kilátástalanság

Ne legyen igazam, de a rózsaszín műanyagból gyártott Kispest helyett sanszos, hogy visszakapjuk a fiatalságunkat

Videoton – Honvéd @ Székesfehérvár, 20h

Egyelőre csodálatosan indul az év. Akkora trash a Honvédka, amilyet hosszú évek óta nem tapasztaltunk. Jó, volt közben egy Cor$$$-éra, azonban az képtelen volt hozni a szerethetően szánalmas megoldásokat, helyette bálákban gondolkodott.

Bezzeg 2006 ősze Csepelen, olyan nevekkel, mint Baranyai Tibor, Pomper, Disztl Dávid, esetleg egy jó Bartyik Norbert, és persze ne feledjük Sándor Istvánt. Hozzájuk csapták a saját neveléseket, mint Mészáros, Koós, Zana, az akkor már rutinosnak számító Takács Zoli, és tessék, csináld, Aldo!

bővebben

Nem volt ez vészesen rossz, viszont jelen helyzetünkben pont a semmire elég

Bp. Honvéd – Ferencváros 0-1

Nagyon nehéz megtalálni a pozitív hangot egy ilyen meccs után. Hiába magaslik ki durván a Fradi a mezőnyből, hiába játszottunk igazából vállalhatóan, mindezt talán nem a legerősebb csapatunkkal, ismét egy új játékrendszerben, hiába voltak meg a helyzeteink, ha közben két hónapja képtelenek vagyunk meccset nyerni, és az első kör végére, bár van egy elmaradt meccsünk, fixen odatapadtunk a kiesőhelyek egyikére.

Nem ezt ígérték, na.

Lassan le kéne dobni a szemellenzőket, és elgondolkodni a miérteken. Felejtsük el azokat az önámításokat, hogy két győzelem és felborulhat a tabella, mert nem. Két győzelemmel még a felsőházat, vagyis az első hatot se érnénk el, miközben pár hete még dobogóról álmodoztunk.

bővebben

A házi góllövőlistánkat holtversenyben vezeti: Kisvárdai Öngól

Bp. Honvéd – Kisvárda 1-2 // osztályozókönyv

Azt mondja Bódog az NSO tudósítása szerint, hogy “(…) az előző idénytől eltérő játékot akar megvalósítani a Honvédnál, amelyet a felkészülés alatt gyakoroltak, s abban a hat hétben részben működött. De ha nincs meg ebben a hit, akkor változtatni kell, mert a játékosok nem merik felvállalni, amit kér tőlük. Úgy látja, ami eddig aránylag működött, az most nehezükre esik, pedig az akarattal nincs gond. Néha olyan érzése van, hogy mennek előre, de kicsit eszetlenül.”

Vagyis alig telt el három tétmeccs, és kiderült, se gegenpressing, se gyémánt, se semmi, mert a játékosok vagy nem képesek rá, vagy nem ehhez vannak szok(tat)va. Vagy – és remélem erre van a legkisebb sansz – nem lett nekik rendesen elmagyarázva, leoktatva, begyakorolva.

A kilencvenes-kétezres évek legszánalmasabb vergődésére hasonlító meccset játszottunk. Igaz, akkor nem volt valódi tulaja a klubnak, nem igazoltunk válogatottakat, nem volt akadémia, nem volt felnőttprogram, nem volt semmi, csak rohadó lelátók, kilátástalanság és Müller Krisztián. Ennyit a hurráhangultról.

bővebben

Hól a ,Kispest ? 6oödik helyre vagyunk C.S.A.K! jok ,enyi van a Csapatban!

Debrecen – Bp. Honvéd 2-0

Kellemetlen másfél óra volt. Állni fenn a karzaton, hogy úgy tűnjön az a százplusz emberke, mint akik vannak a hatalmas vendégszektorban, és nézni, ahogy másik pár százra bemondják a kétezret. Ennyien maradtak decemberre, akik még kíváncsiak, vagy kötelességüknek érzik a helyszínen megnézni, ahogy két csapat vergődik, és nyer az, amelyik szerencsésebb.

“Hól a ,Kispest ? 6oödik helyre vagyunk C.S.A.K! jok ,enyi van a Csapatban!” bővebben