lehet valami mozgolódás.

„Valószínűleg tényleg a svájci sokadosztályból igazolunk” bővebben

Nagyon furcsa kölcsönadások

Kölcsönadások.

A Honvéd bejelentette két játékos kölcsönadását.

Persze, örüljünk, hogy valaki elvitte őket, hiszen másoknál ennyit sem sikerült elérni. Örülünk. Például Rácznak, akit októberben igazoltak. Nagy dolog, hogy sikerült kölcsönadni, bár felmerül a kérdés: minek hozták egyáltalán ide?

„Nem kellenek sehova.” – hangzik az állandóan visszatérő mantra. Vajon miért nem? Mit csináltunk ezekkel a játékosokkal az elmúlt években, hogy sehova sem kellenek? Mennyit foglalkoztunk a felépítésükkel? Meddig pátyolgattuk némelyiket még akkor is, amikor láttuk, annyira fogyatékos, hogy egyedül egy fotocellás ajtón sem képes áthaladni.

„Nagyon furcsa kölcsönadások” bővebben

Nagyon állítólag, mert ekkora baromságot még a mai Honvédból se néznék ki

Állítólag a svájci ötödosztályból nézegetünk egy gólképtelen középcsatárt.Hogy is szólt az ígéret? „Ahonnan igazolsz, oda tartasz.”

csakblog (@csakblog.bsky.social) 2025-02-14T13:09:59.620Z

Ha minden igaz, korábban nem kellett az NB II-ből végül kieső Pécsnek, és állítólag a Paks is megnézte, azonban ott sem kellett.

Amúgy magyar (apja az egykori remek röplabdázó, Kántor Sándor), itthon a Kaposvár U12-ig jutott.

„Nagyon állítólag, mert ekkora baromságot még a mai Honvédból se néznék ki” bővebben