Címke: Kispest

Nem szoktunk gátja lenni semminek, főleg nem olyan dolgoknak, amik vannak.

A Honvéd jelenleg nem egyszerű dolog, ha az ember véletlenül Kispest-drukker. Nagyjából mindenki érzi, hogy miről van szó, mindenki képvisel valamilyen álláspontot. Ki az ultrákét, ki egy másik ultratípust, ki a korzót, tribünt, családot, megszokást, bármit, a lényeg, hogy van vagy ezerféle nézőpont (a Pécs elleni meccsen 800).

Olyan nyilván nincs és nem is lehet, ami mindenkinek jó. Ami mindenkinek ugyanúgy rossz, az van. Orwell parádésan megírta az 1984-ben, vagy Madách az Ember tragédiája falanszter színében, néhány ország pedig kipróbálta, vagy épp műveli jelenleg. Ebből az irányból nem kérünk.

Aztán van a középút, ami általában úgy szokott kialakulni, hogy létezik egy hagyomány, ami remek alap, és azt építgetjük, nyesegetjuk az oldalhajtásait, de mindig és mindenkor együtt.

Lehet szeretni, nem szeretni Hemibát, de néhány dolog illik figyelembe venni.

Egy, az Öreg kívülről jött, nem velünk szocializálódott a Bozsik lelátóin, tulajdonos lett, saját elveket követ, és azt konzekvensen. Azt senki sem tagadhatja tőle, hogy egyszer így dönt, másszor úgy, abszolúte kiszámítható. A szektorbezárás nem döntés, hanem büntetés, ne keverjük.

Másfél, Hemibá megszerette a Honvédot, szurkoló lett. Beszipkáztuk, pedig amikor megérkezett, én örültem, ujjé, befektető, aki pénzt akar csinálni, akadémiát, vagyis jó lesz nekünk. Aztán belénk szeretett, a racionalitás mellé odakúszott az érzelem is.

Kettő, hajlandó a párbeszédre, legyen az bármi. Megpróbálni mindenképp érdemes, hátha valami jó is kisül belőle. A céljaink nagyjából ugyanazok: eredményes Honvéd, és minél több Kispest-szurkoló a stadionban.

Három, elhaladt bizonyos dolgok mellett a világ. A futball ma már újfa futball szeretne lenni, keresi helyét az elüzletiesedés és a néhol rátelepülő politikum meghatározta mezőben.

Szóval vagyunk, voltunk, leszünk, csak épp egyre kevesebben, ami baromira nem jó folyamat. Miközben annyira azért nem szar kispestinek lenni, sőt.

A poszt amúgy nem erről szól, ezek az én gondolataim. A poszt egy szurkolói levél lesz, ami minap landolt a postaládánkban és az összefogásról, megbékélésről akar szólni. Anélkül, hogy véleményeznénk (vagy kijavítanánk a magyartalan, modoros nyelvtani hibáit), vagy kimondanánk, hogy a szerkesztőség egyetért, vagy sem vele, inkább változtatás nélkül közöljük, mert, mint azt már említettük, alapvetően nyitottak vagyunk mindere, ráadásul megúszunk vele egy napi kontentot.

(Aki ismer minket, vagy rendszeresen olvassa a blogot, úgyis tudja a véleményünket, amit egy szóval szeretnék összefoglalni: párbeszéd. Uff.)

---

Nyílt Levél a Budapest Honvéd Ultráihoz, Szurkolóihoz, Szimpatizánsaihoz

~o~

Kedves Szurkolótársaim!

A Budapest Honvéd Magyarország egyik legsikeresebb, legnagyobb hagyományokra visszatekintő futballegyesülete.

Puskás, Bozsik, Tichy és megannyi nagy sportember öröksége kötelez minket arra, hogy méltók lehessünk örökségükre.

A Budapest Honvéd utolsó évtizedei nem voltak méltók ehhez az örökséghez. Sem eredményeiben, sem szervezettségében, sem klubéletében, sem a játékosok klubszeretetében.

A Klub jelenkora azonban – álláspontunk szerint – az örökségnek való megfelelés irányába mozdította el a kispesti futballt.

A közelmúltban sikerült kétszer Magyar Kupát nyerni, sikerült többízben a nemzetközi kupákban megmérettetni és sikerült ismét a dobogóra állni.

A közelmúltban sikerült Magyarország egyik elismerten legjobb utánpótlásbázisát kiépíteni, ahonnan megannyi tehetség már az első osztályban is gólokkal örvendeztetett meg mindannyiunkat, és hihetjük közel van – oly’ régóta – az újabb kispesti felnőtt válogatott labdarúgó kinevelése.

A közelmúlt tehetségei végre abban a Kispest iránti szeretetben és kötődésben nőttek fel a Puskás Ferenc utcában, a Bozsik József Stadionban, amely klubszeretet méltó az említett örökséghez.

A jelenkor utánpótlás és első csapata garancia lehet a folyamatos fejlődésre, és arra, hamarosan az örökségnek megfelelő eredmények és sikerek költöznek vissza Kispestre.

Egy dolog azonban ma nem méltó az örökséghez.

A széthúzás, a gyűlölködés, a szurkolói feszültségkeltés, a távolmaradás.

Ez a helyzet megoldást igényel és elmozdulást abba az irányba, amely méltó ehhez a patinás klubhoz, méltó a Klub szurkolói hagyományaihoz.

A közeg sokat változott az utóbbi években. De sokat változott Puskásékhoz képest a ’90-es évekre is.

Ma a törvények, a Magyar Labdarúgó Szövetség szabályozásai, a Klub házirendje és belső szabályzatai megkövetelnek bizonyos normák betartását.

Azokat a normákat, amely normákat szabályok nélkül is betartott a Szurkolósereg évtizedeken át.

Ma azonban ezek nem divatosak. Sokkal divatosabb szidni a kisebbségeket, szidni az ellenfelet, szidni a tulajdonost.

De a divat vagy az erkölcs a fontosabb? A divat vagy a szabályok a fontosabbak? Az ellenségeskedés, az uszítás, a gyűlölködés, a távolmaradás vagy megbékélés a fontosabb?

Szerintünk az utóbbi a fontosabb. Az utóbbi a méltóbb ehhez a csodálatos örökséghez. Szerintünk az utóbbit érdemlik meg azok a fiatalok, akik mindent elkövetnek azért, hogy sikerüljön ismét olyan eredményesnek lennünk, ami méltó a kispesti hagyományokhoz!

~o~

Kedves Szurkolótársaim!

Kérlek Titeket, fontoljátok meg! Büszkeséggel tölthetné el mindannyiunk szívét, ha ez a Klub, ez a Csapat, ez a 12. játékos Magyarországon elsőként vissza tudni térni gyökereihez, és a megbékélést választaná.

Azt az utat, hogy a Csapat iránti szeretetből mindenki betartja a szabályokat, az alapvető erkölcsi és vallási normákat, és a jóizlés határai mentén szurkol, nem uszít, nem rasszista, nem gyűlöletkeltő.

A gyűlölet nem pálya! Tartsuk be a szabályokat, és segítsük a Csapatunkat ahhoz, hogy még sikeresebb legyen! Szükségük van ránk, és nekünk szükségünk van rájuk!

És nekik nem a tulajdonos, az ellenfél szidására, a huhogásra, a rasszista bekiabálásokra van szükségük, hanem a mi buzdításunkra, a mi őszinte, szabálykövetés szurkolásunkra! A jelenlétünkre!

Csak a Kispest – Megbékéléssel, Térjünk hát vissza a Bozsikba, a Kanyarba, Idegenbe, országhatáron innen és túl, biztassuk a mieinket, és szabályokat betartva lépjünk az örökséghez méltó útra!

A jelenkori tehetségek megérdemlik, a múlt nagyjai, Puskás, Bozsik, Tichy és a többiek pedig büszkén fognak lenézni ránk!

Kérlek Titeket, tegyük félre a vélt vagy valós sérelmeket, és az itt leírtaknak megfelelően viselkedjünk a jövőben! Kérem az Ultravezetők kiemelt együttműködését!

Mutassuk meg, hogy képesek vagyunk minderre már az MTK ellen!

A gyűlölet nem pálya!

Csak a Kispest – Megbékéléssel!

~o~

Nyílt levelemet mind a Klub hivatalos honlapjának, mind a nagyobb szurkolói oldalaknak (1909.hu és csak.blog.nepsport.hu) elküldöm.

Bízom benne, hogy a klub vezetői, játékosai és a szurkolók egyetértésükről tesznek majd bizonyságot, és együtt felnövünk e probléma békés megoldásához.

Barátsággal:

J. Péter*

szurkolótárs

---

* név és elérhetőség a szerkesztőségben, mivel nem kaptunk egyértelmű felhatalmazást a közlésére

Nagyfater, fater sokszor mesélte, egykor milyen aktív volt a Honvéd-család, kikkel jártak össze, kinek mi volt a törzshelye. Öregfiúk, régi drukkerek, kispesti, lőrinci lokálpatrióták, apák, fiúk, családok. Később valahogy az egész elsikkadt.

Pedig régen, illetve nagyon régen, egy stadion általában úgy épült meg, hogy állt rajta egy klubház is, ahol a támogatók, rajongók összejárhattak, ahol valódi klubéletet lehetett élni, mert a csapathoz kötődni nem csak a meccsrejárásról szól, annál sokkal többről. Egy klub az életünk része, amivel örökre összeköttettünk, és ez így jó. Közös a történelmünk, ugyanazt próbáljuk képviselni (régen ez is más volt, a klub képviselte a támogatóit), együtt sírunk, együtt nevetünk.

Talán most újra megmozdult valami. Amióta Gyimesi Laci lett a KLTE elnöke egyre többet hallani róluk, ötleteik vannak, visszahoznának valamit azokból az időkből, amikor mindez természetes volt. A hajtás után az egyesület közleményét olvashatjátok.

---

2013-BAN MEGNYITHATJA KAPUIT A KISPESTI FUTBALL HÁZ

Tisztelt Kispest-Honvéd Szurkolók, Szimpatizánsok, Barátaink!

Egyesületünk, a KLTE, ezáltal a Kispestet és Honvédot szerető szurkolók, szimpatizánsok is jelentős mérföldkőhöz érkeztek.

A Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület a 2005. február 14-i megalakulása óta jelentős mennyiségű és minőségű feladatot tett szeretett klubunk, valamint annak környezete, történelme, nimbusza érdekében. Mindehhez rengeteg segítséget kaptunk olyan kiváló emberektől, akiket az évek munkája során ismertünk meg. Olyanoktól, akiknek az életében – hozzánk hasonlóan – kiemelkedő szerepet kap a Honvéd, a Kispest szeretete. Felsorolni sem tudnánk ezeket a szurkolótársainkat, volt vagy jelenlegi játékosunkat, KLTE-tagokat, köztük sajnos olyanokat is, akik már nem lehetnek köztünk.

Most mégis újabb összefogásra, az elmúlt évek legnagyobb együttműködésére kérünk Titeket!

A KLTE évek óta tudatos gyűjtő- és szervezőmunkát végez, hogy teljesíthesse az alapszabályában megfogalmazott „hagyományok ápolása” elvet. Ez idő alatt számtalan megbeszélést és egyeztetést végeztünk, több száz munkaórányi időt fordítottunk a tervezésre, több száz relikviát szereztünk be, mind egyesületi, mind magánfelajánlásokból származó pénzből.

Tervünk megvalósításához rendszeres megbeszéléseket folytattunk a KLTE-be delegált csoportokkal, képviselőkkel, Kispest Önkormányzatának vezetőivel (pártállástól függetlenül, amolyan „nagykoalíciót” kialakítva ügyünk mellett), mint ahogy együttműködést és összefogást alakítottunk ki a Honvéd Baráti Körrel is.

Ennek eredményeképpen, büszkén jelentjük be:

2013-ban, várhatóan ősszel, megnyithatja kapuit a KISPESTI FUTBALL HÁZ!

Hogy mit jelent ez pontosan, mi is lesz ez tulajdonképpen? Egy közösségi hely, amely méltó módon mutatja be szeretett klubunk lassan 104 éves történelmének tárgyi emlékeit, ötvözve egy helyszínnel, ahol szimpatizánsaink és egykori játékosaink is kötetlenül teremthetnek kapcsolatot egymással. Tehát a kispesti labdarúgás történelmét bemutató „múzeum”, amely azonban több annál: egy „ház”, tele élettel.

Természetesen sarkalatos kérdés volt, hogy hol valósulhat meg mindez? Talán Kispest egyik legpatinásabb épületére esett a választás: a Fő utcában, a volt Helytörténeti Múzeum épületére. Az elhelyezése, kialakítása, megközelítése kiválóan alkalmas a hivatott funkció betöltésére, reményeink szerint megfelelő körülményeket biztosíthat Kispest új ékkövének.

Elképzelésünk szerint a KISPESTI FUTBALL HÁZ – a teljesség igénye nélkül – helyet ad majd a következőknek:

– a klub kialakulását, történelmét bemutató tárlat;
– legnevesebb játékosainkról szóló külön tárlat;
– mez tárlat;
– szurkolóinkról készült külön tárlat;
– interaktív sarok;
– közösségi helyiség.

Ehhez kapcsolódik felhívásunk, vagy inkább kérésünk: a KLTE elnöksége ezúton kéri a Kispesthez, Honvédhoz kötődő magánembereket, vállalkozásokat a velünk történő kapcsolatfelvételre, egyeztetésre.

Három fő területen várjuk a segítségeteket:

1. Pénzbeli támogatás:
Anyagi támogatás a „múzeum” minél szebb és tökéletesebb kivitelezéséhez (akár eseti jelleggel, egyszeri, bármekkora utalással, vagy készpénzes támogatással).

Az utaláshoz szükséges adatok:
Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület
MAGNET Magyar Közösségi Bank 16200113-00270179

Amennyiben a készpénzes támogatás mellett döntenétek, a következő hazai meccsen (2013.05.04-én 14.30 órától, HONVÉD-Pápa bajnoki), a főbejárat előtti részen a KLTE tagjai fogadják a befizetéseiket, egyszeri támogatási befizetés formában. Ezt követően még két hazai mérkőzésen fogadjuk majd a megkereséseiteket.

Lehetőséget teremtünk arra is, hogy előzetes egyeztetést követően a helyszínen (Fő utca 38. szám alatt) is megkereshessetek minket. Erre egyelőre heti egy alkalommal, pénteken 16 és 19 óra között lesz mód.

A korábbi regisztrációnak megfelelően, továbbra is várjuk a jelentkezőket a KLTE tagjai közé. A diákok és nyugdíjasok tagsági díja havonta 500, a többieké havi 1.000 forint (ezek természetesen minimum összegek). Tagjaink számára külön programokat szervezünk, de mindettől függetlenül továbbra is folytatjuk az immár nyolc éve életre hívott állandó rendezvényeinket, a Tichy Kupát és a Kispest Karácsonyt is.

2. Szakmunka jellegű; felajánlások:
Miután az épület jelentős felújítást igényel, várjuk az ilyen kivitelezésben – elsősorban: parkettázásban, kőmű;vesmunkában és festés-mázolásban – jártas vállalkozások és szakemberek jelentkezését, akik segítségünkre lennének a terveink megvalósításában.
Szponzorációs felajánlásaikat (cégnév, logó) akár a későbbi szponzorfalunkon is megjelenítjük, amely a „múzeum” területén lesz megtalálható, illetve a sajtót is ez előtt fogadjuk majd.

3. Tárgyi jellegű felajánlások
Mint azt fent már jeleztük, jelentős mennyiségű relikviát, tárgyi emléket sikerült összegyűjtenünk az évek során. Ám egy Kispesthez, Honvédhoz hasonló klub történelmét bemutató gyűjtemény soha nem lehet teljes, kivált nem Magyarország egyik legnagyobb klubjáé. Törekednünk azonban kell arra, hogy minél teljesebb képet mutathassunk be a múltunkról.

Ezért továbbra is várjuk a felajánlásokat. Az így kapott relikviákat digitálisan katalogizáljuk, fényképpel, kérésre a felajánló megjelölésével. Ennek módjai a következők lehetnek:

– végleges felajánlás a KLTE számára;
– időszakos felajánlás, 1 évre vagy hosszabb időtartamra: a felajánló személyének kifejezett megjelölésével, nyilvántartásával.
(A relikviák mindkét esetben előzetes egyeztetést követően a helyszínen átadhatóak, de várjuk őket postai úton is, vagy értük megyünk.)

Olyan mérföldkőhöz érkeztünk, amely minden Kispest-, Honvéd-szimpatizáns számára fontos. Évek óta azt látjuk, hogy a MI ÖRÖKSÉGÜNK egy-egy eleme, múltunk fontos részei más városokban, más klubokban, más helyszíneken, más stadionok és más kupák elnevezésében tűnnek föl.

Itt az ideje – és immár a lehetősége is –, hogy végre megvalósítsuk egy régi álmunkat, amelyet sokan elvárásként is joggal megfogalmaztak már. Valós értéket teremtünk, remélhetően hosszú távra, utódaink és az egész világ részére.

Ehhez rég nem látott összefogásra van szükségünk, amely CSAK rajtunk és rajtatok múlik.

Az ügy érdekében kérünk mindenkit, hogy ismerőseiteken keresztül osszátok meg ezt a levelet, hogy minél többen értesüljenek az itt leírt információkról!

Üdvözlettel,
A KLTE Elnöksége

Elérhetőségeink:

www.kispest-klte.hu
klte1909@gmail.com
Gyimesi László KLTE-elnök: 06 30/944 6177
Koncsik Tibor KLTE-alelnök: 06 70/511 1149
Connerth Gábor KLTE-alelnök

fotó: KHFC @ facebook

Még mindig alig kapok levegőt, annyira ledöbbentett a Magyar Távirati Iroda híre, miszerint Felcsútra kerül Puskás Ferenc hagyatéka. Először csak hápogni tudtam, majd leesett a vércukrom, végül minden lehetséges fórumon megosztottam a linket. És most posztot írok, mert eljött a pillanat, amikor tényleg megálljt kell parancsolni a dolgoknak, mert nagyon-nagyon rossz irányba mennek!

Puskás Ferenc nemzeti kincs. Nem tagadjuk. Alig van a világon olyan civilizált ország, ahol Puskás nevét ne ismernék, talán tényleg a leghíresebb magyar emberről beszélünk. Puskás Ferenc emlékét kötelességünk ápolni, kisajátítani viszont tilos. Mégis, most azt kell mondjam igen, kispesti vagyok, és igen, ki kell sajátítanunk, mert különben kitagadnak minket belőle, megtagadják Puskás Ferenc múltját, életét.*

Mégis egyre inkább úgy tűnik, Puskás Ferenc emlékét, a Puskás Ferencről emlékezés jogát egyre többen és többen vallják sajátjuknak, miközben elfelejtik, Puskás Ferenc kispesti volt. 25 év után, mikor újra hazatérhetett, szülei sírja után szinte elsőként azt a kispesti pályát kereste föl, ahonnan elindult a világhír felé, ahol a szomszédos negyedet máig Lipták telepnek hívják, ahol a legendás Lipták grund feküdt, ahol felnőtt, ahol barátságokat kötött, ahol a klubunk egyik legnagyobb legendája lett.

Nekünk nem jár belőle! – látom, hiszem, és ez messze túlmutat a klubsovén hozzáállásomon, egyre inkább érzem, kitagadnak, kiírnak minket Puskás Ferenc múltjából. A Kispestet, a Honvédot, a mi családunkat, akik ha kéthetente kimennek a stadionba, és meglátják az utcatáblát, elhaladnak a klubház előtt, mindig és mindig eszünkbe jut, van mire büszkének lennünk.

És most fel kell emelnünk a fejünket, hangosnak kell lennünk, mert betelt a pohár. Most nem érdekel, hogy Puskás Ferenc nevének van jogtulajdonosa, nem érdekel, hogy ki és mennyi pénzt csinál Puskás Ferencből, csak az érdekel, hogy Puskás Ferenc helye Kispesten, vagy legrosszabb esetben is a Magyar Sport Egyetemes Panteonjában lenne. Hidegen hagy, hogy arcmásával ásványvizeket hoznak forgalomba, iskolákat, akadémiákat, reptereket neveznek el róla, de a hagyaték, az emlékének ápolása nem vehető el tőlünk, főleg nem a beleegyezésünk nélkül.

Milyen ember az, aki ha birtokában van ennek a páratlan kincsnek, akkor azt nem ajánlja fel a Bp. Honvédnak, meg sem kérdezi, lehetne-e, hogy a felújított klubházban egy szobát leválasszanak, és ott kialakítsanak egy látogatható Puskás-múzeumot?

Milyen ember az, aki ha birtokában van ennek a páratlan kincsnek, akkor azt nem használja másra, mint szervilizmusát még inkább bizonyítandó, elveszi tőlünk, kirekeszt minket belőle, és valahova olyan helyre viszi, amitől még talán maga Puskás Ferenc, az egyszerű kispesti vagány is berzenkedne?

Milyen ember az!?

Eljutottunk egy pontra. Gondoljunk bele, milyen reakciókat váltana ki egy ferencvárosi szurkolóból, ha az Albert-hagyaték Újpestre kerülne, vagy egy újpestiből, ha Benének az Üllői úton találnának helyet? Vagy manapság már az sem elképzelhetetlen, hogy Illovszky Rudolf az MTK legendájává nemesül, Hidegkutit megkapja a Debrecen, Nagymarosit a Pécs és így tovább? Mi a határ? Ez!

Követeljük vissza Puskás Ferencet! Ígérjük, mi is jó gazdái leszünk, ahogy jó gazdái voltunk eddig is az emlékeinknek, a múltunknak, annak, ami kispestivé, honvédossá tett minket. Ígérjük, mi sem feledkezünk majd el róla, ahogy nem feledjük Bozsik, Tichy vagy Kocsis Lajos emlékét sem. Mert Puskás Ferencnek Kispesten a helye.

---

Még mindig kapkodok a levegő után, a fejem vörös, szinte eldurran – dühös vagyok. Nézzétek el nekem, hogy a fentebbi mondatokat csak idedobtam, hirtelen jött, és kiírtam magamból azt, ami eszembe jutott. Talán kicsit később, egy kicsit nyugodtabb pillanatomban még visszatérünk a témára, mert van, amit nem lehet annyiban hagyni. És Puskás Ferenc ilyen téma.

* Az utolsó mondat utólag, az egyértelműség kedvéért került a posztba.